A láthatatlan férfialkotmány és a családon belüli erőszak

- beszéd -

A láthatatlan férfialkotmány lényege, hogy a nőnek mindig a rövidebbet kell húznia, s erre számtalan zagyva ürügye van. Ha nem működik az első, előveszik a másodikat, ha az sem működik, a harmadikat, és így tovább...
A Kossuth téren 2004. november 27-én elhangzott beszéd szószerinti leirata.
Azt kérdezte Wirth Judit az előbb, hogy miért hallgat a kormány, hogy miért tétlenkedik az Országgyűlés, és hogy mire várnak.

Két évvel ezelőtt, amikor egy aláírásgyűjtést folytattunk a családon belüli erőszak elleni állami fellépést követelve, és eljöttünk ide tüntetni, akkor az Alkotmány utcán jöttünk, most pedig az Akadémia utcán.

Két évvel ezelőtt arról beszéltem, hogy az alkotmányban mik vannak, mik azok az alkotmányos rendelkezések, amikre fittyet hány a hatalom, amikor nem védi meg a bántalmazott nőket és gyerekeket. Úgy gondolom, hogy az, hogy most az Alkotmány utca helyett az Akadémia utcán jöttünk, ennek is van egy valamiféle jelképe, amint annak is, hogy ez a két utca vezet ide a Kossuth térre. Az én térképemen az Akadémia utca és az Alkotmány utca mellett még a Nádor utca van, ami nagy betűvel van és ide vezet a főhatalom színhelyére.

Nagyon kevés szót ejtünk arról, hogy a tudománynak milyen hatalma van, és arról is, hogy a családon belüli erőszak ügyében való tétlenséghez hogyan járul hozzá a tudomány. Azonban nem a tudomány miatt jöttünk az Akadémia utcáról, hanem azért, mert egy minisztérium van ott, a leghosszabb nevű minisztérium, amely pont azért olyan hosszúnevű, ellentétben a jogelődjével, azért olyan hosszú nevű, hogy ne kelljen kimondani, hogy ennek a minisztériumnak feladata a nők emberi jogaival bármit is foglalkozni. Hogy el lehessen sikkasztani a nőpolitika, a nők emberi jogainak a jelentőségét a kormányzatban.

Magyarországon nemcsak egy írott alkotmány van, hanem van egy íratlan is. Egy íratlan, kimondatlan, láthatatlan férfialkotmány. Amely nem azért íratlan, mert nem létezik, s nem azért kimondatlan, mert nem létezik, hanem pont azért nem írják le, nem mondják ki, és nem mutatják meg, hogy használhassák nagyon hatékonyan a nők emberi jogainak megkérdőjelezésére, a férfiak önkényének és túlhatalmának fenntartására. Ennek az alkotmánynak nagyon sok paragrafusa van, és olyan az egész, mint egy nagy vicc. Ha nem működik az első, vedd elő a másodikat, ha az sem működik, vedd elő a harmadikat. És így tovább a végtelenségig. Most ismertetek ebből néhányat, csak néhányat, mert nagyon sok van.

Az első paragrafus az úgy szól, hogy a nőgyűlölet, a nők elnyomása a férfiak kényére, kéjére, kedvére, a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség, ez jog és tudomány. Azok az úgynevezett szakemberek, akik különböző jól fűtött és jól fizetett állami intézményekben azért vannak, hogy megmagyarázhassák, hogy miért nem kell a kormánynak semmit sem csinálnia a családon belüli erőszak ellen, ezek a szakértők tűnnek föl rendszeresen a nyilvánosság különböző fórumain, a tudományos tanszékeken, emberi jogi folyóiratokban, mint a tudomány képviselői. És ahelyett, hogy a tudományhoz méltóan bármifajta logikus összefüggéseket adnának elő, ehelyett összezagyválnak hetet-havat, mikor mit éppen, csakhogy megmagyarázzák, hogy miért nem kell csinálni a családon belüli erőszak ellen semmit sem.

Ez a hosszúnevű, nagyon hosszúnevű, a nők emberi jogait eljelentékteleníteni hivatott minisztériumnak elvileg az lenne a kormányprogram szerint a rendeltetése, hogy a társadalmi igazságossággal foglalkozzon, hogy olyan intézkedéseket hozzon az élet számtalan területén, amelyek az igazságosságot próbálják a társadalomban növelni, és a különböző csoportok közötti egyenlőtlenséget kiegyenlíteni. A nőkre ez valamiért nem vonatkozik. A kormányprogramban nincs szó a nők emberi jogairól. A családon belüli erőszakról szóló egy-két mondat abban a fejezetben van, aminek az a címe, hogy igazságos gyermektámogatást.

És ezzel el is jutottunk ennek a láthatatlan, kimondathatatlan és íratlan férfialkotmánynak a második paragrafusához, amely úgy szól, hogy a nők emberi jogairól nem beszélünk. Nem beszélünk a nők emberi jogairól, hanem csak a gyerekek jogairól beszélünk, de arról is úgy, hogy a nők jogai ellen lehessen felhasználni.

Miközben két éve egyfolytában arról hangzanak különböző követelések civil szervezetektől és ígérgetések a kormánytól, hogy fognak valamit csinálni a családon belüli erőszak ellen, most azt a legújabb húzást vette elő a kormányzat, hogy a gyermekbántalmazás általános, mindenre kiterjedő tilalmát szorgalmazzák, hogy még egy pofont is tilos legyen adni a gyerekeknek.

Ezzel természetesen minden jóérzésű ember egyetért, és támogatjuk is, hogy egy ilyen törvény megszülessen, hogy a gyerekeknek még egy pofont sem lehet adni.

De azt is észre kell vennünk, hogy emögött az elvileg jószándékú törvény mögött ugyanúgy meghúzódik a nőgyűlölet, mint sok semmittevés mögött. Tudniillik arról van szó, hogy azért pont ezt a törvényt akarja csak megalkotni a kormányzat, hogy utána mutogatni lehessen a nőkre, hogy ők bántalmazzák úgymond a gyerekeket, és nem kérdezik meg, hogy vajon nem azért van-e az, hogy mondjuk a nők adnak esetleg több pofont a gyerekeknek, mert a nőkre hárul az, hogy otthon robotoljanak a nap huszonnégy órájában, és neveljék a gyerekeket, és miközben a férfiak odavannak dolgozni, pénzt keresnek, kocsmáznak, egymást ölik, verik, gyilkolják, és küzdenek a hatalomért, aközben a nők maradnak otthon, és időnként ... lekevernek egyet.

Ezen túl, ha a törvény meglesz, akkor a nőket jobban, még jobban fogják hibáztatni a tudomány és a jog eszköztárával.

Miközben csend lesz a nők emberi jogairól szóló egyezményről, nem hajtják végre a nők emberi jogait 1982 óta hivatalosan is védeni hivatott ENSZ-egyezményt, amit a kormány valahogy megpróbál elhallgatni.

A mi egyesületünk egy pályázatot hirdetett a tavasszal, hogy jelentkezzen az, aki ismer magyar olyan törvényt, amely alkalmazza az ENSZ-nek a nőjogi egyezményét. Ez a pályázatunk teljes kudarcot vallott. Nem ismert senki sem Magyarországon olyan törvényt, amely a nők emberi jogait hivatott lenne védeni.

A szervezetünknek a kiemelkedő közhasznúság iránti kérelmét ugyanemiatt utasította el nemrég a Fővárosi Ítélőtábla, mert nem tudtunk megjelölni olyan jogszabályt, amely a nők emberi jogait védené s ebben szerepet adna a civil szervezeteknek.

A nők csak anyaként számítanak jelenleg Magyarországon, tehát csak a gyerek az, akit védeni akarnak a hatalmasok, és a nő csak annyiban számít, amennyiben egy gyereket lehet rajta keresztül elérni. A nők nem számítanak jelenleg teljes jogú állampolgárnak.

Bizony azt lehet mondani, hogy még a kutyák is jobb helyzetben vannak, hiszen történt néhány olyan eset, amikor kutyákat halálra kínoztak erőszakos férfiak, és hipp-hopp törvény született a kutyák kínzása, megölése ellen. Nagyon gyorsan. Ellenben a nők jogaira hiába hivatkozunk, nem születik semmilyen törvény.

A harmadik paragrafusa ennek a láthatatlan férfialkotmánynak azt mondja, hogy ha bajokat találunk a társadalomban, akkor annak a nők az okai. Az előbb már elmondtam erre a gyerekneveléssel kapcsolatos példát, de bizony még a nőket is hibáztatják azért, ha megöli őket a bántalmazó. A bántalmazás kiváltó oka az Igazságügyi Minisztérium által foglalkoztatott és fizetett, és rendezvényekre felkért, és az emberi jogi folyóiratokban publikáló szakértők szerint az, hogy a nők ingerlik a férfiakat. És a férfiak, szerencsétlenek, mivel nem tudják az érzelmeiket kezelni, nem tudják a szájukat kinyitni, nem tudják a sértettségüket szelíden kimutatni, ezért kénytelenek a nőket bántalmazni. Ezt mondják azok, akik ennek a láthatatlan férfialkotmánynak a fejével gondolkoznak. És sajnos azt látjuk, hogy ezek között az emberek között, akikben a férfialkotmány munkál, nagyon sok a nő. Két nőminiszter van ma, ha jól emlékszem, a magyar kormányban: a belügyminiszter, és ennek a nagyon hosszú nevű minisztériumnak a minisztere. És a jelek arra mutatnak, hogy ők is a láthatatlan férfialkotmánnyal gondolkodnak. Az ő fejükben is ez munkál, mert ők is a nőket szokták hibáztatni, vagy ha nem hibáztatják, akkor hallgatnak, ha pedig nem hallgatnak, akkor pedig cinkosak, mert nem beszélnek a férfierőszakról, nem beszélnek arról, hogy a nőket azért kell védeni, azért kell menedékházakat létesíteni, mert férfiak követnek el nagyon sok, nagyon súlyos erőszakot.

Ez az elhallgatás is a láthatatlan férfialkotmánynak az egyik eszköze, hogy a nők sérelmeiről nem szabad beszélni. A nők egyenlőtlenségéről nem szabad beszélni, ez már a negyedik paragrafus, és ez nyilvánul meg például abban, hogy ebben a nagyon hosszúnevű minisztériumban elhallgattatják azt az osztályt, amelynek valami olyasmi a neve - nem tudom fejből, mert nem is jelent még meg, hogy mi ennek az osztálynak a pontos neve. Amióta ez a hosszúnevű minisztérium van, azóta erről az osztályról nem lehet hallani, hogy létezik. Csak tudjuk, hogy létezik, mert nem rúgták ki azokat az embereket, akik ott dolgoztak korábban. Korábban az volt ennek a főosztálynak a neve, hogy Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége osztály vagy főosztály vagy igazgatóság, mikor mi. Amióta ez a nagyon hosszúnevű minisztérium van, nem lehet hallani arról, hogy ez az osztály létezne. Ennek az osztálynak a munkatársait nem hívják meg azokra a szakértői megbeszélésekre, amelyek a családon belüli erőszak elleni állami intézkedéseket lennének hivatva megvitatni, nem hívják meg ennek az osztálynak a munkatársait a Nőképviseleti Tanácsnak az ülésére, és amikor megkérdezzük, hogy miért, akkor semmi választ nem kapunk erre. Akkor mellébeszélnek, mellébeszél az államtitkár, mellébeszél a kabinetfőnök, mellébeszél a Hivatal elnöke, mellébeszél az államtitkárhelyettes, egy szó mint száz, azok a szakemberek, akik ezen a főosztályon vannak, el vannak hallgattatva, még a főosztálynak a neve is el van hallgattatva, nem mondja ki a kormány, hogy neki van egy olyan főosztálya, amely a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét kell, hogy szolgálja.

Mert ha kimondaná, akkor kiderülne, hogy van egyenlőtlenség, és ez ellen állami feladatok vannak, és ezért a hallgatás.

Nem mondja ki ez a nagyon hosszú nevű miniszter, amikor a nőket, a bántalmazott nőket hajléktalansorban akarja tartani, hogy ennek a férfierőszak az oka, a 98%-ban férfiak által nők sérelmére elkövetett férfierőszak.

Az a sok áldozat, akikről ezek a piros nők megemlékeznek, ezek 98%-ban férfiak áldozatai. Az a sok ige, amivel Wirth Judit kezdte a beszédét, hogy leszúrta, felgyújtotta, stb stb, ezeknek az igéknek férfiak az alanyai, és ezt ki kell mondanunk, különösen nekünk, férfiaknak.

A távoltartó törvény vitája ebben a cirádás épületben nem a férfierőszakról, hanem a családról szólt, a családról, mint szent és sérthetetlen intézményről, amelyet ez a csúnya törvény szét akar verni. És még a legliberálisabb képviselők is azt mondták, hogy azért nem jó ez a törvény, mert itt a szabadságunk - így egyes szám többes személyben - a szabadságunk forog kockán. És nem tették hozzá, hogy vajon amikor a szabadságunkról beszélnek ezek a nagyon liberális és nagyon haladó képviselők, akkor a férfiaknak mely szabadságáról beszélnek, arról a szabadságáról-e, hogy nőket és gyerekeket kínozhatnak, vagy valamilyen más szabadságról. Pedig nagyon fontos lenne különbséget tenni.

Az ötödik paragrafusa ennek a láthatatlan férfialkotmánynak, és ezzel be is fogom fejezni a paragrafuscitálást, úgy szól, hogy ha mégis muszáj már beszélni a családon belüli erőszakról, mint ahogy néha mégis muszáj, mert fölemeljük a szavunkat, és követelünk, tehát ha mégis muszáj beszélni a családon belüli erőszakról, akkor megszépítjük, ha már azt sem lehet, mert ránk szólnak, akkor lekicsinyeljük, mint hogyha az nem egy életveszélyes folyamat lenne, mint hogyha nem hetente halnának meg a családon belüli férfierőszak következtében nők, gyerekek, férfiak, fiúk, apósok, anyósok és nagymamák, stb, szeretők és szeretők öccsei, ha pedig már nem lehet lekicsinyelni, akkor pedig egy irdatlan nagy hazugságáradat veszi kezdetét, egy olyan hazugságáradat, amely eszközökben nem válogat, de azért néhányat megnevezek most belőle:

Az egyik ilyen eszköz, hazugság az, hogy az egyenlőségre hivatkoznak, mint hogyha már egyenlőség lenne, mint hogyha a nőknek szabadságukban állna elmenekülni, elválni, mint hogyha a nők, a fogvatartott, megkínzott, pénzüktől megfosztott nők ugyanúgy cselekvőképesek lennének, mint a fogvatartóik, kínzóik, és a pénzüknek elrablói. Ez a hazugság egyenlőséget mond ott, ahol szélsőséges egyenlőtlenség és erőszak van.

Egy újabb hazugság az, amikor azt mondják, hogy van segítség. És ezt sokmillió forinttal támogatja ez a nagyon hosszúnevű minisztérium ezt a hazugságot. Pedig nincs segítség. Azért, mert nem csinál a kormány, semmit, hogy legyen segítség.

Egy újabb hazugság, hogy benne van a Büntető törvénykönyvben a nők elleni erőszak minden formája. Miközben nincs benne. Ugyanúgy, ahogyan a kutyakínzási eseteknél mondhatták volna, hogy már benne van garázdaság, rongálás, és mindenféle egyéb jogcímeken a kutyák kínzása, ott nem mondták, hogy benne van.

Az államrend elleni erőszakos felkelés is benne van a Büntető törvénykönyvben, jóllehet arra is lehetne azt mondani, hogy hát az is erőszakkal és gyilkossággal valósul meg, mégis külön, nevesítetten benne van azért, hogy hatékonyabban lehessen védeni a hatalmat, miközben a hatalommal nem rendelkező nőket nem védik az erőszaktól.

Mit tehetünk, hogy ez a láthatatlan férfialkotmány hatályon kívül kerüljön? Azt gondolom, hogy először is ki kell mondanunk, hogy ez a láthatatlan férfialkotmány munkál azokban a fejekben, férfi- és sajnos nőfejekben, amelyek a családon belüli erőszakkal szemben cinkosak, akár hallgatással, akár tevőlegesen.

Önök itt, akik itt vannak ezen a téren, többségükben nők. Én azt kérem, hogy éljenek a többségükkel. És mondják ki, hogy a férfialkotmány egy jogtalan alkotmány, mert nem a férfiak jogait, hanem a férfiak önkényét és túlhatalmát képviseli. És a férfiak jogait egy a nők és férfiak egyenlőségéről szóló alkotmány lenne alkalmas védeni.

Például a férfierőszaknak férfiak is áldozatai, amint azt már itt Judit elmondta. Hogyha nem lenne férfierőszak a nők ellen, akkor nem lenne férfierőszak a fiúk ellen sem. Akkor Önök, akik itt vannak férfiak, tudom többükről, hogy Önöket is bántalmazta az apjuk. Önöket se bántalmazta volna, ha nem bántalmazhatta volna az édesanyjukat, az édesanyáinkat és bennünket.

Tehát azt gondolom, hogy ha a láthatatlan férfialkotmányt hatályon kívül helyezzük, az nekünk férfiaknak is jobb lesz, megtanulunk például érzelmeket kifejezni, szolidaritást egymással és a nőkkel, az áldozatokkal, és nem pedig az elkövetőkkel. Nem lesz annyi a férfiak közötti erőszak sem. És megtanulunk a cselekedeteinkért felelősséget vállani, és nem pedig elhárítani.

Tehát azt kérem, hogy mondjuk ki, mi férfiak, hogy nem kérünk mi sem ebből az alkotmányból. Nem kérünk az önkényre való jogból. És nem kérünk abból, hogy az erőszakért ne tartozzunk felelősséggel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu