Halmozott hátrányban

Szexuális identitáson alapuló diszkriminációs ügyekről, amelyekben az ügyfél félelmei folytán nem került sor hatósági eljárásokra.
Megjelent a Mások 2001. májusi számában
Most olyan esetekről ejtek szót, amelyeknél szinte nem is meglepő, hogy a jogaikban megsértett meleg és biszexuális férfiak nemigen élnek jogorvoslattal. A megalázások, zsarolások gyökere ugyanis abban ragadható meg, hogy többé-kevésbé mindannyian félelemben élünk. S azért nem lépünk fel jogainkért, mert nem tudhatjuk előre, az egyetlen jogsértés elleni föllépésünk közben hány újabb jogsértést zúdítanak a nyakunkba.

Egy hívónk, nevezzük Krisztiánnak, arról számolt be, hogy az egyik hatalmas, új bevásárlóközpontban biztonsági őrök kapták el. Krisztián nem követett el semmiféle vétket, még csak cigarettára sem gyújtott, mindössze ácsorgott.

Az őrök kifigyelték,

hogy a wc-ben már hat perce benn van Krisztián és még egy férfi. Rájuk rontottak, és rajtakapták őket, amint ruhában álldogáltak, méterekre egymástól; még csak nem is beszélgettek, mert nem tetszettek egymásnak. A feketeruhások ebből rögvest messzemenő következtetéseket vontak le, hatan körbevették s előállították őket egy raktárhelyiségbe. Ez úgy történt, hogy a vásárlótömeg szeme láttára karonfogva végigvezették őket néhány folyosón, s közben, hogy mindenki hallja, hangos "itt nincs répaverés, buzikáim", meg "menjetek a Szaharába homokozni" szitkokat szórtak rájuk. A biztonságiak meg sem próbálták a két férfit önkéntes "előállásra" kérni, vitték őket, mintha veszélyes bűnözőket fogtak volna. A raktárba érve aztán közölték a megalázó eljárás miatt méltatlankodó és főnököt követelő Krisztiánnal, hogy ezúttal szívességből

nem verik meg,

majd kitessékelték a vásárlótérbe.

Krisztián elmondta még, azért a wc-ben próbált ismerkedni, mivel máshol nem mer.

A jogsegély felhívásakor eleve azzal kezdte, hogy csak tájékoztatni kíván bennünket, nem akar semmit az üggyel, hazamegy és holnapra elfelejti. Nincs módja személyesen szóvá tenni sérelmeit, mert akkor kiderülne róla többek előtt, hogy meleg. Nem tesz sem személyi szabadság megsértése, sem becsületsértés miatt följelentést. Meghallgatta pár utalásunkat arra, miféle módon követelhetne akár a rendőrség elkerülésével, polgári peres úton elégtételt az üzletközponttól, aztán arra kért bennünket, tegyünk valamit az ügyben mi, ha van módunk - nélküle.

Nem tettünk semmit, pedig elvileg például megkereshettük volna a bevásárlóközpont illetékes főnökeit, és megkérdezhettük volna tőlük, tudnak-e az esetről, mi is náluk a házirend, mire jogosítják fel az őröket, stb. De nem tettük, soványnak éreztük ugyanis egy ilyen vitához az érveinket. Hallgassuk lesütött szemmel, hogy "a biztonsági őrök a törvényeket mindenkor betartják, a vásárlók személyiségi jogait maximálisan tisztelve járnak el, a mondott eset nálunk elő sem fordulhatna"? Hisz az egyetlen telefonhíváson kívül semmit nem tudnánk ezekkel szemben felhozni. Amire meg, ha cinikusak, akkor azt felelhetik, hogy őket is szokták tréfás kedvű emberek hívogatni. Mi meg legfeljebb arról értekezhetünk, miért tartjuk nagyon is hihetőnek hívónk szavait.

Lehetne persze általánosságban felajánlani, hogy a biztonsági őrök számára toleranciára oktató képzést tartanánk, de ahhoz, hogy ennek szükségességéről meggyőzzük őket, mégiscsak kell néhány eset: Amíg konkrét inzultus nincs, addig a kezelendő problémakör létét sem szokták elismerni. A jogsértések megismétlődése ellen is csak a konkrét jogsérelmeket már elszenvedett áldozat tud a legtöbbet tenni, ha személyesen fellép.

* * *

Gyuri 20 éves, egy vidéki főiskola hallgatója, kollégiumban lakik. Azzal hívott bennünket többször is, hogy néhány alkalommal lefeküdt egy fiúval, akit az utcán ismert meg. A fiú azt állította magáról, hogy betöltötte már a 18-at, majd a néhány alkalom után közölte, hogy mégiscsak kiskorú, és hogy a lefekvések ára harmincezer forint: ha nem lesz pénz, lesz helyette feljelentés. Gyuri kétségbeesett, hogy mi lesz vele. Nagynehezen összekaparta az összeget, fizetett. A zsarolónak ez azonban csak egy pár hétig volt elég, hamarosan jelentkezett a következő adag pénzért. Ekkor hívott föl bennünket Gyuri. Hiába tisztáztuk azonban, hogy ő nem büntethető, hiszen partnere megtévesztette a korát illetően, ő - teljes joggal - attól tartott, a rendőrök nem érik majd be ennyivel, hanem nyomozást kezdenek majd ellene, például látványosan elhurcolják a kollégiumból, minek következtében Gyurit kiteszik onnan.

Mi erre nem mondhattuk, hogy ilyet a rendőrség nem tesz. Mert tudjuk, hogy tesz. Láttunk már olyat, hogy a rendőrök a "természet elleni fajtalanság" miatti nyomozás ürügyén, mivel igazi bizonyítékot nem találtak, a gyanúsított összes munkatársát, szomszédját végigkérdezték, nem tudnak-e valami terhelőt mondani - nem tartva titokban a megkérdezettek előtt, miügyben folyik a nyomozás. Ez egy amolyan "mini büntetés", ami úgy tűnik, az ártatlanoknak is kijár. A rendőrség ezt "bűnüldözésnek vagy bűnmegelőzésnek" gondolja, ők ezt a két fogalmat különösképp szeretik összemosni.

S az is tudtuk, hogy nemcsak a rendőrség, hanem a kollégiumok sem kizárólag a törvények alapján működnek.

Gyurinak még csak azt se ajánlhattuk nyugodt szívvel, hogy a feljelentést megelőzendő maga

jelentse föl a fiút

zsarolás miatt. Hiszen ha a rendőrségnek éppen olyan kedve szottyan, akkor is elindíthatnak egy nyomozást őellene a "természet elleni fajtalanság" címén, ha Gyuri azzal kezdi a bejelentést, hogy neki partnere azt hazudta, nagykorú. Gyuri ezért továbbra is fizetett, és mivel egy idő után nem hívott többet, nem ismerjük a folytatást.

* * *

János, fiatal férfi, egy vidéki kisvárosból járt fel Budapestre, hogy pornómozikban próbáljon szerencsét. Egy alkalommal befizetett egy filmre, s a kezdésig hátralévő időben meg kívánták látogatni a mozi wc-jét egy fiúval, akivel megtetszettek egymásnak. Bementek ketten egy fülkébe, és rögtön ... berontott egy nagydarab alkalmazott, feltépte az ajtót, mocskos ordítozás közepette kihajította mindkettejüket az utcára. Erőszakkal fenyegette őket, hogy mi lesz, ha "vissza merik tolni a képüket". János nem kapta vissza a belépődíjat. Megpróbálta kihívni a rendőrséget, hogy megváltott jegye birtokában igénybevehesse a kilátásba helyezett szolgáltatást, de a rendőri válasz az volt, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, noha azt nem magyarázták meg, miért nem gondolják a gorilla eljárását például garázdaságnak.

János ezután rögtön bennünket hívott föl, de a rendőrök helyett mi nem tudtuk volna őt bevinni a moziba, csak a polgári peres eljárás lehetőségét tudtuk vázolni Jánosnak. Ő erre viszont teljes joggal azt felelte, hogy egyrészt a film most megy, másrészt viszont nem pereskedhet, mert ha a bírósági tárgyalásra szóló idézést hoz a postás, akkor szülei meg fogják kérdezni, mi dolga van neki a budapesti bíróságon. És ő ennél alapvetőbb kérdésekre sem tudna otthon mit felelni.

* * *

Megaláztatásaink ilyen csapdáiból nehéz a kiút. Legkönnyebben talán azok beszélhetnének átélt szenvedéseikről, akik már túljutottak rajtuk. Hogy egyáltalán higyjen nekünk a külvilág, amikor az anonim ügyfelekről szóló ilyen tudósításokkal találkozik.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu