Huszonöt év kilenc hónap

Magyarország legtöbb vádlottat és sértettet felvonultató meleg-ellenes pere, melyet "természet elleni fajtalanság" és megrontás vádjával indítottak. Eljárásjogi hibák és diszkriminációk tömkelege. Hasraütéssel működő büntetőbíróság. Boszorkányüldözés a XXI. század elején.
Megjelent a Mások 2002. februári számában
Nagy lépésre határozta el magát a Fővárosi Bíróság, de még nem tudni, milyen irányba. Tizenhat hónapi hallgatás után kitűzték a másodfokú tárgyalást a Budai Központi Kerületi Bíróság 2000. szeptember 8-án kihirdetett 15.B.I.1608/1999/157. számú ítéletével kapcsolatban, amelyről írtam már a Mások hasábjain - éppen egy évvel ezelőtt. A január 29-én kezdődő fellebbviteli tárgyalás lesz hivatott dönteni arról, jogszerűen ítéltek-e elsőfokon, nem jogerősen, összesen huszonöt év kilenc hónapnyi végrehajtandó (!) börtönbüntetésre kilenc meleg és biszexuális férfit "természet elleni fajtalanság" és "megrontás" miatt.

Ebből a nem jogerős büntetésből tizenegy évet és öt hónapot előzetes letartóztatásban már letöltöttek a vádlottak. Öt vádlott a nyomozás megindulásától, 1998. augusztusától az elsőfokú ítélet kihirdetéséig, 2000. szeptemberéig volt fogvatartásban.

Gondolom, hitetlenkedve méregeted soraimat, kedves Olvasó. Amikor ennek az ügynek először hírét hallottam, nagyon sokáig én sem akartam hinni a fülemnek. Ilyen nem létezik Magyarországon, a XXI. században. Biztos, hogy csak "természet elleni fajtalanságról" van szó? Nincs valami más bűncselekmény is? - kérdezgettem az egyik nős, családos, két éve előzetesben lévő vádlott huszonéves fiát, aki azonban sajnos nem ismerte az apja által előle is szégyellt vádiratot. De később, a letartóztatottak számára szabadulást jelentő ítélet után jogsegélyünkhöz fordultak hatan is, s kezembe került az ítélet. Az eszemmel máig nem bírom megérteni ennek az ügynek a törvénytelenségeit. Aki szeretné azt hinni, létezik hazánkban igazságszolgáltatás, annak azt javaslom, most hagyja abba ennek a cikknek az olvasását.

Az ítélet által megállapított tényállás szerint a kilenc férfi tizenkét "sértett" fiúval létesített különböző módokon szexuális kapcsolatokat. "A vádlottak egyfajta homoszexuális kapcsolatrendszert építettek ki", "mind egymással, mind a sértettekkel elsősorban Olivér [az I. rendű vádlott] lakásán, az ő személyén keresztül ismerkedtek meg". Noha voltak vádlottak, akik alig ismerték a többieket, egyes vádlottak a bíróságon látták először vádlott-társaik javát, az ítélet mégis valamennyi (!) vádlottnak súlyosbító körülményként rótta fel, hogy a baráti társaság "a fiúkkal való ismerkedésre lehetőséget adó hálózatként működött".

"A vádlottak a homoszexuális aktusok, illetve a kapcsolat létesítése során sem erőszakot, sem fenyegetést nem alkalmaztak. A sértetteket elcsábították, illetve szociálisan társadalmilag (sic!) hátrányos helyzetüket használták ki..." - szól a verdikt. Ez a kihasználás abban állott, hogy a rossz családi körülmények között nevelkedő, elhanyagolt fiúkkal a vádlottak beszélgettek, kirándulni, moziba, ebédelni vitték őket, anyjuk-apjuk helyett meghallgatták őket, bolondoztak velük vagy éjjeli szállást adtak nekik - és gyakorta szexuális kapcsolatokat is kezdtek velük. Az események java az I. rendű vádlott lakásán történt, a fiúk iskola után felmehettek oda, videózhattak, tévézhettek, zenélhettek, ehettek, pihenhettek. A György és Ervin nevű vádlottakhoz pedig egy-egy fiú be is költözött, Ervin és Gyula nevű "sértettje" 1996. óta élettársi viszonyban élnek. (A vádlottak és sértettek az ügytől teljesen idegen neveken szerepelnek.)

Az I. rendű vádlottnak nyolc, 13-17 év közötti fiút róttak terhére, akikkel összesen száznál több alkalommal folytatott szexuális aktust: ezért őt öt évre ítélték. A III. rendű vádlottat azonban egyetlen 15 éves fiúval egyszer folytatott kölcsönös szopás miatt büntette a Csák Zsolt bíróból, Tegez Ferencné és Szerényi Lászlóné ülnökből álló tanács a Magyar Köztársaság nevében egy év tíz hónapi börtönre. A VIII. rendű vádlott másfél évet kapott egyetlen fiúért - az esetében a bírói ítélet elfelejtette megállapítani, akárcsak hozzávetőleg is, hány aktusban látják bűnösnek.

A többi hat vádlottat a bíróság kettő-öt fiúval kapcsolatban látta vétkesnek, ők 2-4 év börtönt kaptak. Két vádlott, Lóránt és Endre az ítélet szerint két-két 14-17 éves fiúval létesített kapcsolatot - Lóránt körülbelül harmincszor Zoltánnal és "mintegy ötször" Szilárddal, Endre pedig 7-8 esetben Dezsővel, 2-3 esetben Szilárddal -, s ezért mindketten két évet kaptak elsőfokon, és ennél egy hónappal többet le is töltöttek az előzetesben.

A Szilárddal való kapcsolatot mind Lóránt, mind Endre tagadták. Őket Szilárd ellenük szóló, konkrétumokkal, helyszín- és időmegjelölésekkel igen kevéssé szolgáló vallomásai alapján ítélték el. Szilárd az ítélet szerint a kilencből nyolc vádlottal is létesített szexuális kapcsolatot. A bíróság nem látta problémának, hogy Szilárdnak három-négyféle vallomása is forgalomban volt. A bíró ehelyett hivatkozott Szigyártó Zsuzsanna pszichológus igazságügyi szakértő szakvéleményére, aki szerint a Szilárd "vallomásában megfogalmazottak valósak", noha az nem lett világos, hogy a szakértő hogyan juthatott erre a következtetésre, s hogy Szilárdnak vajon melyik vallomására érti ezt. (A szakértői kamara adatbázisa szerint Szigyártó szakterülete: "közlekedés-pszichológia".)

Az ítélet fölemlíti: Olivér szerint "Szilárd említette, hogy kapcsolata volt Lóránttal". A bíróság szerint ez "egyértelműen alkalmas azon II. r. vádlott [Lóránt] által a tárgyaláson elmondott állítás cáfolatára, hogy Szilárddal nem volt kapcsolata". A bíróság meg sem próbált utánajárni, vajon a testével amúgy rendszeresen pénzt kereső Szilárdnak nem állott-e érdekében, hogy olyan híresztelésekkel növelje kelendőségét, miszerint mindenki megkívánta őt. Ez annál is inkább elgondolkodtató, mert a férfiak által nők és kislányok ellen elkövetett erőszakos szexuális bűncselekmények kapcsán igen sűrűn találkozni olyan rendőr-vezetői nyilatkozatokkal, hogy az eljáráshoz bizonyítékok kellenek, s egyetlen (heteroszexuális) férfit sem gyanúsítanak meg holmi szóbeszéd (értsd: nők és lányok vallomásai) alapján.

Endre tagadta a Dezsővel való kapcsolatot is. A bíróság Dezső vallomásai és hallomás-tanúk alapján marasztalta el Endrét. Dezső kihallgatásai alkalmával először 20-25 Endrével folytatott aktusról beszélt, majd 10-15, később 7-8 eset megtörténtét állította, végül azt közölte, "valójában nem tudja, hogy hányszor történt, de kettőnél többször". Az ítélet összegzése: "a bíróság Dezsőt szavahihetőnek minősítette, hiszen a cselekmény szempontjából releváns tényeket végig következetesen adta elő".

A hatvanas éveiben járó, a társasághoz nemigen csapódó, kissé visszahúzódó értelmiségi Róbert is két fiúért kapott, de nem két, hanem három évet. Róbertet ugyanis "megrontásban" is vétkesnek találta a bíróság.

Ennek megértéséhez nézzük kicsit a fogalmakat: A Büntető törvénykönyv szerint ha egy 18 év fölötti felnőtt 14-18 közötti vele azonos nemű fiatallal folytat szexuális aktust, az a 199. §, azaz a "természet elleni fajtalanság" címén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg ha 12-14 év közötti tetszőleges nemű gyerekkel teszi ezt, az a 201. § alapján "megrontásnak" minősül és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A 199. § - megkülönböztető módon - csak a homoszexuális cselekményeket bünteti, a 201. § a heteroszexuális aktusokat is. Az Alkotmánybíróság 1993. ősze óta nem dönt a 199. § alkotmányellenességét firtató beadványokról. Akit "természet elleni fajtalansággal" vádolnak, reménykedhet abban, hogy az Alkotmánybíróság egyszercsak dönteni fog, vagy hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság a meleg-ellenes diszkrimináció miatt el fogja marasztalni Magyarországot, s valamikor majd, ha Magyarország meg fog felelni az európai emberi jogi elveknek, felmentést kap. Ilyen értelemben a 199. § politikai bűncselekmény. A "megrontás" azonban köztörvényes bűncselekménynek számít, akit ezért ítélnek el, nem számíthat arra, hogy automatikusan üldözött melegként tekintsenek rá.

Róbert beismerte, hogy 1994. egy őszi napján Olivérrel együtt pár percre megjelent a lakásán az akkor 13 és fél éves Szilárd. Az 1998-ban megindult nyomozás során Szilárd külön kérdésre közölte a rendőrökkel, hogy Róberttel is szexuális kapcsolata alakult ki. Ezt először Olivér árulta el a rendőröknek - ő Szilárdtól vélte ezt tudni. A rendőrség és a bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy Róbert "megrontotta" Szilárdot.

Amikor Róbert rendőrségi kihallgatása történt, nem volt szó arról, hogy melyik évben történt az állítólagos szex. Csak arról kérdezték, hogy mikor történt a megismerkedés. Róbert naív volt. Nem gondolta, hogy a hatóság a Szilárddal való ismeretségbe kerülése tényét a szexuális kapcsolattal tekinti egyenértékűnek. Az egész bírósági eljárás alatt a vádat képviselő ügyészség elfelejtette bebizonyítani, hogy Róbert és Szilárd állítólagos szexuális kapcsolatát miért éppen 1994-re datálják, miért nem mondjuk 1995-re, amikor Szilárd már betöltötte 14. évét. Ugyan Róbert a bírósági tárgyaláson fölemlítette az 1994-es időpont cáfolatára alkalmas körülményeket, ám az ítélet ezekkel az érvekkel elmulasztott számot vetni. A Róbertet "megrontásért", tehát a súlyosabbik bűncselekményért elmarasztaló ítélet egyetlen bizonyítékot sem nevez meg, ami alátámasztaná, hogy Szilárd 14 éves kora előtt került sor az állítólagos együttlétre.

Az ítélet szerint: "Nem találta a bíróság kétségesnek Szilárd Róbertre vonatkozó nyilatkozatát sem, mivel elmondta, hogy Olivérnél 1994-ben ismerte meg a VI. r. vádlottat [Róbertet] és négy-öt alkalommal volt vele orális kapcsolatban." A bíróság úgy érvel tehát, hogy Szilárd terhelő vallomása azért nem kétséges, mert hátrányos Róbertre. Az ítélet szerint Szilárd vallomásai "mindvégig következetesek" voltak. Nos, Szilárd vallomásai során sosem említette magától Róbertet. Akkor sem, amikor fel kellett sorolnia a tárgyalóteremben a jelenlévő vádlottak közül, hogy kikkel volt. Mindig csak akkor vallott Róbert ellen, amikor a kihallgatótiszt illetve a bíró rákérdezett, igaz-e, hogy vele is volt.

Szilárd az ilyen kérdésekre közölte aztán: "Róberttel orális szex volt közöttünk, kölcsönösen, orgazmusunk is volt, nem tudom, minden alkalommal-e". Róbert közölte a tárgyaláson, hogy a nemi szervén és annak tőszomszédságában három különleges ismertetőjegye van, majd megkérdezte Szilárdot, fel tudná-e ezeket sorolni. Szilárd nem tudott semmit sem felelni. Külön kérdésre sem tudta megmondani, van-e például Róbertnek tojásnagyságú daganata. Az ítélet megállapította: Szilárd és Róbert között négy-öt alkalommal alakult ki kölcsönös orális szex. Hogy ezt hogyan lehet összehangolni Szilárdnak a Róbert nemi szervét illető tájékozatlanságával, erről a bíróság hallgatott.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is szót fogok emelni "megrontással" vádolt emberekért. De Róbert ügye rádöbbentett: a homofób önkény előtt nincsenek akadályok. A budai rendőrség, ügyészség és bíróság módszereivel bármely meleg férfire köztörvényes bűncselekményeket lehet fogni. És a kilenc vádlott közül nem Róbert az egyetlen, aki így járt. Több más vádlott esetében sem közli az ítélet annak bizonyítékait, miért éppen a súlyosabbik 201. §-t alkalmazza rájuk.

A legfiatalabb vádlott, Tamás az ítélet szerint 19 éves korában "mintegy három" alkalommal folytatott szexet az akkor 13 éves Rezsővel. E három alkalmat az ítélet úgy tekinti, mintha az két különböző bűncselekményt, a 199. §-t és a 201. §-t is megvalósítana, ráadásul mindegyiket többszörösen is. A bíróságot nem zavarta az ítélethozatalban, hogy kétszer legalább kettő cselekmény nem fér bele mindössze három alkalomba.

A bíróság azonban azt sem indokolta meg, miért véli úgy, hogy akárcsak egy alkalom is megesett. Az ítélet ugyan hivatkozik Tamás beismerő vallomására - ennek azonban a tárgyalási jegyzőkönyvben nincs nyoma. Rezső rendőrségen tett vallomása egyetlen leszopási esetet említ Tamással. Rezső tárgyalási vallomása ennyit mond erről: "szexuális kapcsolatba Olivérrel (...) kerültem (...) mással olyan kapcsolatom nem volt, mint vele (...) Tamást ismerem, egyszer volt szexuális kapcsolatunk, meztelenek voltunk, de különösebben semmi nem volt, az ágyon feküdtünk - nem tudom, miért voltunk meztelenek". Az ítélet szerint: "a bíróság ellentmondást nem látott, a tanú [Rezső] következetesen adta elő a történteket, azok módját". Ennél több szót nem is veszteget a 77 oldalas ítélet arra, miért ítéli szexuális aktusnak a meztelenül ágyon fekvést. A nulla alkalomból így lett egy, az egyből három, a háromból minimum négy. Tamásnak pedig három év végrehajtandó börtön.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu