Lábra kelő titkaink

Hogyan őrizhető meg a melegek inkognitója, illetve mit tehetnek, ha kitudódott - fel nem vállalt - szexuális identitásuk?
Megjelent a Mások 2002. januári számában.
Mi lesz, ha megtudják? - Alighanem ez az a kérdés, amit a legtöbb meleg, leszbikus és biszexuális abban a reményben tesz föl magának nap mint nap, hogy soha ne kapjon rá választ. Az aggodalom jogos, hisz ha valakiről megtudják, hogy szexualitása más, mint a többségé, a "véletlen" bármilyen rossz meglepetéssel szolgálhat. Azt viszont még utólag sem tudhatjuk meg soha, kik is azok, akik "megtudták".

Hívóink nemegyszer keresnek meg bennünket azzal, hogy környezetükben valakik a melegségükről szóló valódi vagy álhíreket terjesztenek. Ebben a helyzetben többnyire sajnos nemigen tudunk se segíteni, se operatív tanácsot adni, maximum felkészíthetjük a hívót a helyzet rosszra fordulásának esetére, s közöljük a lehangoló tényt, hogy az illetők felelősségre vonásához nekik kellene az összes bizonyítékkal előállniuk.

Általában legfeljebb arról elmélkedhettünk az ilyen hívókkal közösen, várniuk érdemesebb-e, hátha abbamarad a hátuk mögötti sugdolózás, vagy inkább coming out-tal menjenek elébe a kellemetlenségeknek. A hívóknak az az érthető kívánsága, hogy a pletykálkodás szakadjon félbe, másként ugyanis nem garantálható. Jogi úton megtiltani nem lehet, hogy az emberek továbbmondják, X vagy Y meleg. Persze nem mindig csak egy ilyen szimpla tényt terjesztenek a hívóinkról, tipikus például, hogy elhagyott barátnők, feleségek a hívó melegségét élénk fantáziára valló vagy éppen dühös jelzők közepette ecsetelik a rokonoknak, ismerősöknek, netán egyenest a férfi munkatársainak. Dehát ez ellen többnyire nem lehet hatósági segítséget kérni.

Az ilyen pletyka ugyanis nem büntetőjogi kategória. Létezik ugyan a Büntető törvénykönyvben a rágalmazás elnevezésű bűncselekmény, ám azt csak akkor lehet megállapítani, ha az elkövető "a becsület csorbítására alkalmas tényt" állít más előtt a sértettről. A szitkozódás azonban nem minősül tényállításnak, tehát azt állítani, hogy valaki "mocskos buzeráns", büntetőjogilag egy megítélés alá esik azzal az állítással, hogy valaki "meleg". Van különbség ugyanakkor abból a szempontból, hogy a mocskolódó a becsületsértés szabálysértése címén megbüntethető, ha a sértett 30 napon belül feljelentést tesz.

Vannak ennél jelentősen szörnyűbb, ám jogilag még megfoghatatlanabb esetek is.

Jenő nős, feleségével két gyermekük van. Jenő egyszer őszintén elmondta a feleségének, Júliának, hogy azon gondolkodik, hogy úgy érzi, a férfiakhoz is vonzódik. Nem volt még férfival kapcsolata, ám úgy érezte, ezt meg kell beszélnie Júliával, hisz mégiscsak szereti és becsüli őt, nem akarja a háta mögött megcsalni, de még csak az se biztos, hogy tényleg ki akarja próbálni egy férfival a szexet. Ott tart még, hogy gondolkodik, vizsgálgatja az érzéseit. Jenőnek eleinte úgy tűnt, a nő megérti a helyzetet, és türelmesen vár, gondolván, még el is múlhatnak Jenő férfiak iránti vágyai, és akkor igazán nincs miért eltávolodniuk egymástól.

Júlia azonban egyszercsak a gyerekekkel együtt szüleihez távozott, gondolkodási időre, úgymond. Nos, a "gondolkodás" nyomán megvilágosodott Júliának, hogy a Jenőben még igazán ki sem bimbózott buziság micsoda förtelmes bűn, s kezdetét vette egy meglehetősen viharos válóperes folyamat. Amikor például Jenő meg kívánta látogatni gyermekeit, az após mindenféle perverzként gyalázta őt, és meg akarta tiltani neki, hogy megpuszilja a gyerekeket, merthogy ki tudja, nem lesznek-e AIDS-esek és hepatítiszesek a kicsik.

Jenő okkal aggódott, hogy ha az após ilyen stílusban folytatja unokái agymosását, akkor örökre megmérgezheti a gyerekekkel való kapcsolatát.

Akármennyire is hátborzongató egy ilyen após, az adott szituációban nemigen lehet ellene mit tenni. Ugyan a becsületsértés szabálysértését jelenti, ha csúnya szavakat használ, s elvben 50 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, de ami sokkal mélyebben mar, a gyerekeknek a fertőző betegségekkel való, mégoly alaptalan és tudatlan ijesztgetése nem szankcionálható. Ha Júlia ott látja jónak a gyerekek helyét, akkor ez ellen nincs apelláta, hacsak a bíróság néhány évi pereskedés után Jenőnél nem helyezi el őket.

* * *

Ha egy meleg, leszbikus vagy biszexuális személyről a szexuális érdeklődésére vonatkozó puszta "információt" terjesztenek, minden bántó él nélkül, akkor ezt meglehetősen nehéz lenne akármilyen jogcímen is sérelmezni. Ha a sértett rágalmazás miatt tenne feljelentést, ezzel azt állítaná, hogy az irányultságának ténye sérti a becsületét. Ez a meghasonlottság bevallása lenne, márpedig pont az identitásukkal küszködők indítanak legkevésbé pereket. Így aztán nem szoktuk rágalmazási feljelentésre biztatni a melegségük elhíresztelésére panaszkodó hívóinkat, s nem is tudunk arról, hogy bárki is tett volna ilyen feljelentést.

Egyébként nem is hiszem, hogy lenne bíróság, amely rágalmazásnak tekintené a melegség pletykálását: bizonyára azt mondanák, hogy a sértett szexuális irányultságáról szóló tényközlés még ha a feljelentő sérelmesnek érzi is, objektíve nem alkalmas a becsületének csorbítására, hisz a magyar társadalom már nem tartja a másságot becstelenségnek.

[ Más kérdés, hogy vannak bírói ítéletek, amelyek viszont azzal vélik "megalapozni" a melegekre hátrányos döntésüket, hogy a társadalom nem fogadja el a melegeket. A Baranya Megyei Bíróság néhány hete hozott, 1.Bf.750/2000/62. számú ítélete például azért ítélt el egy meleg férfit, mivel szerintük a "természet elleni fajtalanság büntethetősége összhangban van a társadalom mai értékítéletével", s ennélfogva nem ütközik az Alkotmánynak a diszkriminációt tiltó cikkelyébe. Dehát a bíróságok már csak ilyenek, szubjektíve mérlegelhetnek, s mindaddig, amíg tüntetésekkel nem tiltakozunk az önkény ellen, addig az ilyen szemforgató ítéletekből jut még nekünk bőven. ]

A melegség tényének szerteszét pletykálása szerintem még csak polgári peres úton sem kifogásolható: a melegségről való pletyka egy csakugyan meleg felperesnek sem a jó hírét, sem a méltóságát nem sértené. Más lehetne a helyzet akkor, ha a pletyka alaptalan lenne, mondjuk egy monogám nős férfi elvben perelhetné az ő állítólagos meleg kapcsolatait terjesztő személyeket.

Csakhát bennünket nem heteroszexuális monogám férfiak szoktak hívni, hanem többnyire nős, de nem kizárólag heteroszexuális férjek, vagy már teljesen meleg életet élő, elvált volt férjek, illetve soha meg nem nősült melegek, akik ugyan szeretnék a pletykát leállíttatni, de lehetőleg peren kívül. Erre azonban jogi megoldás nemigen akad.

Jogi úton fel lehetne viszont lépni azokban az esetekben, amikor a pletyka már durvább a szexuális irányultság puszta terjesztésénél.

Egy vidéken élő, ötvenes éveit taposó férfi, nevezzük Vilmosnak, például ezt panaszolta: A tőle már évtizede elvált felesége újabban azt terjeszti róla, hogy Vilmos állítólag egy alkalommal egy nála fiatalabb férfit minden különösebb udvarlás nélkül egyszercsak invitált, hogy szívesen leszopja. Vilmos úgy érezte, hogy a rágalomhadjárat nagy méreteket öltött, mivel környezetében, a munkahelyén a kollégák egyre többet utalgatnak a jelenlétében mondvacsinált buzidolgokra. Vilmos azt mondta, az illető férfinek azt valóban elmondta egyszer, hogy ő meleg, de szó sem volt semmiféle ajánlattételről.

Ezt a rosszindulatú kampányt már valóban meg lehet támadni a rágalmazási törvény alapján, hisz ennek a légbőlkapott leszopási ajánlatnak a híresztelése csakugyan alkalmas Vilmos becsületének csorbítására. Itt nem az számít, hogy valós-e a történet, hanem az, hogy a terjesztése sértő. Vilmos szerintem akkor is joggal perelhetné a rágalmazót, ha a kihívó ajánlatot tényleg megtette volna.

Azt a kérdést persze minden ilyen esetben fölvetik hívóink, vajon mit is érnének el egy ilyen perrel azon kívül, hogy még többen pletykálnák róluk ugyanazt. És erre tényleg nincs válasz. Ilyen per ugyanis, amennyire tudjuk, még nem volt Magyarországon. Elvben talán pár százezres nagyságrendű kártérítést képzelhetünk el, ha a megsértett fél polgári perben bizonyítani tudná a rosszindulatú verebek összes csivitelését.

* * *

Persze a munkájuknál, hivatalos tisztüknél fogva adatokat kezelő emberek elvileg már pusztán az adatok kiadásáért is felelősségre vonhatók, ámde olyan esettel még nem találkoztunk, amikor tudni lehetett volna, hogy például a sok rendőr közül ki adta tovább információit.

Benedeket a volt partnere, Tihamér följelentette azzal, hogy Benedek állítólag ékszereket lopott el tőle, és nem fizette meg tartozását. Tihamér még a kapcsolat idején megfenyegette Benedeket, ha elhagyja, akkor ezt meg azt fog vele csinálni. Tihamér szabályos pszichoterror alatt tartotta Benedeket, de Benedek végül mégiscsak a szabadságot választotta, annak összes kockázatával együtt. Tihamér ellopta tőle a mobiltelefonját, kinézte belőle a rokonok, ismerősök számát, és őket is zaklatta. Benedeknek háromszor kellett elköltöznie Tihamér üldözése elől. A jelenlegi címét a feljelentő bántalmazó (magát "szeretőnek" tartó) Tihamér nem ismeri. Könnyen lehet, hogy Tihamér célja a feljelentéssel eleve az, hogy Benedek címét megszerezze. A törvény értelmében ugyanis a legelső bírósági tárgyalás elején a vádlottnak a hallgatóság kíváncsi fülei jelenlétében meg kell mondania címét...

Benedek egy kis vegyesboltban dolgozott, még próbaidősként. Pár nappal a nyomozás megindulása után a főnöke közölte vele, akinek rendőrségi ügye van gyanúsítottként, azt ők nem foglalkoztatják. Hogy Benedek meleg, ezt a bolt kiskirálya meg sem tudta, hisz ezt sem Tihamér, sem Benedek nem árulta el a rendőröknek.

A Büntető törvénykönyv idevágó szakasza szerint:

"Magántitok megsértése
177. § (1) Aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz."
Ez a nem éppen vészterhes paragrafus fenyegeti az adatokat kiszivárogtató rendőrt. Hiába bünteti a Btk. szigorúbban, három évig terjedő szabadságvesztéssel a különleges személyes adatok kiszivárogtatóit: különleges adatnak minősül például a szexuális élet, a vallás, a büntetett előélet, de nem minősül annak a büntetőeljárás hatálya alatt állás.

Megpróbálom elképzelni, amint az ügyészségi nyomozó hivatal nagy erőkkel kivonul a kis boltba, s láblenyomtatot vesznek, hogy azonosítsák, melyik rendőrcsizma járt ott, hogy a boltvezetőnek esetleg némi készpénzért cserébe elárulja a Benedek elleni, koholt bizonyítékokra épülő gyanúsítás tényét... És aztán felébredek. Benedek föl sem jelentette a rendőröket - akiknek a nyomozás folytán most éppen a markában van.

* * *

Hogy a rendőrségnél valami nagyon nem stimmel, már írtam erről bőven. De a leginkább a következő történettől ráz ki a hideg:

Jogsegélyünkhöz érkezett egy panasz, miszerint a hívó, nevezzük Ottónak, hangpostafiókos ismerkedés közben összeakadt egy másik férfivel. Ottó a férfinek először gyanútlanul megadta a mobiltelefonszámát. Negyedóra múlva a férfi felhívta Ottót a vezetékes otthoni telefonján, és egy újabb szexis trécselés keretében egyebek közt közölte, hogy rendőr, és "a központi adatbázisból" felsorolta Ottó összes személyi adatát, az anyja nevével és a postánál bérelt hagyományos, elvben titkos postafiókcímével bezárólag. Ottó biztos volt abban, hogy nem egy barátja viccel vele.

És ha belegondolunk, ennek a fele sem tréfa.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu