A 199. § és amire használják

A 199. §-nak sem mindig csak az az áldozata, akit megpróbálnak elítélni miatta. Történetek a "sértetti" és a "vádlotti" oldalról.
Megjelent a Mások 2001. júniusi számában
Noha a Büntető törvénykönyvnek a "természet elleni fajtalanság" címet viselő, kizárólag a melegeket büntető 199. §-a a hét és fél éve megindult alkotmánybírósági vizsgálat ellenére még mindig hatályban van, már most látszik, hogy a vele kapcsolatos problémák nem fognak a puszta törvénymódosítással megoldódni. Vannak ugyanis olyan visszaélések ezzel a törvénycikkel, amik ellen egy majdan megszülető igazságos, a homoszexuális és heteroszexuális kapcsolatokra egyformán vonatkozó törvény sem ad okvetlenül garanciát.

199. § alapján indult eljárásokban a sértettek általában viszonylag alacsonyabb társadalmi státuszú fiúk. Szegény, sokgyerekes családban nőnek fel, vagy munkanélküli alkoholisták gyermekei, gyakran pedig állami gondozottak. Jellegzetes eset az is, hogy a fiatal fiúkra utazó meleg férfiak azzal tudják magukhoz csábítani a fiúkat, hogy

egyáltalán elbeszélgetnek

velük. A kamaszfiuk nevelésére kevéssé alkalmas szülők szerepét részben átvállalják, s kihasználják a helyzetet a fiú szexuális csábítására. Tartós, valamelyest kiegyensúlyozott kapcsolattal csak elvétve találkoztunk a 199. § alapján indult ügyek között.

Biztos, hogy a jobb módú rétegek fiai között is éppúgy vannak melegek, mint a szegényebbek között. Hiába azonos a melegek és heteroszexuálisok aránya osztályhatároktól függetlenül mindenütt, büntetőügy csak abból lesz, ami a rendőrség tudtára jut. És az esetek többségében nem is biztos, hogy a sértett fiúk melegek volnának. Van, hogy a szökésben lévő, olykor lopásokkal gyanúsított állami gondozott fiút elkapja a rendőrség, s kifaggatják, hol húzta meg magát. Van, hogy ugyanazon elkövető sok-sok fiút édesget magához mindenféle apróságokkal, például hogy a férfi lakásában játékok, szintetizátor, kaja, videó van, esetleg lenyúlható aprópénz is akad, s így kel lába a híreknek. És van, hogy maguk a fiúk a feljelentők.

A Mások februári számába írott, "Melegek a mumus szerepében" című cikkem végén megjegyeztem, hogy "nemhivatalos értesüléseink szerint a 199. § megsértése miatt jelenleg is többen vannak előzetes letartóztatásban". Akiről akkor hallottunk, azóta kiszabadult.

Antal április végén jött ki öt hónapos előzetes letartóztatásából. Hogy ki jelentette föl, nem tudja, s azt sem tudja, miért. Éppen születésnapját ünnepelte családja körében, amikor megjelent lakásán a rendőrség

házkutatási parancs nélkül.

A büntetőeljárásról szóló törvény 130. § (2) bekezdésére hivatkozva házkutatást foganatosítottak. E rendelkezés szerint "a nyomozás elrendelése előtt halaszthatatlan nyomozási cselekményeknek van helye, ha a késedelem veszéllyel jár, így különösen a megkezdett bűncselekmény befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének megakadályozása érdekében." Hogy Antal esetében a gumiparagrafus által megnevezett veszélyek közül melyiket látták a rendőrök fennforogni, az nem derült ki, annál is kevésbé, mivel a házkutatás eredménye a sorszámmal sem ellátott házkutatási jegyzőkönyv szerint mindössze az lett, hogy a rendőrök tárgyi bizonyíték gyanánt lefoglaltak egy-egy

Mások és Szuper Erosz

újságot. Hogy ezek az újságok mit bizonyítanak, azt Antallal a mai napig sem közölték a hatóságok, ám a tárgyi bizonyítékokra is hivatkozva 2000. novemberében elrendelték előzetes letartóztatását. Antal elmondása szerint a pécsi városi rendőrség fogdájában, ahol raboskodott, azt is megszabták, hogy naponta mely időpontokban lehet wc-re menni. Akinek nem akkor kellett, az becsinálhatott.

Utoljára a Baranya Megyei Bíróság 2001. április 10-én hozott Bk.166/2001/2. számú végzése hosszabbította meg Antal előzetes letartóztatását, mivel "a rendelkezésre álló nyomozati iratok adataiból megállapítható, hogy az előzetes fogvatartás elrendelésének általános törvényi feltétele - a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja - jelenleg is fennáll". A Megyei Bíróság bíráját határozata meghozatalakor nem zavarta az a körülmény, hogy döntésének indoklása teljességgel törvénytelen, hiszen az alapos gyanú a nyomozás megindításának lehet oka csupán, s nem a letartóztatásnak. Ugyanazon Bíróság másodfokon eljárva tíz nappal később megváltoztatta az említett végzést, s szabadlábra helyezte Antalt - anélkül, hogy akár csak szóban elismerték volna az előző döntés jogtalanságát. Nade nézzük az eljárás alapjául szolgáló történetet!

Pécsett az intézeti nevelt fiúk nem kis része

a székesegyház előtt

a téren és a Barbakán-kertben próbálja testét árulni a rá kíváncsi férfiaknak, de a fiúk a téren az egymást kereső felnőtt férfiak társaságába is beleütik az orrukat.

Így ismerkedett meg Antal tavaly nyáron a "Szpigi" álnéven futó B. Jánossal (ez az egyetlen igazi név a cikkben, az álnév némely papírokon angolosan "Speegi"-ként szerepel). Antal így számolt be nekünk erről:

"A mostohatestvérét ismertem, az mutatta be, de az már előtte mondta, hogy mekkora nagy témás gyerek a Szpigi. Mindjárt tartózkodnom kellett volna minden ismeretségtől, de azért egyrészt sajnáltam is, hogy ő mindjárt elkezdett nekem panaszkodni, hogy ezért a buziságáért mennyi megaláztatás érte, hogy hányan megverték, meg ... szóval közel éreztem magamhoz, mint homoszexuálist. Tehát én akkor ahányszor fölmentem a térre, annyiszor beszélgettem velük, meg az XY-nal, aki szintén témás, s ezek együtt szoktak ott strichelni. S akkor mindig odajöttek, beszélgettünk, ha bement valaki a Barbakán-kertbe - mert Pécsett ott zajlik az élet -, akkor ezek mindjárt húztak utána. A nagy sötétségbe, ugye. Én a Barbakán-kertbe nem vittem be senkit. S inkább az is volt a bajom, hogy kitárulkoztam előttük, megmondtam a nevem, ismerték a kocsimat, tudták, hogy hol lakom. Akit ismeretlenül két-háromszáz forintokért ott a sötétben leszopogattak, azt nem ismerték, még a nevét se tudták. Amikor a Szpigivel megismerkedtem, mindjárt kiesett egy kés a zsebéből. Hogy aztán ezzel a bicskával hány embert fenyegetett meg, hány embert rabolt ki, erről nem szólt. És mondta is, hogy ezt azért hordja, hogy ha valaki nem fizet neki, akkor ..."

Néhány héttel később Antalnál csörgött a telefon.

"Rengeteg alkalommal hívtak, teljesen kikészítettek. Egy teljes héten át. Minimum hússzor, de inkább többször hívtak. Nem mindig én vettem föl a telefont. Amikor a lányom elment Horvátországba, nem mertem egyedül maradni, idehoztam egy srácot. És akkor ő is hallotta. Hogy kinyírnak, szétverik a házunkat, meg hát ilyen finomságok. Az elején egy nő hívott, hogy ő a B. János nővére, és közölte, hogy én az öccsével buziskodtam. És vigyek nem tudom hova

negyvenezer forintot,

mert ha nem, mindjárt itt lesznek tíz percen belül, és szétverik a házunkat. És akkor mégse jöttek, hanem csak fenyegetőztek még vele egy darabig."

Antal akkor még nem tudta, ki is B. János, hisz csak a gúnynevén ismerte. De egyszercsak jelentkezett maga Szpigi, mondván, hogy valaki tízezret ajánlott neki, ha följelenti Antalt. A férfi ekkor elvitte Szpigit egy ügyvédhez, aki előtt a fiú kijelentette, hogy sosem volt szexuális kapcsolata Antallal, és nem tudja, miért csinálják ezt a zsarolók. Az ügyvéd azt tanácsolta Antalnak, hogy ne engedjen, s a férfi nem is fizetett, se addig, se utána. Pedig a zsarolók meg is adták a fizetés helyét és idejét. Amikor azonban Antal fölvetette az ügyvédnek, hogy a zsarolás miatt följelentést kellene tenni, a jogász azt mondta, nem érdemes, mert a rendőrség nem fog ezzel foglalkozni.

A fiúk és a mögöttük álló zsarolók Antal és ismerősei tudomása szerint mindezt "nagyon sokkal csinálták, főleg családosokkal, meg akik titkos ilonkák, csak hát ez nem derült ki, azok meg ugye

minden pénzt megadnak,

csak hogy ki ne derüljön, munkahelyen, családban; de nálam ilyen vesztés nincs". A zsarolók egyébként Antal lefogása után is folytatták az üzengetést - immár a férfi lányának. De ő sem fizetett. Más gyanúsítottak esetében viszont ugyanezek az állítólagos sértett fiúk egyszercsak megváltoztatták vallomásaikat...

Amikor Antalt lecsukták, akkor már hiába számolt be a korábbi zsarolásról, a rendőröket ez nem érdekelte. Annak ellenére sem, hogy időközben Szpigi ellen egy másik zsarolás miatt tényleg indult nyomozás.

Antal szerint egyébként a helyzet változatlan: "a pécsi melegek nem tanultak a Szuper Erosz cikkéből, ami februárban jelent meg, és ahol egy meleg társunk óva intette a pécsi meleg társaságot az intézetis illetve volt intézetis fiataloktól."

Merthogy az sem garancia a biztonságra, ha a fiú már elmúlt 18. Az Antal ellen tanúskodók közt is van, aki 20 éves. A 199. § elévülési ideje három év, s így ha a rosszindulatú fiú még nincs 21, akkor bármikor bejelentést tehet a rendőrségen, hogy kiskorúsága idején mi történt. Akár valóság a dolog, akár csak a pénzszerzési akció része.

* * *

Lajos 16 éves volt, amikor büntetőeljárás indult egy férfi ellen, aki két évvel korábban két alkalommal orális szexuális aktust folytatott vele. A fiú akkor egy vidéki város középiskolájába járt. Budapestre idézték a rendőrök, s noha nem volt kétséges a lakóhelye, a rendőrök az idézést két példányban küldték. Egyet a lakásra, egyet az iskolába. A kihallgatás megvolt, Lajos a történetről szólván kijelentette, hogy heteroszexuálisnak tartja magát, s eziránt soha nem is merült fel kétség benne. Azt a bizonyos két alkalmat sem ő akarta, hanem csak belecsöppent: amikor arra ébredt, hogy a férfi a szájába vette az ő nemi szervét, megszeppent, leblokkolt, nem tudott semmit se szólni.A rendőrök ez alapján tehát akár azt is gondolhatták volna, hogy Lajos a szó eredeti értelmében sértettje volt a cselekménynek. De nem így gondolták, hanem nyilván úgy, hogy Lajos meg lett fertőzve a buzisággal. Telefonáltak a középiskolai tanároknak. Lajos osztályzatai a kihallgatás utáni hetektől kezdve tartósan a korábbiakhoz képest átlagosan kettővel lezuhantak. A tanárok ezen felül telefonálgattak Lajos barátnője anyjának, hogy micsoda sötét körökhöz tartozik a fiú. Lajosnak ez a barátnő volt "az

első, ami frankó

volt", de a lány nem bírta a tanári, családi nyomást. A kapcsolatnak vége lett. Ugyanez az eset egy másik lánnyal is megismétlődött még.

A homofób előítéletek e tébolyát azt hiszem, már maguk a gyűlölködők sem kívánnák semmiféle épeszűnek látszó módon indokolni.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu