Se folt, se szégyen

Három meleg, HIV+ férfi jogi pere az RTL Klubbal szemben. Az első per, amit a jogsegély működésének harmadik évében megnyert a HCM.
Megjelent a Mások 2001. januári számában.
A szerzőnek nem áll módjában véleményt alkotnia az RTL Klub illetve a Zolcer Kft munkastílusáról. A cikk utalásai kizárólag az ismertetett esetekre vonatkoznak, általánosításra nem alkalmasak. Bízunk benne, hogy a társaságok minden más esetben jogszerűen jártak el.
1997. december 3-án, szerda este nyolc óra 51 perckor megcsördült a Habeas Corpus segélytelefonja. A vonalban három férfi. Az RTL Klub tévé Fókusz című műsora aznap fél nyolckor bemutatott egy társközvetítő céget, s a riportban a cégvezetőnő mellett Jakab, Márton és Norbert is szereplést vállalt (ezek álnevek). A társközvetítő ugyanis arról nevezetes, hogy HIV+ személyek közötti diszkrét kapcsolatteremtést is vállal. Jakab és Norbert épp egy párt alkotnak: őket a cég hozta össze egymással. A három HIV+ férfi előre kikötötte, hogy teljes arc- és hangtorzítás mellett vállalják csak a felvételt. A filmesek, a műsort az RTL megbízásából készítő Zolcer Kft alkalmazottai pedig készségesen megígérték, az arcuk helyett csak foltot lát majd a milliónyi néző a képernyőn.

A tévé azonban

a foltot nem mutatta be

a nézőknek. Márton arca több percen keresztül szinte az egész képernyőt kitöltötte. Torzítás nem volt, csak enyhe homályosítás. Márton hajszálai a képen valóban elmosódtak, de arcának karaktere, gesztikulációja tökéletesen felismerhető maradt. Sőt, a figyelmünket a részletek helyett épp a lényegre terelte. Norbert és Jakab pedig mindenféle homályosítás nélkül is látható volt a képen, igaz, ők egész alakjukkal és csak rövid időre. A kép videóval kimerevítve tökéletes volt. Őket hátulról mutatta hosszabban a kamera, de néhány jellegzetes vonásuk így is látszódott.

Mártont és társait rendkívül felzaklatta, hogy egy pillanat alatt kiderült

a fél ország előtt,

nemcsak melegek, hanem HIV-pozitívok is. A szerkesztő, akivel a feltételekben megállapodtak, az adás előtt jelezte telefonon, "nem egészen fog sikerülni a torzítás", de Jakabék szilárdan kitartottak követelésük mellett. Kijelentették, ha felismerhetők, nem járulnak hozzá a vetítéshez. A tévés erre telefonon megígérte, jó, akkor majd gondoskodik a foltról. (A mesében ez körülbelül így hangzik: a farkas megígéri, vigyázni fog az elrabolt kecskegidára.) Az adás után a szerkesztő magától jelentkezett, "bocsánat, hibáztam, elnézést, de szenzáció kellett". (A farkas teli hassal gyorsan megbánja bűnét, megettem a gidát, kedves kecskemama, ne haragudjon, olyan éhes voltam, nem tudtam ügyelni rá.)

Csakhogy a Fókusz napjában kétszer szokott lemenni. Norberték közbe akartak lépni, hogy megakadályozzák az éjféli ismétlést. Este kilenctől égtek a telefonvonalak a három férfi, a tévés szerkesztők illetve a Habeas Corpus között. Javasoltuk Mártonéknak, hogy közöljék a tévésekkel tömören, a visszaélés miatt megtiltják az ismétlést. Még este többször beszéltek a bűnbánó filmes főnökével, Marschall Péter főszerkesztővel (ő valóban ő), aki fél tizenegykor kegyelmet nem ismerő hangon kijelentette, hogy "sajnos az adás megismétlésétől nem tudnak eltekinteni, az adás jogi oldaláról ellenben holnap tárgyalnak". Marschall e közlés után kikapcsolta rádiótelefonját. A szerkesztőségnek vezetékes telefonjai pedig eleve "nincsenek". Az ismétlés is adásba ment, igaz, a szokásos időpontnál másfél órával később. A három férfinek azonban nemcsak a fél kettes fekvés miatt volt nehéz az éjszakája.

Mártont másnap leköpték a metrón, "takarodj, te AIDS-es buzi" úgymond. Norbertet és Jakabot is felismerték egy olyan boltban, ahol aznap jártak először. A macskaeledelbolt eladója közölte, nála

nem jár cicatáp

fertőzött homokosoknak. Nemsokára bérlakásukból is távozniuk kellett.

Csütörtök este fél kilenckor ismét csörgött a HCM segélytelefonja. Új hívó a vonalban, huszonéves fiú, nevezzük Attilának. Az a problémája, hogy nyilatkozott az RTL Fókusznak. Pár éven át meleg prostituáltként dolgozott, s erről vállalt riportot. Fontosnak tartotta tudatni a világgal, abba lehet hagyni. Biztatták őt is a tévések, nyugodtan a kamera elé állhat. Ő azért belemondta, azzal a kikötéssel vállalja a szereplést, hogy az arcát eltakarják és a hangját is eltorzítják. Ehhez képest ... - kitalálhatod, kedves olvasó, mi történt (a farkas másnapra újból megéhezett). Attila azt is sérelmezte, eltorzították mondandóját. A kurvasága részleteire fűzték föl a műsort, erotikus táncmozdulatait ismételgették. Hogy hogyan tudott kimászni a prostitúcióból, milyen küzdelmeket kellett ehhez vállalnia, az erről tett tartalmas vallomását pedig módszeresen kivagdosták szavai közül.

Amikor 5-én pénteken találkoztunk Mártonnal, Jakabbal és Norberttel, egy fokkal még józanabb képet alkothattunk tehát az RTL Fókuszról. Azt ugyan nem gondoltuk, hogy szándékos hazugságokkal szednék rá a szereplésre riportalanyaikat, s hogy rájuk a személyiségi jogok tudatos, tervszerű megsértése volna jellemző, miként azt sem éreztük, hogy előre kalkulált hibaszázalék szerint számolnának a szereplők egy részének fizetendő kártérítéssel, ám úgy véltük,

ezreléknél kisebb

a valószínűsége, hogy a két, kísértetiesen hasonló eset puszta véletlen tévedés műve volna. Videóról ismét megnéztük a filmet, töviről hegyire megtárgyaltuk a történteket és a teendőinket. Jakab felhívta Marschall Pétert, hogy közölje, a képmásukkal való visszaélés miatt fejenként milliós kártérítési igényük van a tévével szemben. A főszerkesztő a 37 másodperces hívás során lekezelően közölte, nem kíván az üggyel foglalkozni, küldjék a jogi képviselőjüket, ezzel letette a telefont. Ha ő így, akkor mi meg úgy. Félóra múlva a Habeas Corpus ügyvédje, Horváth István közölte vele, megtiltja a felvétel további vetítését. Majd pedig levélben követelt az RTL-től fejenként egymilliós kártérítést. Mivel erre hónapokig semmi válasz nem érkezett, 1998 tavaszán keresetet adtunk be a bírósághoz, a tévének a felvétel további felhasználásától való eltiltását és az említett kártérítés megítélését kérve.

1999. elejétől 2000. közepéig féltucatnyi bírósági tárgyalás volt. A Budai Központi Kerületi Bíróság előtt az RTL ügyvédje még azzal a megdöbbentő húzással is élni próbált, hogy kétségbe vonta két ügyfelünk HIV-pozitív voltát. Behoztak a bíróságra egy bártulajdonos "tanút", aki azt állította volna, minden HIV-pozitív embert ismer Magyarországon. A bíró nem adott teret ennek a minősíthetetlen pereskedési módszernek, nem hívta be a tárgyalóterembe a mindentudó kocsmárost. Hitelesnek fogadta el ügyfeleink előadását, miszerint ők szóban kikötötték a felismerhetetlenséget. Mártonék bebizonyították a bíróságnak, milyen hátrányok érték őket a magánéletben a rájuk kényszerített nyilvánosság miatt. Megállapította a jogsértés tényét, és fejenként nyolcszázezer forintos kártérítésre kötelezte a tévét (plusz kamatok az "elkövetés" óta). Az RTL fellebbezett, de a Fővárosi Bíróság az elsőfokú ítéletet erősítette meg. A jogerős ítélet nyomán a tévé azóta fizetett. Mégis, úgy érzem, erkölcsi szempontból valami hiányzik.

* * *

Attila három éve nem jelentkezett. Egy darabig még rajta volt, hogy ő is pert indítson. Beszámolt arról, micsoda megaláztatások érték, hányan szóltak be neki és vidéken élő családjának. Aztán a régi telefonszámán már nem találtuk. Máig őrízzük a videókazettáját. A polgári jogi igény öt év alatt évül el. Még nem volna késő pert indítania neki sem.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu