Áru-e a szex?

- vitairat -

Miért ütközik az idealizált "önkéntes" prostituált önrendelkezési jogaiba, ha a "szolgáltatásaiért" pénzt fizetnek neki?
1999. október 13.
A prostitúcióval kapcsolatban szokás mondani, hogy mindenki maga rendelkezik a testével, s így akármennyire is sajnálatosnak tartjuk, nem szólhatunk bele abba, ha a prostituált személy pénzért "szexuális szolgáltatást" nyújt. Ha idáig alacsonyodik, egyesek szerint ez az ő magánügye, míg mások úgy vélik, a prostituált önmaga méltósága ellen követ el bűnt, és ebben meg kell akadályozni. Sokan fölteszik a kérdést, ugyan miért is ne lehetne a prostitúciót hagyni úgy, ahogy van, s pusztán a hozzákapcsolódó tucatnyi egyéb bűncselekményt üldözni, elvégre rendelkezhessék a prostituált a saját teste fölött úgy is, hogy eladja. A prostituáltak önrendelkezési jogait én is sokra becsülöm, szerintem is joga van bárkinek a saját teste és lelke áruként való kínálásához. Én is ellenzem a prostituáltak önrendelkezési jogainak bármifajta csorbítását, és hogy a prostituáltakat szabályok betartására kényszerítsék vagy üldözzék.

A szexualitás az emberi szabadság megvalósításának egyik legcsodálatosabb módja. A testtel kapcsolatos önrendelkezési jogok között a szexuális kapcsolatok szabad létesítése is alapvető emberi jog. A felek egyenlőségén és szabad elhatározásán alapuló szexuális kapcsolat kizárólag részvevőire tartozik. Elvetendő a polgárok szabad akaratukból folyó szexuális életének bármilyen címen történő adminisztratív nyilvántartása és korlátozása (történjen ez akár a "nemzetbiztonság", akár a nemi úton terjedő betegségek, vagy a nem kívánt terhességek örvén is - ilyenkor anonim segítségnyújtásnak van helye).

A prostitúció szerintem mégsem magánügy. A prostitúció - némely idillizált és a valóságban föl nem lelhető formájától eltekintve, melyben állítólag a prostituált is roppantul élvezi és akarja a "szexet" - olyan folyamat, melyben a prostituálttal pénzért szexuálisan visszaélők (őket tartják "vásárlóknak") valamint a prostituáltat elnyomó és kizsákmányoló személyek ("futtatók", "szállásadók") nap mint nap semmibe veszik a prostituált emberi jogait - különösen a saját testükkel való szabad rendelkezés jogát. Senkinek nincs joga mással akarata ellenére szexuális aktust folytatni. A "szexuális szolgáltatás" során a pénz átadásának szerepe az, hogy a prostituált akaratát megtörje. A magát alkalmilag vagy rendszeresen prostituáló személy, aki saját öröme helyett ellenszolgáltatásért folytat a szexhez külsőleg hasonlító viselkedést, azt tapasztalja, hogy saját teste nem az ő céljaira van. Nem "adja" másnak a testét, hisz az nem az övé, hanem újból és újból elveszik tőle. A kliens, aki a prostituált szorult helyzetével oly módon él vissza, hogy fizetségért szexuális aktust létesít vele, jogsértő tehát.

A prostitúció a prostituáltnak pontosan az önrendelkezési jogát veszi semmibe. Arra épül, hogy a prostituált nem ember, hanem tárgy. Az önrendelkezési jog értelme ugyanis szerintem nem az a szentencia, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hanem hogy mások ne foszthassanak meg bennünket a saját javunkkal való kísérletezésünk örömeitől és kudarcaitól. Prostituáltnak lenni annyi, mint jogsértettnek lenni. Üldözni a jogsértőt kell, és nem áldozatát. Éppen ezért koncepcionálisan elhibázottnak, mi több, súlyosan igazságtalannak tartok minden olyan intézkedést, amely a prostituált hátrányait, kiszolgáltatottságát tovább halmozza.

A prostitúció vásárlójának büntetésének szükségességét tehát nem csak azzal a célszerűségi érvvel lehet indokolni, hogy talán így lehetne visszaszorítani a prostitúcióhoz kapcsolódó millió erőszakos és gazdasági bűncselekményt, hanem ezek az érvek akkor is megállnák a helyüket, ha minden kurva abszolút önkéntes, egyéni vállalkozó volna, aki tiszta körülmények között, xxx csillagos légkondícionált szállodákban fagyoskodva szolgáltatná ki magát a vele szexuálisan visszaélni kívánóknak. Állítólag vannak olyan meleg fiúcskák, akik először rájönnek arra, hogy milyen jó buzulni, aztán megtudják, hogy a Népligetben micsoda faszparádé folyik, odaszoknak, marhára élvezik a mindenféle idegenekkel folytatott szexet, és maguk lepődnek meg a legjobban, hogy egyszercsak az egyik idegentől kapnak a szopásért 500-at. A pénz jól jön, és másnaptól úgy gondolják, ja, hát ha ezért pénzt is lehet kapni, akkor miért is ne? Hogy a mese teljes legyen, tegyük föl még azt is, hogy az így prostituálódó fiatal sose fog olyannal elmenni, aki nem tetszik neki, akivel ne akarna maga is éppúgy kefélni, mint ő vele. Miért kellene mégis jogsértőnek tartanunk ekkor azt, aki a szexért pénzt ad? Azért, mert a szándéka arra irányul, hogy a prostituált akkor is lefeküdjön vele, ha nem akar. (A vesztegetés bűntettét például nemcsak az követi el, aki megállapodik, hanem az is, aki pusztán kéri a jogtalan előnyt.)

Nem állítom, hogy a ma forgalomban lévő jogelvekből maradéktalanul levezethető volna az, hogy tilos a szexet áruvá tenni. Ha ezt le akarjuk vezetni, azt hiszem, legalább arra van szükség, hogy kimondjuk, az emberi lényeghez hozzátartozik, hogy szexet saját örömünkre folytatunk, vagy legalábbis azt hisszük közben, hogy örülünk, mégha utólag másként is látjuk. És ezzel szemben aki fizet a szexért, az a másik embert meg akarja fosztani emberi mivoltának ettől a központi elemétől. Itt tehát az ember fogalmának értelmezése szükséges ahhoz, hogy emberellenes bűn legyen szexért fizetni. De ez nem baj, szabad javasolnunk ilyesmit. Régen megengedett volt a rabszolgatartás, ma meg nem az. A Regensburgban 1532-ben elfogadott Btk. (Carolina) alapján keresztény és zsidó nemi érintkezését is a fajtalanság fogalma alá vonhatták, ma meg nem. Ilyen egyszerű. Vagy nem?




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu