A 199. § és amit tehetünk

Az egykori 199. §-ról és az általa megteremtett diszkrimináció kezeléséről. Mi legyen a meleg jogvédők álláspontja? Vitairat, amelyre eddig senki nem válaszolt.
Megjelent a Mások 2000. márciusi számában
A Büntető törvénykönyv 199. §-a egyike azon kevés magyar törvényeknek, melyek leplezetlen egyenességgel hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak a homoszexuális kapcsolatokkal szemben. A múlthavi cikkemben írtam arról a perről, amelyben az egri bíróság a 199. § alapján bűnösnek mondott ki egy férfit. Az azóta megtartott igen rövid másodfokú perben a Heves Megyei Bíróság sem látta az alkotmánnyal ellentétesnek a diszkriminatív törvényt, változtatás nélkül helybenhagyta az ítéletet, így az jogerőre emelkedett. Bár legtöbben bizonyára jól ismerik, álljon itt a rendelkezés eredeti szövege: "Természet elleni fajtalanság 199. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemű személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Ha valakit a 199. § alapján állítanak bíróság elé, és beismerő vallomást tesz, vagy a bíróság a bizonyítékok alapján megállapítja a szexuális aktus (ún. "fajtalankodás") elkövetését, jó eséllyel számíthat arra, hogy bűnösségét megállapítják és viszonylag enyhe büntetést szabnak ki rá. Ha a vádlott úgy tudta, hogy partnere betöltötte a 18-at, akkor nem büntethető, de nincs arra garancia, hogy az ilyen vallomást a bíróság elfogadja. A mi egri ügyünkben a bíró egyszerűen kijelentette, hogy a vádlottnak ránézésre is látnia kellett volna a partner kiskorúságát (e cikkben kiskorú = 18 alatti, vö. Ptk. 12. §). Többnyire felfüggesztett szabadságvesztésről, párezer forint pénzbüntetésről, próbára bocsátásról lehet hallani. Bár a törvényben írott hároméves börtönbüntetés ijesztően hangzik, mégsem annyira a büntetés nagysága az érdekes tehát, mint a büntetőeljárás ténye. Az embert rendőrök vallatják, esetleg fölforgatják a házát, ondónyomokat vágnak ki a lepedőjéből, beidézik még néhányszor, a bírósági tárgyalóteremben faggatják, stb. (Most az eljárás közben elképzelhető esetleges rendőri jogsértésekre nem térnék ki, de megjegyzem, egy rövid "rohadék buzi" beszólás is tilos, és alapját képezheti jogi fellépésnek.) Ha egy negyvenes férfi egy 14 éves lánnyal közösül, azzal nem foglalkoznak hatóságok, ha ugyanez a férfi 17 éves fiúval folytat akármilyen szexuális aktust, az bűncselekmény.

A 199. §-t az a 18. évét egy nappal betöltött fiatal nő is megsérti, aki 17 éves és 364 napos barátnőjével szerelmeskedik, vagy ha ugyanilyen korú férfiak csinálják ezt. Mégis ritka az olyan eset, ahol igen kis korkülönbségű partnerek aktusa a büntetőeljárás alapja. Egyszer a kilencvenes évek közepén hallottunk olyat, hogy 18 és 17 éves fiúk pornófilmbeli közös szereplése volt a vád (és nem az azóta megszületett 195/A. § - "tiltott pornográf felvételek készítése" -, hanem a 199. § alapján). Ha a korkülönbség csupán két nap, a törvényt akkor is alkalmazni kell. Az eljárás megindul, a rendőrség kivonul és becipel, a vádlott sorsa az ügyészek és bírák szubjektív belátásán múlik. Meg azon, talál-e a pénzéért problémáját értő ügyvédet. (A Habeas Corpus Jogsegély ingyenes.) Ha az ügyészek és bírák elgondolkodnának a törvény mögött álló álszent, miniszteri indoklásokban, magas státuszú jogászok által írott kommentárokban, tankönyvekben részletezett célokon ("az ifjúság egészséges pszichoszexuális fejlődésének védelme"), ilyenkor például jogosultak volnának azt gondolni, hogy mégiscsak baromság fiatalok egymással való érintkezését hatóságokkal üldöztetni, és azt írni, hogy "a cselekmény nem veszélyes a társadalomra", s ezzel megszüntetni az eljárást. De nyilván vannak ezen hivatalos személyek között olyan erkölcscsőszök is, akik bűnt - és munkaalkalmat - látnának a fiatalok kapcsolatában. Ilyen problémával ugyan nem fordult még senki a Habeas Corpus Jogsegélyhez, de hívott már bennünket olyan 20 éves fiú, akit 17 éves korábbi partnere kezdett zsarolni: fizess húszezret, különben följelentelek. Józan ésszel bárki beláthatja, ilyen korú fiatalok kapcsolatába az államnak semmi beleszólnivalója, hiszen nem rendelkezik oly nagy tekintéllyel vagy hatalommal a pusztán 3 évvel idősebb fiú a fiatalabb fölött, ami a kapcsolatukat végletesen egyoldalúvá tenné. Mégis, ha a följelentésre sor került volna, a viszontföljelentésen túl nem tudtunk volna egyebet tenni, mint ügyvédet biztosítani a "gyanúsítottnak", és nekikezdeni győzködni az ügyészt és a bírát, hogy törvényes fellépésük az alapvető emberi jogok megsértésével egyenlő.

Nem jó az, ha hatóságok faggatnak a szexuális életünkről, hogy ítélkezhessenek fölöttünk. A magánéletünkbe való állami beavatkozásnak akkor lenne csak helye, ha magatartásunkkal valóban súlyosan megsértjük partnerünk jogait. S ha a kis korkülönbségű fiatalok kapcsolata általában nem kelt felháborodást, s ezért nem is jut a hatóságok tudomására, tudjuk jól, hány fiatalt tart vissza ez a törvény önmaga elfogadásától, a barátkereséstől, a kapcsolatteremtéstől. A meleg bárok is e § miatt rekesztik ki a kiskorúakat - egyébként alaptalanul. Ha senki nem is sérti meg e törvényt, e § puszta létén felbátorodva bocsátanak el tanárokat igazgatók, vernek meg melegeket rendőrök.

A 199. § diszkriminatív a melegekkel szemben, ez világos. Kérdés azonban, hogy milyen volna egy igazságos törvény. A 199. §-t eltörölni kellene-e, s ezzel mintegy felszabadítani a felnőtt korosztályokat a 14-18 évesek felé, úgy, ahogyan jelenleg a heteroszexuális viszonylatban érvényes, vagy fordítva, föl kellene emelni a heteroszexuális korhatárt is? Egy világos: mindenképp el kellene kerülni azt, hogy egymáshoz igen közeli életkorú fiatalok között egyetértésben folytatott szexuális játék bűncselekménynek minősüljön. Ez egyszerű volna: a törvény kiköthetné, hogy csak az büntethető a kiskorúval való visszaélés miatt, akinek életkora legalább 4, 6, 8, akármennyi évvel meghaladja a sértettét. Nade mennyi legyen ez a korkülönbség, és hány éves korig védje a fiatalokat a felnőttek általi szexuális kihasználástól? Hisz kellene egy korhatár, ami fölött már semmilyen korkülönbség nem számít: senki nem akarna 80 éveseket üldözni 30 évesek elcsábítása miatt. Mi legyen a szexuális aktus neve és a rendelkezések címe? A jelenlegi "természet elleni fajtalanság" kifejezést valahogy nehéz egy modern és igazságos törvény szövegében elképzelni. Súlyosabban minősüljenek-e azok a szexuális aktusok, amelynek során az elkövető behatol a kiskorú testébe, vagy ez ugyanolyan vétek, mint egy erősebb simogatás? (A német törvény alkalmaz ilyen megkülönböztetést. Ezt többnyire nyilvánvalóan férfiak ellen lehetne alkalmazni, noha elvileg nők is bedughatják a sértettbe a kezüket, vagy mást.) Hivatalból legyen üldözendő a kiskorúval való szexuális visszaélés, mint jelenleg az azonos nemű elkövető, vagy csak ha a sértett kiskorú vagy szülője kívánja az elkövető megbüntetését? (Ún. magánindítvány - jelenleg szükséges a heteroszexuális esetben.) Számítson-e különböző esetnek, ha valaki egyszerűen nem tud ellenállni a bájos kiskorú heves udvarlásának (ilyen eset egyébként csak a felnőttek fantáziájának izgatására íródott pornóban fordul elő), ha manipulációval veszi rá a kiskorút az aktusra, illetve ha pénzért veszi igénybe, netán emberkereskedőtől veszi bérbe?

Megannyi nehéz kérdés. Ha fel kívánunk lépni a homoszexuálisellenes diszkrimináció megszüntetéséért, alighanem ezekre is válaszolnunk kell. Ha el szeretnénk fogadtatni, hogy a szexuális kisebbségiek egyenjogúsága közérdek, sokkal hihetőbben tudjuk ezt előadni, ha nemcsak az egyenlő korhatár szükségességét ismételgetjük, hanem előremutató javaslataink is vannak a szexuális önrendelkezési jogok átfogó védelmére. A problémák egy része persze bonyolult szakkérdésekre vezet, egyvalamiben azonban egységesen kellene fellépnünk: az életkorok tekintetében. Bármilyen jogokat követeljünk is a melegeknek, leszbikusoknak, biszexuálisoknak, transzneműeknek, legyen szó akár a hadseregről vagy az öröklésről is, előre tudhatjuk, az ellenpropaganda azonnal rá fog zendíteni: ezek a gyerekeinket akarják. Ebben az esetben pedig tényleg ez a kérdés. Ha a gyerekcsábítási rágalmat előveszik, a mellébeszéléssel csak öngólt lőhetünk. Világossá kell tenni, mi az álláspontunk a gyerekek szexuális felhasználásáról. Nem felelhetjük például azt, hogy "mi csak egyenlőséget kívánunk, pontosan annyira akarjuk a gyerekeiteket, mint amennyire ti éltek vissza a saját gyerekeitekkel, kedves heteroszexuálisok". Hisz épp arról is meg kellene győznünk a többséget, hogy mindaz, amit homoszexuális esetben visszaélésnek szokás tartani, az hetero viszonylatban is éppoly bűn a kiskorú önrendelkezési jogai ellen. Hiú (és cinikus) ábránd volna az egyenlőség kivívását a 14 éves korhatárra történő leszállításként elképzelnünk. Ebben a nem éppen melegbarát hazai közegben csak akkor érhetjük el az egyenlő szabályozást, ha magunk állunk az élére a serdülő fiatalok felnőttek általi szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemnek.

Nincsenek hazánkban nagy érdekcsoportok, melyek a szexuális kisebbségek egyenjogúságát, s ennek szellemében a Btk szexuális fejezetének reformját szorgalmaznák. Nem állt még ki ezért sem egyetlen szakszervezet, sem egyetlen párt, sem egyetlen egyház, sem egyetlen tömegtüntetés, de még csak más elnyomott kisebbségek sem. Ahhoz, hogy mellénk álljanak, igényeinket a higgadt ésszerűségnek kell vezérelnie. Hogy az 1-2 év korkülönbségű fiatalok szexuális kapcsolata nem lehet börtönnel fenyegetett bűn, ez sokaknak nyilvánvaló, konzervatív felfogásúaknak is.

Azt javaslom tehát, szorgalmazzuk, hogy a Btk ne tegyen különbséget azonos és különböző nemű partnerek között, s szálljunk síkra a kis korkülönbségű szerelmes fiatalok jogaiért. Azonban ne emlegessük a 199. § puszta eltörlését, ne ejtsük ki a korhatárleszállítás szót, s ne állítsuk azt, hogy a felnőtteknek joguk volna szexuális aktusra jócskán fiatalabb serdülőkkel. Teljesen fölösleges is volna pont nekünk kampányolni a felnőttek eme "jogáért". Épp elég felnőtt férfi használ ki szexuálisan fiatal lányokat ahhoz, hogy az Országgyűlés jól megfontolja, milyen legyen az új, egyenlő szabályozás: húzódozni fognak macsó választóik százezreit börtönnel fenyegetni. Bármilyen csapdakérdéssel is támadnak le bennünket a bulvárújságírók, ne engedjük követeléseinket a fiatalok megszerzéseként értelmezni. Beszéljünk meghatóan az egymásba szerelmes fiatalok jogáról, a jogegyenlőségről, s rögvest botránkozzunk meg a gyermekeket és serdülőket manipuláló felnőtteken. Hangsúlyozhatnánk azt is, hogy a legtöbb kiskorúval az édesapjuk és a bátyjuk szokott szexuálisan visszaélni. Emeljük ki a 199. § legnagyobb bűneként azt, nem védi meg a serdülő lányokat attól, hogy a fölöttük hatalommal bíró felnőttek puszta szexuális tárgyként használják őket. Vessük föl, hogy a kiskorú prostituáltat a kerítőtől megvásárló felnőttek büntetésének bevezetése elősegítené az emberkereskedelem visszaszorítását.

Épp ez a legutóbbi mutat rá a legélesebben arra, hogy a hatályos büntetőtörvény a valódi társadalmi problémák kezelése helyett állítja a melegeket bűnbakszerepbe.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu