Egy vádlott, huszonhárom hallomástanú

Hogyan mozgatnak meg a pécsi hatóságok minden követ, minden létező és nem létező paragrafust és tanút, csak hogy megbüntethessenek egy meleg férfit? A legnevetségesebb "természet elleni fajtalanság" címén indított eljárás, hála a baranyai hatóságok homofób ügybuzgalmának. Az ügy az egyetlen magyar meleg tárgyú per, melynek vádlottja az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult.
Megjelent a Mások 2002. márciusi számában
A Baranya Megyei Bíróság 2001. október 25-én "természet elleni fajtalanság bűntettében" jogerősen bűnösnek nyilvánított egy középkorú férfit, nevezzük Gergelynek, s nyolc havi börtönbüntetésre ítélte őt, melynek végrehajtását azonban két évre felfüggesztették. Gergely ezután a másodfokú ítélet után fordult hozzánk. Ő az első olyan ügyfelünk 1997, a Habeas Corpus Jogsegély indulása óta, aki ellen másodfokú ítélet szabott ki büntetést a Büntető törvénykönyv diszkriminatív 199. §-a alapján. A többi ügyben elértük, hogy a bíróság vagy ne szabjon ki büntetést, vagy pedig az eljárás felfüggesztésével forduljon az Alkotmánybírósághoz. (Az előző cikkemben taglalt ügyben január 29-én tette meg ezt a Fővárosi Bíróság.) Gergely szóban emelt ugyan alkotmányossági kifogást, de az ügyvédje sem állt ki igazán e követelés mellett, s a bíróság elutasította azt, méghozzá a "társadalom mai értékítéletére" hivatkozva. Érdekes jogi érv...

Gergely megbízásából januárban beadtunk egy alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságra, amelyben kértük az ellene alkalmazott 199. § megsemmisítését. (Olvasható a http://habeascorpus.hu/jogsegely/esetek/199.alk.jogi.panasz.htm internetcímen.) Mivel azonban Gergely a Baranya Megyei Bírósággal már kimerítette egyetlen fellebbezési jogosultságát, ügyében egyszersmind a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz is fordulunk. Az alkotmánybírósági eljárás ugyanis a strasbourgi eljárás szakkifejezése szerint nem minősül hatékony jogorvoslatnak, ezért nem kötelező megvárni ennek eredményét. Még szerencse, hisz az AB immár nyolc éve képtelen elismerni a 199. § diszkriminatív voltát.

A strasbourgi bíróság jogelődje viszont egy a melegeket hasonlóan megkülönböztető rendelkezés miatt már 1997-ben elmarasztalta Angliát, s ez alapján a szigetországban eltörölték a melegek hátrányos büntetőjogi megkülönböztetését. Ennek a precedensnek a fényében aligha kétséges, Strasbourg megállapítja majd, hogy a magyar állam is megsérti az európai emberi jogi egyezményt a 199. § alkalmazásával. Ehhez jószerivel csak azt a nyilvánvaló tényt kell bebizonyítani, hogy a "természet elleni fajtalanság" törvénye megkülönbözteti a homoszexuálisokat a heteroszexuálistól.

Gergely ügye mégsem intézhető el annyival, hogy pusztán egy diszkriminatív törvényt alkalmaztak ellene. Az diszkrimináció igazi ördöge most is az eljárásjogi részletekben van.

A Baranya Megyei Bíróság azért mondta bűnösnek Gergelyt, mivel úgy ítélték, 1998 tavaszán a lakásán egyetlen alkalommal orális szexuális kapcsolatot létesített egy 17. évében lévő, intézeti nevelt fiúval. A fiú éjjel csöngetett be hozzá szállást kérve, Gergely beengedte, s a bíróság szerint beszélgetés közben, elalvás előtt ötszáz forintért leszopatta magát a fiúval.

Az elsőfokon eljárt Pécsi Városi Bíróság 2000. június 14-i ítélete Gergelyt nemcsak ezért, hanem még "megrontás" bűntettében is vétkesnek mondta ki, mivel

bizonyítottnak látták,

hogy 1994. szeptemberében (!) Gergely a nála számítógépen játszó 12 és fél éves, szintén intézetis fiút az ölébe ültette, s "a lábát kezdte simogatni és magához vonva, a gyermek nemi szervét a nadrágon keresztül mintegy fél percig simogatta".

Az elsőfokú eljárás egy harmadik vádpontot is megvizsgált. Az ügyészség vádirata szerint ugyanis Gergely 1998. végén a pécsi buszpályaudvaron megismerkedett egy 14 éves szintén intézetis fiúval, s a közelben, a felüljáró alatt 2000 forintért mindjárt le is szopta őt.

Gergely minden vádpontot mindvégig tagadott.

Az ítélet szerint Gergely a "Pécsi Gyermekotthonnal 1991. karácsonya óta tartott kapcsolatot, s 1993-1994-től kezdődően - mint társadalmi segítő - patronálta az intézetben nevelkedő gyermekeket". Gergely "tevékenysége abból állt, hogy alkalmanként a lakására vitte az általa patronált gyermekeket, nekik közös programokat szervezett, iskolai szünetekben is hosszabb-rövidebb ideig a lakásán tartózkodhattak. Ezen túlmenően a vádlott maga is bejárt az intézetbe, ahol a gyermekeknek segített a tanulásban, vagy más módon kapcsolódott az intézet munkájába, életébe."

A valósághoz tartozik még, hogy az eltelt években a Gergely által patronált intézetis fiúk az intézet engedélyével mintegy 1200 vendégéjszakát töltöttek Gergelynél. Egyik, Gergely által patronált fiú sem állította soha, hogy őt a férfi molesztálta volna, ezt csak az őt távolabbról ismerő fiúk mondták.

Az ítélet rögzíti: Gergely 1998 tavaszától különböző hivatalos szervekhez számos beadványt nyújtott be az intézetben szerinte fönnálló anyagi, gyerekverési visszásságok miatt. S az is tény: a Gergely elleni első feljelentést az intézet igazgatója 1998 őszén tette - az 1994-es állítólagos cselekmény miatt is. Az elsőfokú ítélet szerint az intézetis gyerekek "látják és érzékelik a ... vezetők és nevelők, valamint némely pártfogó közti hallatlan éles ellenségeskedést, e személyek némelyike pedig a gyerekeket e viszályokba be is vonta." A buszpályaudvari esetről tanúskodó fiú például - Gergely által megbírált - nevelője kérésére írt Gergely elleni vallomásokat, amelyeket aztán más levelekben illetve alkalmakkor visszavont, sőt azt is mondta bizonyos szituációkban és tanúk előtt, hogy csakis

a nevelő kérésére

írta a Gergelyre terhelő papírt, meg hogy kilátásba helyezték, áthelyezik egy másik, zártabb intézetbe, ha nem teszi ezt meg.

Sem a vádiratban, sem másutt nem merült föl, hogy a három cselekmény bármelyikének akár egyetlen szem- vagy fültanúja is lett volna. A vádlotton és a sértetten kívül sem a lakásban, sem a felüljáró alatt nem volt senki más, és ezt nem is állította senki. Az elsőfokú bíróság nem takarékoskodott a bűnüldözésre fordítandó energiával: Gergely bűnösségének kivizsgálása érdekében a három "sértetten" túl kihallgatott huszonhárom tanút, javarészt az intézet növendékeit és nevelőket.

A tanúk a vádbéli cselekményekre nézve kézzelfogható bizonyítékokkal nem szolgáltak, ám nemcsak arról vallottak, hallották-e maguktól a sértettektől, hogy szexuális kapcsolatuk lett volna a vádlottal. Az egyik tanú például nem kevesebbet közölt a bírósággal: hallotta Gergelytől, hogy őt a hatóságok homoszexuális cselekményekkel vádolják. Az egyik intézeti nevelő pedig közölte, 1998. májusban egy alkalommal a diákok szobájába belépve látta, Gergely nadrágjában merev farok dudorodott, úgy ült az egyik fiú mellett. (Ennek ugyan semmi köze a vádbéli cselekményekhez, de érdemes megjegyezni: a dudorodó farokról a nevelő-tanú első ízben 1999. október 8-án tett vallomást, s 1999. november elsejétől több jelentkező közül éppen ennek a nevelőnek a feleségét

helyezték állásba

az intézetben. Az eljárás indulásakor, 1998. november 23-án ugyanezen nevelő még csupa szépet és hízelgőt vallott a rendőrségen Gergelyről...)

Az egyik tárgyaláson a gyerek-tanúk hosszasan elvitatkozgattak egymással azon, közülük ki mikor állította, hogy Gergely meleg, hogy az intézetis fiúk kerültek-e egymással szexuális kapcsolatba (ami nem is bűncselekmény), s ezt ki mikor kiknek pletykálta és kik előtt. A legnagyobb összevisszaság a buszpályaudvari eset körül volt, itt maga a sértett is annyiféle zavaros, homlokegyenest ellenkező vallomást tett, és az ő korábbi kijelentéseiről is annyiféle másod-harmadkézből származó információ forgott kézen, szájon, papíron, hogy a bíró nem szívesen bár, de kénytelen volt fölmenteni Gergelyt ez alól a vádpont alól. Ahogy a bíró fogalmazott: a cselekmény "az alapos gyanú szintjén maradt".

Volt olyan fiú-tanú, aki azt közölte, Gergely szexuális ajánlatot tett neki, amit ő elutasított. A bíróság nem tisztáztatta a tanúval, miben is állott ez az ajánlattétel. A fiú a rendőrségen mindössze azt állította, Gergely meg szerette volna

simogatni a fejét.

Ez a bíróság szerint bizonyíték arra, Gergely elkövette a terhére rótt cselekményeket a többi fiúval. A bíróság nem magyarázta meg, következtetését miért ebbe az irányba vonja le. Miért nem úgy ítéli például, azért vallanak a fiúk Gergely ellen heccből, mert látják, milyen sebezhető balek, hogy mindenki visszautasítja. A kérdés nem költői: a férfiak által lányok ellen elkövetett - heteroszexuális - erőszak-eseteknél ugyanis a hatóságok törekvései gyakorta a sértettek és terhelő tanúk szavahihetőségének szisztematikus megdöntésére irányulnak.

A bíróságok a végső soron egyetlen vádnak megmaradt, éjjeli szállásról és orális szexről beszélő sértettet azonban szavahihetőnek minősítették, annak ellenére, hogy egy igazságügyi szakértő a vádlott kérdésére megerősítette, skizofréniás elmezavart diagnosztizáltak a fiúnál. A bíróság szerint következetesen valló fiú az egyik alkalommal arról beszélt, ő szopta le a vádlottat, máskor fordítva adta elő a dolgot. (A megyei bíróság kétszer is hivatkozik ítéletében a szakértő vallomására, méghozzá úgy, hogy a jegyzőkönyvben foglalt eredetihez képest egy-egy tagadószóval megtoldották. De ez csekélység.)

Gergely ezzel a fiúval kapcsolatban azt állította, nem aludt nála a fiú, hanem evés után elküldte őt. A megyei bíróság

bravúros logikával

úgy érvelt: Gergely bűnösségét támasztja alá, hogy "a nevelőotthon több neveltjével szoros, bensőséges kapcsolatot alakított ki, és minden cselekedetét azok segítése, támogatása vezette", ezért nem valószínű, hogy éjjel kitette volna az utcára, s ne adott volna neki ágyat. Ha tehát valaki segíti, támogatja a gyerekeket, akkor a bíróság szerint ez amellett szól, hogy le is szopatja magát velük. A bíróság az ellentmondást azzal tetézte: "a vádlott visszaélt a sértett szorult helyzetével, amikor azt a körülményt használta ki, hogy a sértettnek az éjszakai órákban nem volt hová mennie".

Szintén Gergely bűnösségére nézve vontak le következtetést abból, hogy egy igazságügyi pszichológus szakértő a bíróság kérésére megállapította, a vádlottnál homoszexuális késztetések fedezhetők fel. Nem azt mutatták ki, hogy fiatal fiúkhoz vonzódnék, hanem hogy egyáltalán azonos neműekhez - akár más felnőtt férfiakhoz.

Megszüntették viszont másodfokon a büntetőeljárást a Gergely elleni súlyosabbik vádpontban, a 12 és fél éves fiú simogatása ügyében. A bíróság nem azt vitatta, hogy a cselekmény ne történt volna meg. Nem is azon akadtak fönn, hogy egy nadrágon keresztüli

félperces simogatás

nem tekinthető "megrontásnak". Azért ejtették ezt a vádpontot, mivel büntethetőséget kizáró ok állott fenn: a megrontás a Büntető törvénykönyv szerint az úgynevezett magánindítványra üldözendő cselekmények közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy az elkövető csak akkor büntethető, ha a sértett olyan jognyilatkozatot tesz, miszerint kívánja az elkövető megbüntetését. Azokban az esetekben, amikor a sértett gyermekkorú, a magánindítványt a törvényes képviselő vagy a gyámhivatal jogosult megtenni - ilyen azonban nem történt.

Ez a körülmény az elsőfokon eljáró Pécsi Városi Bíróság figyelmét elkerülte. De elkerülte azt megelőzően a rendőrség és az ügyészség figyelmét is, két éven keresztül. Pedig a magánindítványról szóló paragrafus ismeretéhez nem kell a jogtudomány doktorának lenni: általános jelenség, hogy a rendőrök arra hivatkozva nem intézkednek súlyos, erőszakos, családon belüli, nők elleni bűncselekmények ügyében, hogy nem érkezett még hozzájuk a sértettől származó magánindítvány. (Jegyezzük meg, ez a gyakorlat törvénytelen. A bűncselekmények félbeszakítása akkor is a rendőrség kötelessége, ha utána nem indíthatnak eljárást a magánindítvány hiánya miatt.)

A büntetőeljárási törvény szerint ha nincs magánindítvány, akkor a bíróság nem tehet mást, meg kell szüntetniük az eljárást. Nos, a törvény

nem fogott ki

a Baranya Megyei Bíróságon. Írtak a gyámhivatalnak, hogy fontolja meg, akar-e magánindítványt tenni. Maga a bíróság sem állította, hogy létezne olyan rendelkezés, amely erre a megkeresésre lehetőséget ad - és nincs is ilyen. Csak akkor van erre mód, ha "az eljárás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény magánindítványra büntethető". Márpedig a "kiderülés" nem a hatóság szubjektív feledékenysége esetére kínálja ezt a kiskaput, hanem a nyomozás során beálló, a tényállást érintő fordulatokra vonatkozik.

A gyámhivatal a bírósági megkeresésre nemlegesen válaszolt. Ezen a véletlenen múlt, hogy a törvények betűjének és szellemének sorozatos megszegése mégsem vezetett egy meleg férfinak "megrontás", tehát köztörvényes bűncselekmény címén történő elítélésére, s maradt a vád mindössze "természet elleni fajtalanság".




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu