A heteroszexuális mundér becsülete

Példák a rendőrség sötét bugyraiból: az ártatlan meleget megbilincselik, de az anyját kínzó heteró rendőr viselkedése nem kifogásolható...
Megjelent a Mások 2001. szeptemberi számában
A magyar jogrend fölött őrködő intézményrendszer leggyengébb láncszeme a rendőrség. Ezt a karcos véleményemet akár korábbi írásaimnak a rendőrséggel kapcsolatos példái alapján is levonhatná az Olvasó: a rendőrség munkáját csak egyetlen cikkemben találtam elfogadhatónak (Buziverők a bíróság előtt, Mások, 1998 október), a többi ismertetett esetben elég súlyos kritikával illettem őket.

Most és a következő cikkben olyan esetrészleteket tárgyalok, ahol ügyfeleink, hívóink ilyen vagy olyan okból a rendőrség segítségére szorultak. Ezek az epizódok egy-egy másvalamiről szóló, bonyolultabb ügy részletei, önmagukban nem okvetlenül érnének meg külön ismertetést. A tanulság a rendőrség előítéleteiről kirajzolódó összképben lesz.

Béla 40 körüli meleg férfi, közös házban lakik édesanyjával, Erzsébettel. Béla élettársa, István is ott lakik. A pár egy külön bejáratú szobában lakik, de a vizes helyiségeket Béla anyjával megosztva használják. A két férfi és az idős nő között feszült a viszony. A meleg férfiakkal a szomszédok is tartják a három lépés távolságot. Erzsébet egyszer, megelégelvén a közösködést, Béla és István szobájának

bedeszkáztatta a vécé

és a fürdőszoba felé vezető hátsó ajtaját. A két férfi szerencsére kulcsot tudott szerezni egy közeli, üresen álló házhoz, s oda jártak dolgukat végezni, s persze sokat bosszankodtak nyomorúságukon. Nem maradtak el az idős nővel való viták sem. Erzsébet azonban konok maradt, ragaszkodott az önkényesen kisajátított helyiségek kizárólagos használatához.

Béla elindította a települési jegyzőnél a birtokvédelmi eljárást, ámde az illetékesek három hét alatt még csak ki sem szálltak terepszemlére. Nem említették meg azt sem, Béla följelentést tehetne Erzsébet ellen a magánlaksértés szabálysértése miatt. Béla a rendőrségnél is járt, ahol figyelmeztették, ne tegyen semmit se önállóan, különben önbíráskodás miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik (ezt a bűncselekményt csak személy elleni kényszerítéssel lehet elkövetni, pusztán az ajtó feltörésével nem). Egyben közölték, nem látják bűncselekmény gyanúját, úgyhogy nem tesznek semmit. Így nem mentek ki a helyszínre sem, szóban sem intették Erzsébetet jogkövető magatartásra.

Három hét után azonban Béla cérnája elszakadt.

Fejszét ragadott,

s leverte a deszkákat. Az addig eltiltott lakrészbe érve kiáltozva veszekedett Erzsébettel. Dühében földhözvágta Erzsébet harmincéves, ócska szovjet rádióját. A zajra fölfigyeltek a szomszédok: a rendőrség négy perc alatt megérkezett. Bélát és az egészet tétlenül szemlélő Istvánt látványosan, a szomszédság előtt megszégyenítve,

bilincsbe verve

szállították el. Garázdaság címén rögtön eljárást indítottak Béla ellen, Istvánt az előállítás és néhány lebuzizás után hazaengedték.

Hogy az ügyből végül lett-e valami, nem tudjuk. Nem is okvetlenül érdekes, noha én nem vagyok biztos abban, hogy Béla tettére alkalmazható lenne a garázdaság formulája. Még ha az is lenne, ilyesmiért maximum a szóbeli szankciók valamelyikét szokás alkalmazni (megrovás, próbára bocsátás).

A lényeg maga az eljárás: Hogy ki ellen tesznek egyáltalán valamit és ki ellen nem. Hogy kit hurcolnak be pár órára a rendőrségre - és ki az, akit önkéntes megjelenésre sem idéznek, még csak az önkormányzat hivatalába sem. Hogy

kiről suttoghatják

aztán a szomszédok, hogy "ügyei vannak", és kiről nem. Hogy a hatóságok szépen megvárták, míg tétlenségük folytán a meleg Béla annyira földühödött, hogy immár őellene nyílott alkalom fellépni.

Gyula ötven körüli férfi. Hét éve fölismerte, hogy inkább a férfiakhoz vonzódik. Feleségével, Magdával hamar eljutottak a válás gondolatáig. Nem tudtak azonban megegyezni a közös lakás árán való osztozkodás arányán, mivel Magda nagyobb részt követelt, hiszen együtt akart maradni a közös nagylánnyal és saját anyjával. Így a válóper nem haladt. Együtt laktak a közös lakásban, s nem ritkán veszekedtek is. Magda nemegyszer a felmosórúddal támadt Gyulára, sőt Gyula partnerét, Tamást sem kímélte. A két férfi könnyebben meg is sérült a támadásoktól. Azonban valahányszor védekezni próbáltak, s például kicsavarták a dühöngő asszony kezéből a rudat, a nagylány vagy az anyós hívására rögtön ott termett a lakástól száz méternyire székelő rendőrség. A rendőrök ilyenkor pedig bevitték az őrszobára - Gyulát. Magdát pedig biztosították, hogy

megvédik ezektől a buziktól.

Gyula panaszainak nem adtak helyt, könnyű sérüléseit magánvádas bírósági ügynek ítélték, melyben a rendőrségnek nincs teendője.

Az ember hajlamos lenne ezekre az esetekre azt mondani, hogy a rendőrség túlbuzgó, s azért járt el. Én azonban ezt nem így látom. Hiszen Magdával kapcsolatban a rendőröknek érdekes módon nem rémlett fel a garázdaságot tiltó paragrafus, pedig körülbelül ugyanazt tette, mint Béla, miközben neki - Bélával ellentétben - semmi oka nem volt a durvaságra. Úgy tűnik, mintha az ilyen apró-cseprő veszekedési ügyekben a rendőröket a törvények olyan irányban indíttatnák cselekvésre, hogy a melegeket lehessen megalázni, elmarasztalni,

akárki is a hunyó.

Éva negyvenes bántalmazott nő, volt férje, József vissza-visszatérően megveri. Éva 100%-os rokkant, magatehetetlen, ötször műtötték a gerincével, s ezért őt bántalmazni a törvény szerint komoly bűntett. Ám a rendőrség semmit nem tett soha. Éva hívására rendszerint

három nap múlva

mentek ki. Jegyzőkönyvet se mindig voltak hajlandóak fölvenni, Józsefet ejnye-bejnyékkel intézték el, soha nem vitték be az őrszobára egy percre sem. A rendőri túlbuzgóság itt nem ütötte fel a fejét, mint ahogy a nők elleni erőszak üldözésére a rendőrség általában sem mutat sok hajlandóságot. (Az ügyről bővebben írtam a Magyar Narancsban Ki a nagyot nem érdemli címmel 2000. december 21-én.)

Nade vannak ebben az ügyben más furcsaságok is. Éva fia, a huszonéves ifj. József helybeli rendőr. Előfordult, hogy a két József három napig nem engedte mosdani Évát, egyszerűen visszalökdösték, amikor a fürdőszoba felé indult. Éva panaszkodott fiára főnökénél, Kis rendőrnél, de az kétszer is azzal intézte el, ha nem tetszik Évának a helyzet, költözzön el a saját lakásából (!).

1999. március 21-én ifj. József is Évának támadt. Anyja fejét úgy feszítette hátra, hogy a rokkant asszony eszméletét vesztette. Ifj. József anyján próbálta ki a veszedelmes bűnözők ellen tanult

nyakcsigolya-tekerési

fogást. Másnap Éva följelentést tett fia ellen. Ifj. József 24-én iszonyatosan üvöltözött anyjával, miattad fognak kivágni a rendőrségtől, te büdös kurva, ilyesformán. Azzal is fenyegetőzött ifj. József, figyeltetni fogja az egyik szomszéddal, kik látogatják anyját, és majd megbüntetteti őket a közlekedésiekkel.

Éva erre felhívta Nagy rendőrt, fia még magasabb főnökét, s telefonon "visszavonta" feljelentését. A törvény szerint a feljelentés nem vonható vissza, a papír mégis a

rendőrség szemétkosarába

került. Az ügyészségnek azonban föltűnt, hogy elkallódott a feljelentés, vizsgálatot indítottak. Egy ügyész kiment Évához, de beszélni nem hagyta, csakis néhány előre kigondolt kérdésre engedte válaszolni az asszonyt. Az Éva által tett eredeti feljelentést nem rekonstruálták. S így persze nem is vizsgálták ki. Mindössze Kis rendőrt vetették visszább egy rendfokozattal kis időre.

Éva 1999. április 2-án panaszos levelet írt a belügyminiszternek, mivel addigra már megbánta a fia elleni feljelentés visszavonását. A miniszter helyett a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Titkársága részéről Lengyel György r. alezredes (ez valódi név) imígyen válaszolt: "... családjukban fennálló viszonyok, körülmények jobbítására, megváltoztatására a rendőrségnek nincsenek jogszabályi feltételű lehetőségei. Ifj. József r. tőrm. munkájával, szakmai tevékenységével felettesei elégedettek, sem szolgálati idejében, sem magánéletében nem merült fel olyan magatartás, mely kifogásolható lenne."

Ami Éva levelében áll, vagyis hogy ifj. József anyja nyakát majdnem kitekerte, az tehát a rendőrfőnök szerint még csak nem is merült fel.

Vagy nem kifogásolható.

Pedig a törvény szerint el kell bocsátani azt a rendőrt, aki szolgálati időn kívüli magatartásával méltatlanná vált a hivatásos szolgálatra.

A kedves Olvasó most esetleg hajlamos lehet gondolatban a mundér becsületét emlegetni, hogy ezért simították volna el ifj. József ügyét.

De emlékezzünk csak! Épp a szomszédos Bács-Kiskun megyében 1996-ban azért bocsátottak el egy meleg férfi rendőr zászlóst, mert szolgálati időn kívül, egy elhagyatott erdős-bokros területen, civil ruhában, saját civil autójában szexuális kapcsolatot létesített egy másik férfi rendőrrel, s ezt egy harmadik rendőr szándékosan kileste. (Írtam már erről a Mások 2000. januári számában, még részletesebben a Fundamentum 2000/1. számában.) Hogy a meleg rendőr senkit sem zavaró módon szerelmeskedett, az kirúgási oknak minősült a Legfelsőbb Bíróság szerint is. Hogy ifj. József törzsőrmester a védekezésre képtelen, gerincrokkant anyját bántalmazta, az meg nem. Hogy miért nem? Hivatalos magyarázat nincs.

De azt tudjuk, hogy ifj. József heteroszexuális rendőr.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu