Párok jogbizonytalanságban

Meleg élettársak jogi problémái.
Megjelent a Mások 2001. márciusi számában.
Az együttélő meleg és leszbikus párok az 1996-os törvénymódosítás óta élettársaknak minősülnek, de csak akkor, ha közös háztartásban élnek együtt, és vagyonukkal, jövedelmeikkel közösen gazdálkodnak. Amikor a Habeas Corpus Jogsegély 1997-ben megkezdte működését, azt gondoltuk, egyik fontos feladatunk az együttélő férfi- illetve nőpárok támogatása lesz az őket párként megillető jogok gyakorlásában. Az ilyen jellegű ügyek száma azonban alulmúlta várakozásainkat. Úgy tűnik, Magyarországon a meleg és leszbikus pároknak egyelőre nagyobb szükségük van a külvilágnak a privát életükből való kizárására, mint kapcsolatuk jogilag is rendezett vállalására.

Négyéves működésünk alatt nem került sor egyetlen olyan perre sem, amely meleg élettársi kapcsolattal lett volna összefüggésben. Az ilyen perek elmaradását mégsem mondanám jónak, hisz több ügyfelünk is olyan súlyos jogsérelmet szenvedett el, ami indokolná a perindítást. A hozzánk párkapcsolati ügyekkel forduló ügyfelek többsége sajnos csak a baj megtörténte után jelentkezik.

Viszonylag kevés azon hívók száma, akik az élettársakat megillető - az állam jóvoltából egyébként kisszámú - jogok iránt érdeklődnek. Általában azt javasoljuk hívóinknak, rögzítsék élettársukkal vagyoni helyzetüket, együttlakásuk, közös gazdálkodásuk módját magánszerződésben, s végrendelkezzenek egymás javára. Nem tudjuk, hogy ezt megteszik-e hívóink, nem kaptunk ilyen visszajelzést, pedig ügyvédeinket is fel szoktuk ajánlani a szerződéskötés segítésére. Pedig több eset is alátámasztja azt a nyilvánvaló tényt, hogy érdemes lenne még a kapcsolat boldog szakaszában tisztázni a legfontosabb anyagi dolgokat.

* * *

Béla és Ödön 14 éves együttélésük alatt közös házat vásároltak vidéken. (Egyetlen név sem igazi.) A földhivatali ingatlannyilvántartásba ketten kerültek be tulajdonosként 50-50%-ban. A kapcsolat azonban végetért, s Ödön erőszakkal kiűzte a házból Bélát. Ödön azóta a házat sajátjaként használja, Béla hozzájárulása nélkül saját gazdálkodása céljára át is építette. Ödön a szóban egyszer megígért használati díjat sem fizeti Bélának, jóllehet Béla sosem használati díjat kért tőle, hanem a ház eladását. Ödön erre azonban nem hajlandó. Bélának és Ödönnek korábban volt helyben egy ügyvédjük. Béla szerint az ügyvéd, amióta megtudta, hogy a két férfi nem egyszerűen tulajdonostárs, hanem melegek, nem segített többet nekik, csak annyit tanácsolt, adják el a házat.

Világos, hogy tényleg ez lenne a legjobb megoldás. Ha Ödön, mint tulajdonostárs a házeladásra nem hajlandó, akkor bírósági úton lehetne őt erre kényszeríteni. Béla azonban a perre nem határozta el magát. A pert, azaz a Bélát megillető tulajdon megszerzését ugyanis legfőképpen István, Béla jelenlegi élettársa szorgalmazza. Istvánnak nincs lakástulajdona, a férfipár egy Béla édesanyja és Béla tulajdonában lévő házban lakik szűkös körülmények közt. Érzésünk szerint Béla számára kényelmetlen, hogy István túlságosan beleszól az ő vagyoni ügyeibe, s ezért nem lép egyelőre. Lehet, hogy úgy érzi, István nem hagyná szabadon rendelkezni pénzével. Nem tudjuk, hogy áll a helyzet jelenleg. Legutóbb 1998. végén István hívta dühöngve segélyvonalunkat, mikor csinálunk mi valamit - Béla hozzájárulása nélkül. Ez azonban nincs sem szándékunkban, sem módunkban: Béla vagyonáért csak Béla indíthat pert.

Az ismertetett eset mindazonáltal még szerencsésnek is mondható abból a szempontból, hogy az Ödön által kizsákmányolt Béla legalább papíron a fél ház tulajdonosának tudhatja magát. A problémának egyszerű megoldása nincs. Egy-két évnyi per után lehetne csak kikényszeríteni az önkényeskedő, erőszakos férfi által bitorolt ház elárverezését. Itt azonban nincs szó kifejezetten meleg-ellenes diszkriminációról: ugyanettől szenved sok-sok, férje által kivert nő is. Jogi szempontból megelőzés inkább csak elméletben lehetséges. Az igazi baj az, hogy a polgári jog alapvető szabályai a házasság szentségét magasabbra tartják a valós problémák kezelésénél.

* * *

Ádám és Róbert 47 éven át voltak egymás hűséges szerelmei. Mindkettejüknek volt saját lakása, életmódjuk olyan volt, hogy sok időt töltöttek egymásnál, felváltva Ádám ment Róberthez illetve Róbert Ádámhoz. Lakásukat mindketten saját jövedelmükből szerezték, közös vagyontárgyaik sem voltak. Ugyan "cseréltek" néhány ajándéktárgyat, ám egyikük sem tartotta saját dolgait másikuk lakásában. Rokonaikkal gyakorlatilag nem tartottak kapcsolatot. Többször emlegették egymásnak szóban, hogy egymásra szeretnék hagyni vagyonukat, ám a szándékot nem követte írás. A hetven körüli Róbert hirtelen meghalt. Róbert hirtelen előkerült rokonai Ádám érzéseire fittyet hányva már a temetés napján nekiláttak az örökségen osztozkodni, szinte a széket is kivették Ádám alól, amire sírni ült le. Azt sem engedték neki, hogy magával vigye emberöltőnyi kapcsolatuk apró emlékeit.

A rokonoknak az ismertetett esetben folytatott eljárása ha emberségesnek nem is, de törvényesnek nevezhető. Végrendelet híján a mégoly távoli és az elhunyt iránt mégoly érdektelen rokonság örököl. Ádám helyzete még akkor is ugyanilyen sanyarú lett volna, ha a törvény felruházná az élettársat az öröklés jogával. Róbert és Ádám nem minősültek a jog szempontjából élettársnak, mivel annak lényegi eleme a közös háztartásban együtt élés. A Polgári törvénykönyv élettárs-meghatározása ugyanis eképpen hangzik:

"685/A. § Az élettársak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személy."

A prűd törvényi meghatározásból nem világlik ki, de élettársak alatt olyan párt szokás érteni, akik között szexuális kapcsolat is van. (Senkinek nem jutna eszébe élettársnak nevezni mondjuk egy idős nőt és a vele együtt lakó, őt ápoló felnőtt gyermekét, noha a fenti törvényszöveg rájuk is vonatkozhat.)

A törvény elvileg egyformán vonatkozik a meleg és heteró párokra. Csakhogy Ádám és Róbert példája jellegzetes: a meleg párok nagy része fél ténylegesen együtt élni. Nem csak 1952 és 1999 között, még ma is.

* * *

Sajnos a Ptk. még mindig tartalmazza a kötelesrész sokak szerint elavult intézményét. Kötelesrész címén nem az egész rokonság, hanem csak az örökhagyó leszármazója és szülője jelentkezhet az elhunyt örökségének legföljebb feléért (esetleg a házastársa, ha a kapcsolat a halálig nem szakadt meg végleg). Nem jár ellenben kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen, az okok kifejezett megjelölése mellett kitagadott. Kitagadásnak azonban csak a Ptk. 663. §-a által megszabott esetekben van helye, például ha valaki az örökhagyó életére tör, erkölcstelen életmódot folytat, súlyos bűncselekményt követett el, megszegi tartási kötelezettségét. Hogy mit kell "erkölcstelen életmód" alatt érteni, azt a törvény nem írja elő. Reméljük, ma már semelyik bíróság nem fogadná el például a meleg vagy leszbikus örökös kitagadását "erkölcstelenség" címén.

Viszont a Habeas Corpus Jogsegély keretében Attilának, egy HIV-pozitív meleg férfinek segítséget nyújtottunk végrendelete megszerkesztéséhez, melyben az ügyfél örököséül élettársát, Józsefet jelölte meg, s kitagadta az örökségéből a vele öt éves kora óta nem foglalkozó, a tartásdíjat épphogy megfizető, de a neveléséhez segítséget nem nyújtó, alkoholista apját. Hogy a végrendelet érvényre jut-e, nem tudni. Ha Attila ne adj' isten meghalna, apja pert indíthatna a kitagadás ellen, és a bíróság mérlegelné, hogy az apa kellően erkölcstelen-e. Ha nem, akkor József csak az örökség felét kaphatja. Ha Attila és József házasok lehetnének, már pusztán a törvény folytán is József lenne az örökös, nem az apa.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu