A HIV-pozitív melegek speciális problémáiról

A HIV-pozitív meleg férfiak jogsérelmei és a jog tehetetlensége.
Megjelent a Mások 2001. decemberi számában
A Habeas Corpus Jogsegélyhez forduló, HIV-pozitivitásukkal kapcsolatos jogsértést elszenvedett meleg vagy biszexuális ügyfelek eddig mindannyian férfiak voltak. Az előfordult problématípusok széles skálát ölelnek fel, s az esetek összességéből kibontakozó kép meglehetősen borús: A HIV-pozitív melegek sokszorta kiszolgáltatottabbak, velük szemben jóval intenzívebben nyilvánul meg a társadalmi intolerancia, mint általában a melegekkel szemben. Ez a sajnálatos tény ugyanakkor arra enged következtetni, hogy a magyarok többsége már különbséget tesz a melegség és a HIV-pozitivitás között.

A Mások 2001. januári számában a "Se folt, se szégyen" című cikkem egésze azzal az esettel foglalkozott, melyben egy kereskedelmi televízió bemutatta három HIV-pozitív meleg férfi arcát. Ez az ügy volt az általunk ismert személyiségi jogsértések közül a legsúlyosabb. Ez az eset volt az első nyertes perünk, ámde úgy tűnik, a pernyertességhez nagyban hozzájárult a jogsértés kirívó, nyilvánvaló volta: a bíróság föl sem tételezte ügyfeleinkről, hogy önként adták volna arcukat a tévészerepléshez. Azt sem kellett szőrszálhasogató aprólékossággal bizonyítani, hogy csakugyan emiatt bocsátották el az egyik ügyfelet a munkájából, s tették ki másikukat az albérletből. A bíróság számára a HIV-pozitív melegek többszörös kiszolgáltatottsága mintegy magától értetődő volt.

* * *

Egy ízben azzal a panasszal fordult hozzánk egy negyven körüli ügyfél, nevezzük Gyulának, hogy

volt partnere zaklatja

és HIV-pozitivitása híresztelésével fenyegeti. Az ex-barát megtudta magáról, hogy AIDS-beteg, s Gyulát vádolja a fertőzéssel. Vészjósló hangon mintegy zsarolni kezdte Gyulát, vállalja a felelősséget a betegségéért. Gyula szerint azonban lehetetlen, hogy a partnere tőle kapta volna meg a vírust, hiszen kapcsolatuk nem volt olyan hosszú, amennyi idő óta kifejlődhetett volna az ex-barátnál az AIDS. Gyula nem tudott mást tenni, próbált a betegsége miatt elvakult barátja józan eszére hatni. Ez azonban nem járt sikerrel. Az illető, fenyegetőzései eredménytelenségét látva, módszeres fokozatossággal nekilátott beváltani ígéretét, hogy sarokba szorítja Gyulát. Hónapokon keresztül hívogatta Gyula munkatársait, főnökeit, s apránként adagolta nekik a kompromittálónak szánt információkat Gyuláról, kettejük egykori kapcsolatáról. Az ex-barát a betegsége eredetére vonatkozó feltételezését is tényként tálalta a kollégák előtt.

A Gyulát jó munkaerőnek tartó főnökök megértően álltak hozzá a konfliktushoz, s nem ültek fel a tisztességtelen módszerekkel operáló zsarolónak. Gyula azonban tartott attól, hogy egyszer a főnökök türelme is elfogy. Felkeresett bennünket, hogy segítsünk. Ügyvédünk levélben szólította föl a zaklatót a botránykeltés abbahagyására, s tájékoztatta őt, hogy ellenkező esetben kénytelenek leszünk magatartását

jogi ellenlépésekkel

viszonozni. Gyula meg is hatódott, hogy egyik munkatársunk külön is hosszan elbeszélgetett vele, s meghallgatta bánatát. Aztán eltűnt, nem jelentkezett többé, s a megadott telefonszámon is mindig azt felelték, hogy téves.

* * *

1999-ben egy ötven körüli férfihang hívott bennünket, ő már döntött, nincs értelme ennek az egész szenvedésnek tovább, adjuk meg neki azoknak a szervezeteknek a címeit, akik a melegeket segítik, hogy eldöntse, melyikre hagyja a vagyonát. Megadtuk neki az összes akkor létező szervezet címeit, s ő a PLUSS egyesületet választotta a sorból. Többet azóta se tudunk róla.

* * *

Egy ízben személyesen is felkeresett bennünket egy HIV-pozitív meleg férfi, aki végrendelet kívánt készíteni, az esetéről írtam a Mások 2001. márciusi számában.

* * *

Egy villamosvezetőről a munkahelyén kiderült, hogy HIV-pozitív. Azt már eleve tudták róla ("ránézésre"), hogy meleg. Akkortájt azonban volt egy náthája, amiből nehezen gyógyult ki, s az üzemorvos megkérdezte tőle, nem HIV-pozitív-e véletlenül. És ő megmondta, mert úgy tudta, nem füllenthet. Amikor ugyanis munkába állt, alá kellett írnia egy olyan papírt, mely szerint ha az egészségügyi állapotában változás áll be, azt köteles jelenteni.

Ennek a hátborzongató, orwelliánus szabálynak a közlekedési vállalat hitvallása szerint az az értelme, hogy amikor baleset történik, akkor a regisztrációból

azonnal tudhassák,

hogy a vezető HIV-pozitív, s annak megfelelően kell vele bánni. A jelek szerint tehát - 1999-ről van szó - nem tudták még ott, hogy a korszerű, biztonságos egészségügyi felfogás szerint minden sérültet HIV-pozitívnak kell tekinteni.

Az üzemorvosok tanakodtak, végül azzal álltak elő, hogy vagy alkalmatlannak nyilvánítják és elbocsátják, vagy pedig csak erős megszorításokkal maradhatna alkalmas: csakis zárt fülkéjű villamosban dolgozhatna olyan pályán, amely nem kereszteződik közúttal. Ami gyakorlatilag szintén elbocsátást jelent, merthisz melyik villamos nem kereszteződik közúttal!

Megbeszéltük a hívóval, hogy ha a vállalat fenntartja ezt a szemforgatóan diszkriminatív álláspontját, akkor perre visszük a dolgot. Ő visszament az orvosokhoz, s közölte velük, jogi vita várható. S lőn világosság: az orvosok pár perc alatt belátták, a HIV-pozitív ügyfél inkább mégiscsak

alkalmas villamosvezetőnek.

* * *

A tavasszal nagy port kavart fel annak a meleg prostituált fiúnak az esete, aki ellen a rendőrség - minden konkrét terhelő adat nélkül - több, mint egy éven át nyomozást folytatott, hogy rábizonyítsák, megfertőzött másokat. Az ügy drámaiságával kapcsolatban most csak arra mutatnék rá: a rendőrség által homofób propagandára felhasznált ügyet egy meleg férfi által tett feljelentés robbantotta ki. Az a férfi tette ezt, aki a fiút korábban hónapokon keresztül kizsigerelte, fogva tartotta, bántalmazta. A feljelentést a bántalmazó akkor tette meg, amikor a fiú sikeresen elmenekült tőle. Tehát minden valószínűség szerint az volt a célja, hogy lehetetlennemé tegye a fiú megélhetését, hogy a fiú vissza kényszerüljön menni.

Az akció sikerült. Noha az ügyészség a nyomozást megszüntette, a rendőrség elkönyvelheti: az erkölcs nevében sikerült egy szerencsétlen, nincstelen embert visszakényszeríteni ahhoz a férfihoz, aki őt mozgásában korlátozta, szexrabszolgának használta.

* * *

Róbertet az elsőfokú bíróság négy évi letöltendő börtönbüntetésre ítélte "természet elleni fajtalanság" és "megrontás" vádjával. A meglepően szigorú ítéletben egyebek közt ez áll: "Bizonyítékként értékelte a bíróság a HIV vizsgálatról készült orvosi jelentéseket, melyekből megállapítható, hogy egyedül [Róbert] fertőzött, a többi vádlott, illetve sértett nem." Róbert "tekintetében

nyomatékos súlyosító

körülmény, hogy HIV-vírussal fertőzötten, egyes esetekben óvszer nélkül is létesített homoszexuális kapcsolatot".

A bíróság nem tér ki arra, hogy ha a "sértettek" közül senki sem fertőződött meg a Róberttel való kontaktus során, akkor miért rója fel Róbertnek HIV-fertőzöttségét. Azért, mert szerinte fennállott a fertőzés átadásának veszélye? Vagy netán azért, mert a bíró szerint a HIV-pozitívoknak a nemi életre egyáltalán nincs joga? Vagy azért, mert csak homoszexuális kapcsolatra nem volna szabad lépniük a vírushordozóknak? Az ítéletből egyébként az sem egészen világos, milyen bizonyítékokra is alapozza a bíróság azt a következtetést, hogy Róbert egyes esetekben kockáztatta volna partnerei egészségét.

Viszont tény: a bíróság fejében nem fordult meg az a lehetőség, hogy a sértettek HIV-negativitása azt támasztja alá, hogy Róbert biztonságos szexet gyakorolt. Ez a tudatlanság annál is kevésbé meglepő, mivel a bíró azzal sem látszik tisztában lenni, hogy a biztonságos szex követelményei nem minden esetben írják elő a gumióvszer használatát. Hiszen azokban az esetekben, ha nem történik váladékcsere vagy behatolás, illetve nem nyílt seb körül zajlik a szexuális játék, a fertőzés szempontjából közömbös, hogy használ-e gumióvszert a HIV-pozitív személy.

Úgy tűnik tehát, Magyarországon az ügyészségen és a bírói pulpituson nem kötelező középiskolás szintű egészségügyi ismeretekkel rendelkezni. Különösen rémísztő a bíróságnak az a felfogása, hogy a HIV-fertőzött személy teljes szexuális

absztinenciára lenne köteles.

* * *

Egyszer jogsegélyünkhöz fordult egy páciens, aki arra panaszkodott, megalázó bánásmódban volt része az egyik orvos részéről, s ez ráadásul az ellátása minőségének romlásához is vezetett. A konkrét ügyről ennél többet nem árulok el, annál is kevésbé, mivel az esetnek pozitív végkicsengése lett. Az ügyfél panaszát levélben megírta a kórház főigazgatójának. Mi is, mint jogvédő szervezet, felvettük a kapcsolatot a főigazgatóval, aki példás gyorsasággal biztosított bennünket, még aznap

rendezik a konfliktust

a kórházon belül. A jogsegély munkájára így nem lett további szükség. Az ügyfél azóta is jól van, nem hányták a szemére, miért emelt szót, s miért vett igénybe külső segítséget. Úgy sejtük, a kórházi vezetők beláthatták: monopóliumuk, tekintélyük fenntartásához nem engedhetik meg maguknak, hogy pácienseikkel, jogvédő szervezetekkel emberi jogi vitáik legyenek.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu