Peking mínusz tíz

A nő-férfi egyenlőségpolitika Magyarországon hátramenetben van, de a kormány orrán rózsaszín a szemüveg.
Megjelent a HVG 2005. március 9-i számában.
Tíz éve került sor Pekingben az ENSZ égisze alatt a Nők Világkonferenciájára. Az évfordulóra az államoknak számot kell adniuk az ENSZ-nek a Nők Helyzetét Vizsgáló Bizottsága (CSW) március eleji ülése előtt a nők és férfiak társadalmi egyenlőségére vonatkozó pekingi Cselekvési Terv végrehajtásáról. A "Peking+10" című magyar kormányjelentést Szabó Szilvia helyettes államtitkár kísérli megvédeni az ENSZ előtt. Szabót MSZP-tanácsadóként ismerhették meg az érdekvédők, jelenleg ő felelős Göncz Kinga hosszúnevű minisztériumában a nőügyért.

Magyarország tíz évét nem a semmittevés, inkább a rükverc jellemzi. A nők és férfiak egyenlőségéért felelős kormányzati osztály még 1995-ben jött létre, ám négy ízben is átszervezéssel sújtotta saját kormánya: 1998, 2002, 2003, 2004. A névcseréken és költözéseken kívül mindannyiszor újabb felkészületlen főnököt ültettek oda, de Göncz és Szabó a télen nekilátott a teljes korábbi szakembergárda szétkergetésének is. Néhány, Harrach Péter ellenszelét és Lévai Katalin blöffjeit átvészelt tisztviselő ugyanis a nők elleni férfierőszakot visszaszorító intézkedésekbe kezdett - ENSZ-előírások alapján, a bántalmazói férfiérdekek ellenében: ezt most csírájában elfojtják.

A kormány elégtelen bizonyítványát akár magának is kiállíthatja az 1997-ben, a pekingi Cselekvési Terv végrehajtására született kormányhatározat számtalan elszabotált pontja alapján.

Például még 1997-re előírták, hogy "ki kell dolgozni a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépéshez szükséges jogi szabályozást". Mindebből egy fiókba zárt koncepció lett 2001-re, de egyre töpörödnek a célok is. Az idevágó 2003-as országgyűlési határozat sem jelentett volna hatékony fellépést, ám az abban foglalt tizenegy részfeladatból sem lett semmi. A távoltartó törvénynek is csak a karikatúrája maradt napirenden: az mszp.hu szerint Göncz Kinga közölte, a női menedékházak fogják "a távoltartás intézményének szolgáltatási rendszerét felvállalni". Azaz a bántalmazott nők költözhetnek tömegszállásokra - ha élve el tudnak szökni a terror elől. Így támogatja a Gyurcsány-kormány a férfi bántalmazókat a kiűzött nő lakásrészének bitorlásában: tudják hova vinni újabb áldozatukat, ha a nő lecserélése mellett döntenek.

Hogy a nő-férfi egyenlőségpolitika Magyarországon hátramenetben van, azt a kormányjelentés készítői is érezhették, ugyanis a "helyzetértékelésből" feltűnően hiányoznak a tények. A szöveg intézkedések és jogszabályok tömegére hivatkozik, ám hogy azok a nők és férfiak tényleges egyenlőségét segítették volna, ezt a kormány még csak nem is állítja. Egy 2000-es, szintén az ENSZ-nek írott kormányjelentés még bőven tartalmazott számokat és a nők hátrányait elismerő megállapításokat, de mostanra csak a rózsaszín semmitmondás maradt. A 2000-es összegzés még közölt adatokat a nők alacsonyabb béreiről, ma már csak az egyenlő munkáért járó egyenlő bér jogszabályi fogalmáról esik egyetlen szó: hogy ti. bevezették azt.

Hivatkoznak egy országgyűlési Női Jogi Albizottság létére, ám elhallgatják, hogy a parlament.hu szerint: "Nincs adat az ülésekről. Nem nyújtott be irományt."

Eldicsekszik a kormány számos, a nők helyzetét nem érintő intézkedéssel, például az szja 1%-a felajánlásának lehetőségével - pedig köztudomású, hogy az 1%-os piacon a patriarchális egyházakon kívül lényegében csak a gyerek-kutya-rák szervezetek nyertek, sem a nőszervezetek nem jártak jól, sem más kisebbségi, érdekképviseleti vagy jogvédő szervezetek.

A kormány szerint "a magyar büntetőjog büntetni rendeli a gyermekek szexuális kizsákmányolásának minden formáját". Ehhez képest a valóság például az, hogy törvényeink nem büntetik a bántalmazójuk vagy bűnbandák által prostitúcióra kényszerített 14-18 éves lányokkal visszaélő férfi klienseket. Álszent jogrendünkben szent és sérthetetlen férfijog a serdülő lányok szexuális használata. Csak a leszólítás tilos a templomok, iskolák, stb. 300 méteres körzetében, maga az aktus bárhol szabad.

1992-ben még akadt két parlamenti képviselő, aki javasolta a munkahelyi szexuális zaklatás tilalmát. Törvény azóta sincs, a mostani jelentés pedig említést sem tesz a jelenség létéről.

A kormányjelentés a konkrétumokat mellőzve közli: "a Magyar Szocialista Párt politikájában egyre fontosabb szempont a nők helyzetének javítása és a nemek közötti esélyegyenlőség ügye". Milyen kár, hogy a magyar nők a valóságban élnek, s nem csak a legalantasabb férfiérdekeket is kiszolgáló pártjaink és kormányaink jelentéseiben...




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu