Ember-e a magzat a tudomány szerint?

A különböző tudományok élet-fogalma, emberérték-mértékegységei és ezek egymáshoz való viszonya.
1998. december 14.
Hogy hitkérdésekben nem foglalhat a jog állást, ezt a magzatvédők is el szokták ismerni, legalábbis szóban. Csakhogy azt fogják mondani, hogy a magzat ember volta nem hitkérdés, hanem tény. A genetika "megállapította", hogy a megtermékenyített petesejt kész emberi lény - mondják. Valódi genetikus tudósok persze nem szoktak ilyet mondani, legfeljebb amikor MDF aktivistaként lépnek föl, de tudományos körben semmiképp.

Csakhogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy a jog a genetika fogalmait vegye alapul - mégha ezek teljesen világosan lennének, akkor sem. Miért nem? A "genetika" az nem valami oltári szentség, ami előtt mindenkinek fejet kell hajtania? - kérdezhetnénk. Bizony nem. Egyfelől mert tudományból is sok van. Genetikailag a megtermékenyült petesejt akár végleges is lehet, az összes többi tudomány meg azt mondhatja, hogy ez a valami később lesz emberré.

Az élethez úgy, ahogyan azt az utcán mászkáló embereknél látni lehet, elég sokminden kell, hogy ezek közül melyiket vagy melyik 23 együttes fennállását nevezzük az élet alapvető ismérvének, az némileg önkényes. Az élet kezdetét nem lehet logikai úton levezetni semmilyen biológiai tényből. Az életet és a halált sokféleképp lehet definiálni, a tudósok meg el szokták dönteni, hogy az ő kutatási koncepciójuk számára melyiket gondolják használhatónak. Bár én nem olvastam olyan genetika könyvet, amely embernek nevezte volna az emberi magzatot, a génkészlet tekintetében akár lezártnak is tekinthető az ember a fogantatás pillanatában. Nem tudom, hogy változhat-e ez még, egy kis radioaktív sugárzás vagy durva vegyszerek esetleg megváltoztathatnak még fontos géneket, de ez mindegy is. Attól, hogy a génkészlet már végleges, még mondhatja az agykutató, hogy a megtermékenyült petesejtnek nincs agya, sőt még mondjuk a nyolchetes magzatnak sincs, mert nem bocsát ki olyan agyhullámokat, amely alapján ők az agyi működést, mint az autonóm életet meg szokták állapítani. De a pszichológus is mondhat még valamit arról, hogy az újszülött mikor produkálja az első reakciót, a hormonológus a magzat önálló hormontermelését fogja firtatni, ami, gondolom, az élet kezdetének egy újabb időpontjához vezet. A fogorvos a fogak megjelenése felől fog érdeklődni (vagy a pénztárcája felől??) A fodrászt pedig teljes joggal érdekelheti, van-e haja a magzatnak. Komolyra fordítva a szót: ahány tudomány, annyi releváns kritériumot fogunk kapni az életre.

Másfelől a jog a társadalmi viszonyok némelyikét akarja szabályozni, és sokszor adódik olyan szükséglet, hogy hasonlónak látszó fogalmakat a jog másképp használ, mint valamely tudomány. A jog akár azt is megteheti, hogy saját jogán alkot definíciót, anélkül, hogy bármely más tudományt segítségül hívná. Itt van például a bűn. Melyik nem jogi tudomány ad olyan meghatározást a bűnre, amely a jog bűncselekmény-kategóriáját megalapozná? Semelyik, hisz általában tágabban szokták a bűnt érteni, mint a jog. (Az már legyen a jog baja, hogy miért tart bűncselekménynek olyasmit, amit nem lehet semmilyen tudományos igényű definíció alapján sem annak minősíteni: zugírászat, természet elleni fajtalanság, kábítószerfogyasztás.) A jog azért ad a bűncselekményre saját definíciót, mert sajátos célja van ezzel. Nem minden rossztól akar óvni, hanem csak a számára (tényállásszerűen) megragadható legdurvább jogsértésektől. Mondok más példát is. Állítólag egy nagy autógyár kiszámította, mennyibe kerülne biztonságosabbá tenni az általa gyártott autókat. De nem teszik meg, mert azt is kiszámították, hány halálos balesetet előzne meg a fejlesztés. Megszorozták "egy ember árával", és azt találták, még per esetén is olcsóbb kifizetni a halottakat, mint fejleszteni a kocsikat. Közgazdaságilag ebben minden OK. A vásárló megteheti, hogy mérlegeli, biztonságos autót vesz-e drágábban vagy veszélyeset olcsón. A vásárló mérlegelheti ekkor saját élete árát, szorozva a baleseti halál valószínűségével, és eldöntheti, hogy ez az összeg a nagyobb-e vagy a kocsik árkülönbsége. Azt mondaná valaki erre, hogy a kormányzat köteles elrendelni, csakis biztonságos autó gyártassék. Igenám, de mennyire legyen biztonságos? A kormányzat akár el is rendelheti, hogy a biztonság kedvéért minden autónak nyolcméteres orra legyen, csakhogy ekkor át kell építeni az összes várost, és az összes autóutat is, és megállna abban az országban emiatt a fejlődés. A lakosság elszegényedne, és más országokban vándorolna. A kormányzat ezért csak annyira szigorú biztonsági szabványt fogad el, amilyennek még nincsenek a gazdasági növekedésre túl káros következményei. Természetesen annak is káros gazdasági következményei lennének, ha a vacak autók miatt túl sokan meghalnának, még akkor is, ha autóvásárláskor az emberek mérlegelték a rossz autó veszélyeit, hisz sokan lesznek, akik tudván vesznek rossz autót, irracionálisan is abban reménykedve, nem ők lesznek a halálos áldozatok. A kormányzat is kénytelen tehát kiszámolni "egy ember népgazdasági árát" és úgy megszabni a biztonsági szabványt, hogy gazdaságilag optimális legyen. Ugyanígy, a vegyipar lég-, víz- és talajszennyezésének visszaszorítására tett intézkedések során is ki kell számolni az okozott egészségkárosodások társadalmi költségét, és úgy tiltani a szennyezést, hogy optimális legyen. Világos például, hogy nyugaton azért szigorúbbak a környezetszennyezési normák, mert a nyugati emberek élete több dollárba kerül.

A közgazdaság tehát kénytelen-kelletlen kalkulálni fog "az átlagember árával" akkor, amikor biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi normákat kell véleményeznie. De a jog ettől még nem lesz köteles bevezetni, hogy az átlagember gyilkosa kifizetheti a halott árát, vagy nem lesz köteles engedélyezni a rabszolgaságot és az emberkereskedést. Éspedig azért nem, mert elválaszthatja a közgazdaságilag bármilyen tudományosan kiszámolt anonim átlagember előállítási árát az egyedi emberek szabadságát és méltóságát garantálni hivatott jogi céloktól.

A jogot nem kötelezi egyik tudomány megállapítása sem semmire abszolút erővel, pusztán azért, mert két különböző dolgot közös etimológiai eredetű szóval illetnek. Az persze hasznos, ha a jogászok olvasnak mást is, mint jogot, és jogi érvekre ihlettetik magukat más tudományok eredményei által. De a jog autonóm - akárcsak a (többi?) tudomány. Szóval a jog megteheti, hogy azt mondja, a jogi emberfogalom a következő: ... - és akkor mond valamit, amiről úgy gondolja, jogi definícióként a legjobban szolgálja a társadalom érdekét és az egyének szabadságát.

Vagy a józan ész számára hozzáférhetetlen fölsőbb parancs volna, hogy a jog emberfogalmát mégis a genetikai készlet kialakulásából kellene eredeztetnünk?




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu