Hej, élet, beh' gyöngy élet!

A kérdés másik oldala: mi történik, ha egy meleg fiú nem elkerülni, hanem letölteni szeretné katonai szolgálatát? Lelövi-e az ellenséges szépfiút a meleg katonafiú? Hogyan kerülhet(né)nek be a melegek a hadseregbe?
Megjelent a Mások 2001. novemberi számában
A katonaság nehéz leckét ad fel nekünk a szexuális kisebbségek diszkriminációja elleni küzdelemben. Hiszen egyszerre kell küzdenünk azért, hogy a melegek

lehessenek katonák,

és azért, hogy ne kelljen annak lenniük. Több meleg aktivistától hallottam már: "Jaj, csak a honvédségről ne kelljen beszélni! Hisz azért küzdünk, hogy lehessenek katonák a melegek. Ha megtudják ezt azok a fiúk, akik szeretnék megúszni a sorkötelezettséget, meglincselnek bennünket!"

Ez az ellentmondás gátolja régóta, hogy a magyarországi meleg mozgalomnak következetes, hogy stílszerűen szóljak, harcos álláspontja legyen a katonaságról. Szerintem azonban ez az ellentmondás csak látszólagos, a két követelés összeegyeztethető. Cikkemben ezt a véleményem kívánom megindokolni, s ezennel javasolom az Olvasónak megfontolásra.

Az első kérdés, ami fölvetődik bennem, az, hogy egyáltalán ez a probléma valóságos-e. Hiszen az elmúlt 4 és fél évben, amióta a Habeas Corpus Jogsegélyhez fordulhatnak a diszkriminált melegek,

nem találkoztunk

olyan esettel, amikor hivatásos, vagy szerződéses katona lett volna jogvitában a honvédséggel. Senki nem fordult hozzánk olyasfajta panasszal, hogy elbocsátották a honvédségből a melegsége, biszexualitása miatt, vagy azzal összefüggésben. Még csak nem is hallottunk ilyen esetről. Tudjuk, hogy vannak meleg katonatisztek, de olyanról nem tudunk, hogy ezt a parancsnokaik is tudnák.

Ellenben a hozzánk fordulók számszerint legnagyobb csoportját jelentik azok a meleg fiúk, akiket sorozásra idéz a honvédség, s aziránt érdeklődnek, hogy a kisebbségi szexuális érdeklődésük miatt mentesülhetnének-e a sorkötelezettség alól. Amint a Mások idei júliusi számában megjelent hosszabb cikkemben is írtam ("A megalázó előny"), a meleg fiúk felmentést kapnak a sorkötelezettség alól - de csak ha kérik. A honvédség nem firtatja, heteroszexuális, meleg, avagy biszexuális-e a sorköteles. Aki meleg, de nem szól, hogy emiatt nem akar menni, azt beviszik. Csak ennyi igaz abból a tévhitből, hogy "ma már beviszik a melegeket katonának". A valóságos helyzet ugyanis az, hogy a meleg fiúknak

a sorkatonaság fakultatív.

Mindenki maga döntheti el, szól-e, mer-e szólni. Aki mentesülni akar, magának kell melegségével előhozakodnia, s kitartóan állítania, hogy félne bevonulni, mert bántanák a homofób katonatársak. Nem fordult elő, hogy valakit is akarata ellenére bevittek volna.

Azon kevesek ellenben, akik le akarják tölteni a sorkatonai szolgálatot, letölthetik. Úgy látszik tehát, hogy a Honvédséget nem zavarja, ha melegek is szolgálják. Szerintem ez azonban nem azért van, mert a vezérkar, az egészségügyi csoportfőnökök, urambocsá' a honvédelmi minisztérium kisgazda vezetői mind fölvilágosult humanisták lennének, hanem nagyrészt azért, mert a melegek csöndben,

láthatatlanul meghúzódnak.

Nem tudni róluk, nem váltják ki homofób katona- vagy tiszttársaik dühét, nem ered probléma ottlétükből. Mihelyt a melegek annyira emancipálódni fognak, hogy melegségüket ki fogják mutatni, például partnerük meg fogja látogatni őket a laktanyában, "buzisan" fognak kinézni, Másokat fognak olvasni a körletben, "szeretlek, Béla" feliratokat tetoválnak a karjukra, stb., a pofátlanabbak csettintgetni fognak a nekik tetszők után, szóval mihelyt láthatóvá válnak a meleg katonák, a probléma elő fog jönni. Erkölcsi szónoklatok lesznek a parlamentben, hogy hazafi-e egyáltalán a buzi katona, megrontja-e az egészséges magyar ifjakat, és lelövi-e az ellenséges szépfiút.

Jelenleg tehát nem látom úgy, hogy nagy küzdelmet kellene vívnunk a honvédségen belüli diszkriminációval. Ez a kérdés, sok más, a Nyugatot foglalkoztató kérdéssel együtt majd csak később lesz esedékes Magyarországon.

A kérdés persze attól, hogy nem tömeges, és nincsenek belőle perek, még kérdés. Hát lássuk:

A hivatásos katona a hadseregben azért van ott, mert munkát végez. Reggel bemegy, délután pedig kilép a kapun és utána azt csinál, amit akar. 1995-ben az akkori honvédelmi miniszter, Keleti György azt mondta jelen sorok írójának egy rövid tévévitában, hogy a meleg tisztek megzavarnák a honvédségen belüli függelmi viszonyokat. Azazhogy zaklatnák a beosztottaikat. Ez persze közönséges előítélet, nem pedig érv. A munkaidőben nem szabad nemi életet élni, kollégákat szexuális ajánlatokkal zaklatni. Aki ezt teszi, annak elvileg fegyelmi eljárással kell számolnia. A zaklatás nem érv a melegek távoltartására. Aki zaklat, azt el kell bocsátani, aki nem, annak meg joga van arra, hogy ártatlannak tartsák.

Azt persze sajnos borítékolhatjuk, hogy ezek a fegyelmi eljárások viszonylag gyakoribbak lesznek melegek és nők ellen, mint heteroszexuális férfiak ellen, tehát hogy az elvben mindenkire egyformán vonatkozó szabály a gyakorlatban diszkriminatívan fog majd hatni. Mi sem mutatja ezt az intézményes szintű elfogultságot jobban, mint hogy Keleti épp az idézettet megelőző mondatában a fölavatott tiszt nők szépségét dícsérte. Vajon a heteroszexuális férfi tisztek sosem tolakodnak a katonanőknél? Világos, hogy a melegek erőszakosságáról szóló tévhit csak egy a heteroszexuális zaklatásokat elfedő mese.

Az, hogy egy alkalmazott meleg, eredendően nem befolyásolja a munkavégzést. Az, ha valakin munka közben is "látszik", hogy meleg, bár irritálhatja a homofób tiszttársakat, szintén nem érv a melegek távoltartása mellett, hisz nem minden nem meleg tiszt homofób, másrészt embertársainktól való irtózásunk pontosan annyira magánügy, mint embertársainkhoz való vonzódásunk: ahogy a melegeknek szokás azt ajánlani, hogy nemiségüket otthon éljék, úgy a homofóboknak azt felelhetjük, hogy a gyűlölködés ideje is munkaidőn kívül van!

A hivatásos és szerződéses katonák közül a melegeket kirekeszteni tehát minden ésszerű alapot nélkülöző diszkrimináció.

Arra a kérdésre azonban, hogy a sorállományba bevigyék-e a melegeket, más fény vetül, hiszen a sorkatonaság kötelező. A sorkatonai szolgálat nem egy juttatás, vagy előny, hanem a közvélemény túlnyomó többsége szerint majdhogynem büntetés. Ebből kimaradni nem hátrányos megkülönböztetés, hanem előny. A melegek kizárását a sorkatonaságból csak azok szemével láthatnánk diszkriminációnak, akik kifejezetten le akarják tölteni. De nincs ilyen kizárás. Aki akarja, az nincs eltiltva a bevonulástól.

Hiába nevezi az idevágó rendelet személyiségzavarnak a homoszexualitást, mentességet ez alapján még nem ígér. Nem ez a verbális becsmérlés tehát a melegek felmentésének alapja. Az igazi paradoxon az, hogy a meleg fiúkra érvényes "sorfakultativitás" előjoga a homofóbia mindenütt való jelenlétére alapszik. Egyrészt arra, hogy a meleg fiúk nagyrészében a homofób katonatársak állandó jelenléte félelmeket, szorongást kelthet, másrészt arra, hogy a honvédség el kívánja kerülni a melegeknek a katonaságon belüli bántalmazásával járó konfliktusokat, harmadrészt arra, hogy a homofóbokat sem akarják azzal zavarni, hogy melegekkel kelljen közös körletet, emeleteságyat, zuhanyzót használniuk.

Az igaz, hogy ha nem lenne tömeges a homofóbia, nem állnának fenn ezek az okok, s be kellene vonulniuk a meleg fiúknak is. Ilyenformán ha a homofóbia megszűnését óhajtjuk, ez elméletileg valóban azzal járna, hogy a meleg fiúkat beviszik. Csakhogy ne tévesszük össze az okot és a következményt. Nem azért gyűlölik a melegeket hazánkban, mert mentesülnek a sorkötelezettségtől, hanem fordítva, azért nem kell bevonulni, mert homofóbia van. Tehát nyugodt szívvel követelhetjük a homofóbia és a diszkrimináció minden formájának felszámolását, mert a meleg fiúk kivételezettsége se nem maga a homofóbia, se nem diszkrimináció, hanem a homofóbia következtében előállt sajátos előjog.

Amíg pedig a homofóbia eltűnik, addig úgyis megszűnik a sorkötelezettség.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu