A megalázó előny

Hogyan kerülhető el a meleg fiatalok részéről a sorkatonai szolgálat? El kell-e kerülni egyáltalán? Mi a hivatalos álláspont a homoszexuálisok katonai szolgálatával kapcsolatban?
Megjelent a Mások 2001. júliusi számában
A Habeas Corpus Jogsegély legrendszeresebben jelentkező hívói azok a meleg fiúk, akiket a honvédség sorkatonai szolgálatra hív be. Évről évre egyre többen, az elmúlt évben körülbelül harmincan jelentkeztek azzal a kérdéssel, hogy be kell-e vonulniuk, ha melegek. Olyan hívó még sosem hívott bennünket, aki arra panaszkodott volna, hogy szeretne sorkatonai szolgálatot teljesíteni, de melegsége miatt nem engedik.

Kivétel persze minden szabály alól van: bármennyire is irtózik a meleg fiúk többsége a honvédségtől, vannak, akik be akarnak vonulni. Azonban elhallgatni könnyebb a melegséget, mint hivatalos szervek előtt bizonyítani. A jogsegéllyel más ügyben kapcsolatba került meleg fiúk között többen is vannak, akik elmondták, hogy be szándékoznak vonulni, vagy polgári szolgálatosak akarnak lenni, vagy már éppen töltik is szolgálatukat. Van, aki például azt reméli, a honvédséget szolgálva teherautó-jogosítványt tud majd szerezni, s így végre hozzájuthat élete első képesítéséhez. Mások arra számítanak, polgári szolgálatosként meg tudják vetni lábukat egy olyan munkahelyen, ahol egyébként kevesebb esélyük lenne; s leszerelvén - miután már bizonyították, hogy jó munkaerők - ott maradhatnak.

Elmondjam-e, hogy meleg vagyok? Igaz-e, hogy melegeket nem visznek be? Ha itt megmondom nekik, hány helyen lesz ez még nyilvántartva rólam? Ha a múltkori sorozáson alkalmasnak minősültem, nem lehet-e mégis valahogy megúszni? Mit mond a törvény, kell-e sorkatonának mennem, ha meleg vagyok? Ezek a hívók gyakori kérdései.

A legjobban az utolsó kérdés felől érthetjük meg, hogy mi történik ezügyben nálunk. A kérdést igazából

sem törvény, sem rendelet

nem szabályozza. Van ugyan egy honvédelmi-népjóléti miniszteri együttes rendelet, amely a "személyiségzavarok" címszó alatt kimondja, hogy a "nemi ösztön aberratioja" esetén a sorköteles alkalmasnak tekinthető, ám a rendelet rögvest hozzáteszi ehhez, hogy szakvizsgálat alapján ideiglenes vagy végleges alkalmatlanság is megállapítható.

A valóságban érvényesülő főszabály nem más, mint a rendelet által kínált kiskapu. Ha a meleg fiú a sorozáskor közli a pszichológussal, hogy a melegsége miatt alkalmatlannak érzi magát a sorkatonaságra, több vagy kevesebb huza-vona után be szokták utalni a fiút vizsgálatra a lakóhelye szerinti pszichológiai rendelőbe. Olyan ez, mint egy akadálypálya. Már a beutaltatás sem megy mindig könnyen. Van, hogy tisztek kötekednek a melegségét bejelentő fiúval, mert nem akarják elhinni, hogy egy sorköteles az ő engedélyük nélkül meleg lehet.

Ha viszont a fiúk eljutnak a pszichológushoz, az egy újabb kaland. A melegség kivizsgálására ugyanis nincsenek megbízható pszichológiai vagy pszichiátriai módszerek. Ezzel a pszichológusok java tisztában is van, és nem tartja magát illetékesnek a vizsgálatra. A legegyenesebb pszichológusok a szükséghelyzetet látva ezért annyit vetnek papírra, hogy "fent nevezett

azt állítja magáról,

hogy homoszexuális". A papír alján található dátum, aláírás és pecsét azonban ilyenkor is meggyőzi a honvédségi bürokratákat.

Hogy ki meleg, ki meg csak füllenti ezt, ezt többnyire abból állapítják meg a pszichológusok, hogy a fiú mennyire őszintén és mennyire kitartóan ragaszkodik ahhoz, hogy ő meleg és emiatt képtelen volna elviselni a honvédséget, s hogy a felmentés érdekében mennyi szenvedést hajlandó elviselni. Vizsgálat címén így nemegyszer valódi tortúrán kell átesniük a fiúknak. Van, hogy négyszer is vissza kell menni a pszichológushoz; máskor először azt közlik a melegségét bejelentő fiúval, "ma már ez nem probléma", és csak aztán állnak vele szóba, ha ő könyörög, mégis mentsék föl, de az is előfordul, hogy a civil pszichiáter a rendelő folyosóján világgá kürtöli a fiú melegségét.

Az is megtörtént már, hogy a fiút az ideiglenes alkalmatlanság megadásakor kötelezték,

"gyógykezeltesse" magát.

A fiúnak persze több esze volt; nem tett semmit. Végül egy év múlva, az újabb sorozáskor megállapították, még mindig nem gyógyult ki a melegségből, ezért besorolták a végleg alkalmatlanok közé. 1994-ben egy olyan eset is történt, amikor a honvédség - személyiségi jogi törvények sokaságának fittyet hányva - arra kötelezett egy fiút, mutassa be szexpartnerét.

Annyi eljárás, ahány eset, de a végeredmény mindig ugyanaz: alkalmatlanná minősítés. Olyan fiúról még nem hallottunk, aki melegségére hivatkozva ne tudta volna elérni a végleges felmentést. Általános szabálynak mondható viszont, hogy minél korábban jelenti be a sorköteles fiú, hogy meleg, annál simábban érheti el a felmentést.

Hogy a meleg fiúk alkalmasak-e, ezt nem a jogszabály dönti el tehát. Az esetek többségében sajnos arról van szó, hogy azt a meghurcoltatást, aminek a Honvédség és a kevésbé empatikus pszichológusok a melegségük miatt alkalmatlanná minősítésükért küzdő fiúkat kiteszik, valószínűleg csak a valóban melegek bírják végigcsinálni.

* * *

Furcsa, hogy a kétértelmű jogszabály ellenére a nyilvánosan megszólaló honvédségi vezetők mindig egyértelműen úgy nyilatkoznak, a honvédség a melegeket

nem viszi be

sorkatonának. Nyilvánvaló, hogy bármi ettől eltérő álláspont politikailag képviselhetetlen lenne a mai Magyarországon. Ha azt közölnék a parancsnokok, hogy a meleg fiúkat is éppúgy besorozzák, mint bárki mást, akkor a homofób szülők széles tömegei tiltakoznának, mondván, nem engedik fiaikat a honvédségbe, nehogy buzikkal zárják őket közös körletbe.

A kilencvenes évtized első felében még többször felröppent a hír, hogy a melegek részére külön zászlóaljat szerveznek majd a honvédségen belül. De homofób hozzáállással ez az ötlet is képtelenség: állami segédlettel hozzák össze a homoszexuálisokat egymással?

A sorkatonaság intézménye mellett ésszerűnek tűnő érveket ma már ennek az anakronizmusnak a hívei sem próbálnak meg felsorakoztatni. Jobbára csak a jobboldali pártok támogatják, merő ideológiai-propagandisztikus okokból, az idősebb korosztályok szavazatainak megnyeréséért, legyen egy hely, ahol még tiszteletre és fegyelemre nevelhetik az ifjúságot. Mármost világos, hogy a meleg fiúk besorozásának nyilvánosság előtti beismerése keresztbetenne bármiféle,

az ifjak férfiasításáról

szóló naftalinszagú politikai mesének. Pont azok a jobboldali-tekintélyelvű-szabadságellenes beállítottságú szavazók tiltakoznának a leghevesebben, akik a sorozást egyáltalán támogatják még.

Márpedig ha valami megtörténik, az nyilvánosságra is kerülhet. Ezért nem fogják a meleg fiúkat besorozni, bárhogyan is keménykedjenek a politikusok és a vezérkari tisztek.

Nota bene. Egy magasrangú vezérkari tiszt egy alkalommal azt közölte a Habeas Corpus Jogsegéllyel, ha egy meleg fiút a szervek véletlenül mégiscsak besoroznának, szóljunk csak neki, s majd ő intézkedik, engedjék el az illetőt, mert tényleg meleg, nem szimuláns. Az nem érdekelte a tisztet, mi hogyan tudjuk ellenőrizni, ki meleg és ki nem. Dehát nyilván nem is ez a fontos nekik. Hanem hogy ne legyen botrány. Ne a sajtónak szóljunk, hogy "mégiscsak besorozzák a melegeket", hanem neki, hogy minél gyorsabban simítódjon el az ügy.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu