Ígéretes bánásmód

Az MSZP minden szépet és jót ígér, majd kormányra kerül...
Megjelent a Mások 2003. májusi számában
"Bizonyára tudnak arról, hogy mi egy általános antidiszkriminációs törvényjavaslatot készítettünk ... Ebben nem csak a rendőrség diszkriminatív intézkedéseire, hanem az élet minden területén megnyilvánuló esetleges megkülönböztetés esetére jogorvoslati, reparációs lehetőséget, ill. szankciót fogalmazunk meg. ... Természetesen, ha a mi pártunk győz a parlamenti választásokon, kormányunk az elsők között fogja benyújtani az Országgyűlésnek az egyenlő bánásmódról és a diszkrimináció tilalmáról szóló törvényjavaslatot" - írta Kovács László MSZP-elnök 2002. február 12-én a Habeas Corpus Munkacsoportnak, válaszul szervezetünk levelére, melyben az MSZP szándékait firtattuk a melegeket érő súlyos büntetőjogi megkülönböztetés fenntartását avagy felszámolását illetően. Ugyan az MSZP választási győzelmének már egy éve, de hogy az idézett mondatok valószínűleg mégsem jutnak teljesen az illékony választási ígéretek sorsára, erre enged következtetni az Igazságügyi Minisztérium honlapján (www.im.hu) már hónapok óta elérhető, "az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény" koncepciójának tervezete.

Az írásmű címének olvastán először arra gondoltam, a tervezet a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban a kormányváltás után alakult Esélyegyenlőségi Főigazgatóság égisze alatt készülhetett, mivel az ottani főigazgató már 2002. szeptemberétől sűrűn nyilatkozgatott az antidiszkriminációs törvény előkészítésének tényéről. De tévedtem: A koncepció-tervezet teljes egészében az IM terméke. Az Esélyegyenlőségi Főigazgatóság is csak akkor látta először a tervezetet, amikor az IM nyilvánosságra hozta azt. Hogy ez a kormányhivatalok egymással együtt nem működő rivalizálásának jele-e avagy a jogalkotási folyamat mindent átható nyilvánosságának? Nos, ez majd csak akkor derül ki, ha az IM frissíti az ügyre vonatkozó, november óta változatlan weboldalát. Nade lássuk a tartalmat, hátha nem jegelték végleg a dolgot!

A koncepció-tervezet által is gyakorta antidiszkriminációs törvényként emlegetett törvény célja az lenne, hogy egységes fogalmi és jogi kereteket biztosítson a kisebbségi csoportok tagjai elleni hátrányos megkülönböztetéssel szembeni fellépéshez, a kisebbségek esélyegyenlősége előmozdítására irányuló programokhoz. A törvény meghatározná és tiltaná a hátrányos megkülönböztetésnek egyes jogágazatokban előforduló főbb fajtáit, megállapítván egyszersmind a jogsértések szankcióit is.

Az írott jog részévé válna a közvetlen és közvetett diszkriminációnak a jogtudomány által már rég leírt fogalma. A közvetett diszkrimináció tilalmának jelentősége az, hogy nem lehet a valóságos egyenlőtlenségeket a formális egyenlőségre hivatkozva fenntartani. Természetesen egy általános definíciótól csodákat nem várhatunk. Nem lehet olyan meghatározást adni a diszkriminációra, amely minden egyes esetben gond és vita nélkül alkalmazható lesz. Hiába rögzíti majd például a törvény a nem szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és hiába sorolja fel egy tiltó lista ennek számos tipikus esetét, a diszkriminatív találékonyság kimeríthetetlen, s mindig jönni fognak újabb és újabb, értelmezési problémákat fölvető esetek. Teszemazt ha majd egy külsőre is transzszexuális diákot egy iskolaigazgató nem vesz fel sem a fiú- sem a lányosztályba, vagy a katonaság nem veszi fel őt felnőttként, arra hivatkozva, hogy náluk csak férfi és női egyenruha van, megint hónapokig kénytelenek lesznek a fejüket törni a bírák és az őket bíráló jogászprofesszorok pro és kontra, míg megmagyarázzák, hogy ez az eset vajon elbírálható-e a nemek egyenlőségének hagyományos elve alapján.

Előrelépés azonban, hogy a koncepció rögzíti: a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés is tilos. Mitagadás, a tervezet ezt nem a magyar meleg és leszbikus felszabadítási mozgalom követelései jogosságának elismerésével indokolja, hanem az Európai Közösség alapító szerződése 13. cikke formai átvételének szükségességével. Csak reménykedhetünk egyelőre, hogy a bíróságok és más jogalkalmazó szervek a gyakorlatban is alkalmazni fogják ezt, s nem folytatják az eddig oly megszokott kiskapu-technikákat. (Vö. például azzal a döntéssel, amikor Terry Blacktől azért tagadták meg a gyerek örökbefogadását, mert egyhavi villanyszámlatartozása folytán rendetlennek ítélték...)

Tilos lenne a "zaklatás" is, bár véleményem szerint a koncepció hibásan igyekszik összemosni a szexuális zaklatást a kisebbségi státuszú egyének megalázására irányuló zaklatással: a szexuális zaklatás elkövetőjének a szándéka nem az áldozatnak valamilyen csoport-hovatartozása miatti hátrányos megkülönböztetése, hanem a szexuális alávetése, kihasználása.

A törvény feladatául jelöli meg a koncepció a kisebbségi személyek bizonyos feltételek melletti előnyben részesítését előíró jogszabályok és programok általános keretének megalkotását is.

A törvény jelentősége leginkább abban állna, hogy az eddig az Alkotmány 70/A. §-ában és egy-két más törvény néhány paragrafusában csak nagyon általánosan meghatározott diszkrimináció-ellenes szabályokat konkretizálná, "lehozná a földre". Támpontokat, egyszerűen követhető eljárásokat adna a jogalkalmazók számára, mi a teendő, milyen jogkövetkezmények, szankciók alkalmazhatók, ha egy kisebbségi személy munkahelyi, egészségügyi, oktatási vagy kereskedelmi, vendéglátóipari hátrányos megkülönböztetés miatt tesz panaszt. A törvény puszta léte és a nagyobb munkahelyekre kötelező előírásai segítenék fejlődni az emberi jogok tiszteletben tartásának kultúráját. Intézményrendszert állítana fel "a Magyar Köztársaság területén tartózkodó valamennyi természetes személlyel, jogi személlyel, csoporttal szembeni bármely hátrányos megkülönböztetés vizsgálatára".

Az iménti ígéretes általánosság persze nem szószerint értendő: a koncepció felmenti a társadalmi szervezeteket és az egyházakat belső viszonyaikat illetően a diszkrimináció tilalma alól. Azaz diszkriminációra hivatkozva nem lehet jogilag megtámadni a katolikus egyházat, amiért csak heteroszexuális férfiak lehetnek papok, de az egyesületeknek, a pártoknak is megengedné a törvény, hogy alapszabályukban kirekesszék például a melegeket, vagy akár a romákat is. Azt sem lehetne az antidiszkriminációs törvény alapján kifogásolni, ha a katolikus egyház egyszercsak összes iskoláját fiúiskolává alakítaná. Az iskolai szakkörökkel szemben a koncepció szerint mindössze azt a követelményt kell szabni, hogy nem sérthetik a más vallású, etnikai hovatartozású személyeket, csoportokat - azaz szakkörök örvén például lehetne a nők, a szexuális kisebbségek, vagy a liberálisok gyűlöletére nevelni.

Hogy pontosan mire is nyújtana a törvény megoldást, s mire nem, azt egyelőre nem lehet tudni, mivel az IM honlapján közzétett anyag nemcsak hogy nem tartalmaz egyetlen paragrafus-tervezetet sem, de még csak olyan logikailag zárt rendszert sem alkot, amely alapján akárcsak a leendő törvény főbb szabályaira egyértelműen következtetni lehetne. Egyelőre nem lehet például kihámozni a koncepció szövegéből, hogy vajon az antidiszkriminációs törvény hatálya kiterjedne-e a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekre. Korábbi, a Habeas Corpus Munkacsoport jogsegélyszolgálatának tapasztalatairól írt cikkeim majd mindegyike arról szólt, hogy a bűnüldöző hatóságok és a polgári peres bíróságok előítéletektől vezérelve járnak el a homo- illetve biszexuális gyanúsítottak, sértettek, felperesek ügyében. Eddigi hatéves működésünk során ügyfeleink túlnyomó többségének problémáját ez az intézményes diszkrimináció okozta vagy hagyta jóvá. Nos, az antidiszkriminációs törvénykoncepcióban nem található utalás arra, hogy az igazságszolgáltatás során is érvényesülnie kellene az egyenlő bánásmódnak.

Az alapelvek között ugyan szerepel, hogy "az állami ... szervek és intézmények működése során ... érvényesülnie kell a hátrányos megkülönböztetés tilalmának", de az egyes részterületek felsorolásában csak a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, az oktatás és képzés, valamint az áruk és szolgáltatások igénybe vétele szerepel. Sem a "rendőrség" szó, sem semmiféle rá utaló szó nem fordul elő a tervezetben, jóllehet a rendőrség működése legalább annyira sajátos szabályozást igényelne az emberi jogok érvényesülése érdekében, mint az oktatásé, vagy az egészségügyé. A diszkrimináció esetén eljárni hivatott Egyenlő Bánásmód Bizottság a koncepció szerint "eljárását megszünteti, ha vizsgálatának megkezdése után bírósági eljárás indul". Ugyancsak nincs szó arról, hogy a Bizottság bírói ítéletek diszkriminatív voltát vizsgálhatná - vagy ha vizsgálná is, akkor annak bármi foganatja lenne. Vagy például arról sincs szó, hogy a büntető vagy polgári peres eljárásban a fellebbezés jogát átalakítanák oly módon, hogy az elsőfokon elkövetett bírósági diszkriminációt a másodfokú bíróság megfelelő módszerekkel, komolyan kivizsgálja.

Valószínű tehát, hogy az antidiszkriminációs törvény nem is kísérel majd meg választ adni a szexuális kisebbségeket jelenleg leginkább sújtó, a jogsegély-eseteket számban abszolút domináló rendőrségi, ügyészségi, bírósági diszkriminációra.

Az antidiszkriminációs törvénynek nem célja a diszkrimináció elkövetőinek büntetőjogi üldözése. Nem fogja fokozottan védeni a kisebbségeket a sérelmükre elkövetett gyűlölet-motiválta bűncselekményektől sem. Ettől a törvénytől nem fog kibővülni a Büntető törvénykönyvnek az a három cikkelye (a "Népirtás", "Apartheid" és a "Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak" című §-ok), amelyek kisebbségeket hivatottak speciális védelemben részesíteni. Aktuális marad még tehát a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért 1994-es, Göncz Árpádhoz intézett felhívása, hogy a szexuális kisebbségeket is védje külön az erőszaktól a törvény.

Arról sincs szó, hogy az antidiszkriminációs törvény gátat szabna a jövőben a diszkriminatív jogalkotásnak, vagy hogy eltörölne akárcsak egyetlen jelenlegi diszkriminatív rendelkezést is. E törvénytől nem várható sem az azonos neműek házasságának engedélyezése, sem az élettársak jogainak kibővítése, de az azonos nemű párok általi örökbefogadás, a szexuális kisebbségiek véradásának vagy a leszbikusok mesterséges megtermékenyítése tilalmának feloldása sem. A törvény nem változtatja meg azt sem, hogy a Büntető törvénykönyv még mindig fajtalankodásnak nevezi az azonos neműek szexuális kapcsolatát - holott az MSZP elnöke ezt 14 hónapja tűrhetetlennek nevezte.

Jónéhány levelet írhatunk még Kovács Lászlónak, elvtársainak és utódainak, hogy az antidiszkriminációs törvény elfogadása után továbbra is ösztökéljük őket a megmaradó, csakugyan "az élet minden területén megnyilvánuló" diszkrimináció felszámolására.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu