Melegek a mumus szerepében

A rendőri előítélet működése. Hogyan nyomoz a rendőrség, ha családon belüli, kisgyerekek elleni heteroszexuális pedofil nemi erőszak forog fenn, és hogyan, ha serdülő fiúkkal beleegyezéses alapon folytatott "természet elleni fajtalanság" a gyanú? A mintákat a Habeas Corpus jogesetei szolgáltatták.
Megjelent a Mások 2001. februári számában
A Mások tavaly márciusi számában A 199. paragrafus és amit tehetünk című cikkemet azzal elméleti következtetéssel zártam, hogy "a hatályos büntető törvénykönyv a valódi társadalmi problémák kezelése helyett a melegeket állítja bűnbakszerepbe". Hogy mit jelent ez a valóságban, arról az elmúlt majdnem egy év alatt sajnos bőséges tapasztalatot szerezhettünk.

Mindjárt március közepén jelentkezett a jogsegélyszolgálatunknál egy édesanya, akinek 4 és 6 éves korú gyermekei igen súlyos nemi erőszak áldozatai lettek. S akinek azzal kellett szembesülnie, hogy a magyar bűnöldözési szervek gyakorlatilag süketek egy ilyen bűntényre. Az elkövető a gyermekek édesapja, a helyszín a különélő apa családjának háza, a tettestársak a gyermekek elmondása szerint az apa fivérei és egy barátnője voltak. Valamennyi szexuális bántalmazás "heteroszexuális" jellegű volt - úgy értve ezt, hogy a férfiak a kislányt erőszakolták meg, a nő pedig a kisfiút kínozta. Az elkövető tehát nem a bulvárlapok kedvenc cukros bácsija volt, aki az utcán szólongatja meg az iskolából hazafelé tartó gyerekeket, hanem egy ennél sokkal súlyosabb és veszélyesebb esettel

kellett volna

szembenézniük a hatóságoknak.

A nyolchónapos nyomozást végül "bűncselekmény hiányában" lezárták. A probléma azonban nem önmagában ez. Hiszen el kell fogadnunk, nem lehetséges minden bűncselekményt bebizonyítani: ha el szeretnénk kerülni, hogy ártatlan emberek börtönbe kerüljenek, akkor tudomásul kell vennünk, hogy néhány bűnös is megússza. A probléma az, hogy úgy ítéltük, nem folyt érdemleges nyomozás az erőszakelkövető apa és tettestársai ellen.

A feljelentés szerint a gyerekek elleni nemi erőszakcselekmények egy részét az elkövetők fényképre és filmre vették. A rendőrség mégis másfél hónapot várt az első házkutatással. Az apa fivéreit a rendőrség hónapokon keresztül egyszerűen

meg sem gyanúsította

a négy éves kislány megerőszakolásával, ki sem hallgatták őket. Olyan pszichológus igazságügyi szakértőt rendeltek ki a gyermekek kivizsgálására, aki nem rendelkezik szakirányú képesítéssel. A szakértő elmulasztotta rögzíteni, mit mondtak neki a gyerekek. A szakértő ki sem tért a feljelentésben foglalt erőszakcselekmények mindegyikére, végig sem kérdezte a gyerekeket, mi történt velük. A szakértő az anya szexuális fantáziáinak tulajdonította a gyermekek által előadott, az apa és társai általi szexuális erőszakélményeket - anélkül, hogy megmagyarázta volna, hogyan is kerülnek az anya szexuális problémái a gyerekekre, vagy hogy a csak kitalált orális erőszaktól a kislánynak miért nem lesz étvágya pár hónapig, és hogy a fantáziák eredményeként miért kellett a kislányon nőgyógyászati műtétet végezni.

A szakértő önellentmondásoktól hemzsegő jelentését hiába kifogásoltuk meg egy tízoldalas beadványban, a nyomozók panaszunkat - bármiféle törvényre való hivatkozás nélkül - annyival intézték el, hogy azt nem a szakértői vizsgálat előtt nyújtottuk be. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt: ha egy gyermeket megerőszakolnak, s ez ellen az anya tenni akar valamit, akkor az anya kötelessége előre ismerni az ország összes igazságügyi szakértőjét, s még azelőtt panaszt emelni az alkalmatlan szakértő kijelölése ellen, mielőtt megtudná, hogyan működik közre a szakértő a gyermeke konkrét ügyében.

A kislányt műtő nőgyógyász az anya hónapokon keresztüli kérlelése ellenére sem volt hajlandó írásba adni, mit is látott a kislányon, miért volt szükség a műtétre. Erről a rendőrség nem kérdezte meg a nőgyógyászt, hiába indítványozta ezt az anya. És még sokáig folytathatnánk a nyomozást

éppcsak mímelő

rendőrség mulasztásait. Az ORFK-t is többször megkerestük, de felszólamlásainkkal csak azt értük el, hogy húzzák-halasszák az ügy lezárását. Hogy a rendőrök és az ügyészek komolyan vegyék a feljelentést, és folytassanak valódi nyomozást, azt nem.

Egy másik ügyben, ahol szintén óvodás kislány megerőszakolásáról van szó, a megyei főügyész azzal intézte el a hatóságok tétlenkedésére panaszkodó nagymamát:
- Van fényképe róla, asszonyom?
- Nincs, hogy is lenne, ha ott lettem volna, nem hagyom.
- Na látja.

Az ötéves kislány hiába mondja el részletesen, hogyan erőszakolták meg két éven keresztül rendszeresen, hiába írja le az ondó fröccsenésének jelenségét, az ügyésznek fénykép kell.

Ha viszont melegeket lehet a vádlottak padjára ültetni,

az más.

A Habeas Corpus Jogsegély több ügye alapján egyértelműnek látszik: Ha a bűnüldözés melegeket vesz célba, olyankor szinte fel sem merülnek mindazok a nehézségek, amik a nők és gyermekek elleni erőszak bizonyítását állítólag a lehetetlennel teszik határossá. Olyankor nem kell tárgyi bizonyíték, és az is elég, ha a "sértett" csak egyszer vall a gyanúsított ellen. Olyankor az is közvetett bizonyítékká válik, ha egyesek hallottak a szexről. Olyankor az összes erőt megmozgatják az állítólagos bűnözők üldözésére.

Hadd mutassam ezt be a Habeas Corpus Jogsegély egyik legújabb, még folyamatban lévő ügyén. Az ügy sokszereplős, bonyolult, a lényeg, ami az összehasonlításhoz elég: felnőtt férfiak serdülőkorú, 13-17 éves fiúkkal létesítettek kapcsolatokat. Arra, hogy a fiúkat bántalmazták vagy kényszerítették volna, soha senki nem utalt, a vád tárgyává tett valamennyi nemi aktus a résztvevők egyetértésével történt. A nyomozás egy szomszéd bejelentése alapján indult, s még aznap őrízetbe vettek négy meleg férfit, másnap még egyet, egy hét múlva még kettőt. A házkutatások is azonnal megtörténtek.

Öt férfi előzetes letartóztatásban töltött két évet, egy férfi egy évet. Három olyan férfi is két évet ült előzetesben, akiket kizárólag a 199. § megsértésével vádoltak. Több vádlott is hiába kérte a vádemelést követően, hogy tekinthessen be a bűnügyi iratokba - ez elvileg törvényes joguk - az ítélethirdetésig eltelt egy évben erre egyszer sem nyújtottak módot nekik. Az elsőfokú bíróság minden vádlottra végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki. Négy vádlottat csak 14 év fölötti fiúkkal kapcsolatban marasztaltak el - ők másfél év és két év közötti büntetéseket kaptak. Közülük az egyik férfi ráadásul csak egyetlen fiúval létesített szexuális viszonyt, azt is csak egyetlen alkalommal: a büntetése ezért 1 év tíz hónap letöltendő börtön. A többi vádlottat 14 év alatti fiú "megrontásában" is vétkesnek találták, ők még többet kaptak.

Az elsőfokú bíróság a tények felderítésében is elég nagyvonalú volt. Az ítélet szerint például az egyik vádlott 1998-ban ismerte meg az egyik sértettet; ehhez képest egy bekezdéssel lejjebb kiderül, hogy már 1997-ben szexuális aktus volt közöttük. Ilyen furcsaság több is van, mégsem lettek a börtönbüntetés kiszabásának akadályává.

Az ítélet szerint: "A törvény által tilalmazott és büntetni rendelt kapcsolatrendszert mind a vallomásokból, mind pedig abból a tényből meg lehetett állapítani, hogy messze nem megszokott és nem természetes, hogy ilyen fiatal fiúk azonos nemű felnőttekkel létesítenek kapcsolatot." Vagyis: a vádlottak ellen szóló bizonyíték, hogy "nem természetes" a fiúk és férfiak közötti barátkozás.

Az egyik sértettről a szakértői vélemény tényként állapítja meg, hogy "szexuális beállítódása az ügyben szereplő férfiak hatására torzult erőteljesen homoszexuális irányba." A Magyar Köztársaság nevében kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítélet erre válaszul "súlyosbító körülményként értékelte ... a sértettek szexuális beállítódottságában a vádlottak cselekménye folytán bekövetkezett negatív változásokat." Világos beszéd: a melegség betegség. A bíró persze duplán is biztosította magát: az egyik tanú szerint "az utóbbi évtized meleg mozgalmai elérték, hogy a homoszexualitást ne tekintsék betegségnek". Az ítélet ehhez hozzáteszi: "amennyiben ez igaz, ... úgy ebből egyenesen következik, hogy a büntetőjogi felelősséget is viselniük kell".

Az eljárás elfogultságáról árulkodnak az ítélet által minden fenntartás nélkül átvett azon "szakértői" "megállapítások" is, melyek szerint: "biszexualitásán kívül más aberráltságra utaló jegy nem jelent meg a tanúnál", "a vádlott biszexuális beállítódottságú, ... mely vonások összességében szociopátiás személyiségtorzulást eredményeznek". A vádlottak mindegyikéről tényként rögzít az ítélet olyasmit, mint például "nála olyan személyiségvonások jelentek meg, melyek hajlamossá teszik gátlástalan szexuális cselekedetek elkövetésére". Indoklás sehol.

Csak hogy tudjunk mihez viszonyítani: amikor az egyik óvodás kislány "heteroszexuális" erőszaktévőjét úgy jellemezte az egyik tanú, hogy "a pornófilmeket kifejezetten vadászta, éjszakákat töltött fenn, hogy ezeket megnézhesse, felvehesse. Különösen a perverz, kifejezetten erőszakos jelenetek érdekelték, így nők megerőszakolása, emberek állatokkal történő aktusa", akkor az igazságügyi szakértő ezzel egyáltalán nem foglalkozott, hanem szimplán leszögezte: "a vizsgálati módszerek olyan adatokat nem szolgáltattak, amelyek szexuális aberrációra utaltak volna". Na persze, a vizsgálati módszereket a szakértők saját belátásuk szerint válogathatják meg.
Ui. 1. Nemhivatalos értesüléseink szerint a 199. § megsértése miatt jelenleg is többen vannak előzetes letartóztatásban. Kérjük, jelentkezzen, aki konkrétumokat tud.
2. Akit a rendszerváltás óta a 199. § alapján másodfokú bíróságon elítéltek, élhet a felülvizsgálati kérelem jogával arra hivatkozva, hogy a törvény diszkriminatív. Ez független attól, tett-e beismerő vallomást. Ebben is segítünk.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu