Megsemmisítették a szexuális szokások nyilvántartását

Az ember nem tudja, hogy örüljön, sírjon vagy nevessen-e.

Nem tarthatják nyilván ezentúl az egészségügyben a pácientúra szexuális szokásait. Az alkotmánybírósági döntés pozitív végkicsengése és nevetséges részletei.
Megjelent a Mások 2003. januári számában
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az "egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről" szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. §-ának ama rendelkezését, amely lehetővé tette a "szexuális szokásokra" vonatkozó adatoknak az egészségügyi intézmények általi rögzítését, kezelését. A törvény megsemmisített mondatára hivatkozva az orvosok, az egészségügyi intézmények különösebb ellenőrzés nélkül rögzíthették a páciensek nemi életére vonatkozó, tudomásukra jutott adatokat. A törvény azt is lehetővé tette, hogy ezeket az adatokat az orvos átadja a rendőrségnek, a bíróságnak, a szabálysértési hatóságoknak, a nemzetbiztonsági szolgálatnak, sorozási ügyekben a sorozóbizottságnak és a jegyzőnek, ha ezek a szervek úgy látták, hogy a polgár szexuális életében való turkálásuk valamely célból "elengedhetetlenül szükséges". Igazi jó gumiparagrafus semmisült meg tehát, nem kár érte. Nem az eltörlés ténye miatt habozok öröm, nevetés és sírás közt.

A jogbiztonság legfőbb őrének, az Alkotmánybíróságnak e döntése "csupán" öt évet vett igénybe: a határozat sorszáma (1049/B/1997) arra utal, hogy a megsemmisítést még 1997-ben, a törvény hatályba lépésének évében kérte egy állampolgár. Az AB mégsem azonnali vagy visszamenőleges hatállyal semmisítette meg az inkriminált mondatot, hanem 2003. április 30-ával. Az AB akkor szokott a jövőbeni megsemmisítéshez folyamodni, amikor lehetőséget kíván biztosítani a törvényhozásnak a megsemmisített törvény részleges pótlására. Az AB eszerint valamilyen célból vagy valamilyen körben mégiscsak szükségesnek látja a "szexuális szokások" nyilvántartását.

Nade a határozat indokolása éppen ez ellen szól: A törvény megsemmisített mondata szerint ugyanis csak akkor szabad a "szexuális szokásokról" adatokat kezelni, ha az "elengedhetetlenül szükséges" a törvényben fölöttébb homályosan és általánosan megnevezett betegellátó, egészségmegőrző célok érdekében. Ám az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "ezeknek a céloknak az elérésére a szexuális szokásokra vonatkozó adatkezelés nem alkalmas, hiszen a gyógykezelés eredményességét kevésbé az érintett szexuális szokásaira, mint inkább az egészségi állapotára vonatkozó adatok ismerete szolgálhatja." Az adatkezelés ezért nem minősül szükségesnek. Az Alkotmánybíróság érvelésének lényege ebben ki is merül.

Márpedig ez az érv elég gyenge lábakon áll. Elég csak elképzelnünk egy olyan betegséget, amelynek gyógykezelése eredményességét, vagy a leginkább alkalmas gyógykezelésfajtát befolyásolja az, hogy a páciens milyen szexuális életet él. Az alkotmánybírák megkérdezhettek volna néhány leszbikus nőt, akik elmondhatták volna, milyen az, amikor a nőgyógyász ab ovo heteroszexuálisnak tételezi fel őket, és például menstruációs panaszokra kézenfekvő gyógyszer gyanánt hormonális fogamzásgátlót akar felírni nekik. Az Alkotmánybíróság érvelése tehát ingatag, noha maga a döntés helyesnek tűnik.

Az Alkotmánybíróság egyetlen nő tagja semmiben sem értett egyet a férfitöbbséggel. Különvéleményében hangsúlyozta, hogy a szexuális szokások rögzítését a hatályos törvény csak akkor teszi lehetővé, ha ezt a gyógykezelés, az egészségmegőrzés célja indokolja. Vagyis ha az az eset forog fenn, ami az Alkotmánybíróság többségi határozata szerint nem létezik. Míg a többség szerint a nem létező esetek megengedése alkotmányellenes, a különvéleményt író Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva ugyancsak nem világít rá, hogy a valóságban létezhet a nem létező eset. Ennek megítélését ő némi cinizmussal az orvosi szakmára javasolja bízni, mondván, ha valaki sérelmesnek érzi az orvosok eljárását, élhet jogaival.

Kifejezetten nevetségessé tette az Alkotmánybíróságot saját elnöke, az álláspontjával kisebbségben maradt Németh János. Ő egyetértett a többség döntésével, de rámutatott a határozat indokolásának egyik kapitális tévedésére. Ugyanis a többség úgy vélte, a szexuális szokások nyilvántartását a törvény "gyakorlatilag az egészségüggyel kapcsolatos valamennyi lehetséges adatkezelési cél érdekében" lehetővé teszi. Németh azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a törvény szomszédos bekezdésében számos olyan, nem gyógyítási célú adatkezelési jogcím is olvasható, amelyek alapján eddig sem volt lehetséges a szexualitásra vonatkozó adatok rögzítése, továbbítása (tudományos kutatás, szakember-képzés, tb-ellátások megállapítása, stb).

Igazán nem lenne szemtelenség szemüveget küldeni az alkotmánybíráknak. 2002. december 6. péntek




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu