Pönalizálás

A nemiség állami szervei - Parlament - 1997

Régi, kissé naív írás a szexuális bűncselekmények szabályainak alkotmányos avagy alkotmányellenes voltáról az akkori Btk.-módosítás parlamenti vitájának alkalmából - melynek során dr. Bánk Attila kisgazda képviselő megdöbben azon, hogy a parlament elé kerülhet ama "szüfrazsett vízió", miszerint bűncselekmény a házasságon belüli szexuális erőszak, Csákabonyi Balázs MSZP-vezérszónok szerint ilyen eset nincs is, ha pedig mégis, akkor mégsem...
Az itt olvasható írás az első, teljes változata a Magyar Narancs 1997 május elsejei számában "A szex mint bűncselekmény" címmel megjelent cikknek.
Az országgyűlés megkezdte a Büntető Törvénykönyv módosításának általános vitáját. Abban mindenki egyetért, hogy a Btk módosítására csak különösen indokolt esetben szabad sort keríteni. Ha a törvényalkotók váratlan ötletektől vezérelve sűrűn változtatgatnák a bűncselekmények fajtáit és büntetési tételeiket, az ugyanis kuszává tenné a jogalkalmazást. Idáig úgy látszik, azon se vitatkoznak a képviselők, szükséges és időszerű-e a bűnözés felerősödése ellen hathatós lépéseket tenni. A kérdés csak az, miket. A Btk-t kell-e szigorítani vagy alkalmazásának eszközeit, újfajta cselekménytípusok büntetendővé nyilvánítására van-e szükség vagy az eddigi tényállásokhoz kapcsolt büntetési tételek felemelésére. Talán az is vitatéma lesz, valóban hasznos-e az utóbbi a bűnmegelőzés szempontjából. Vagy hiába fenyegetné duplaannyi börtön az elkövetőt, elkövetésekor úgysem ezt mérlegeli, hanem indulatainak, szenvedélyének, kapzsiságának rabjaként hajszolja magát a bűnbe. Érdekes lehetne, de nem valószínű, hogy fölvetné akárki is, alkalmasak-e egyáltalán a bűnelkövetések visszaszorítására a jelenleg használatos büntetési nemek. Vajon csakugyan a szabadságvesztés-e a legelrettentőbb büntetés, vagy a nem aljas, "javítható" bűnelkövetőkkel szemben kísérletezni kellene más, akár teljesen újfajta intézkedésekkel. Előreláthatólag nem leszünk tanúi ilyen vitának. A kormány javaslata és az ellenzék ugyanabban a dimenziójában mozog: Ha bűn van, büntessünk. Ha sok bűn van, nagyon büntessünk. Helyesebben nagyon fenyegessünk, mert a bűnüldözés hatékonyságáról nincs szó.

Közhely már, a szigorítás a valódi és potenciális elkövetők mellett legalább annyira a szavazóknak is szól. A kormányelőterjesztés közvéleménynek szánt gumicsontja például néhány, szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos módosítás - sajnos a Btk e tárgyú érdemi reformja nélkül. A kormány szigorító terveit a gyermekekkel való visszaélések elszaporodása vagy legalábbis azok újabban nagy port felkavaró nyilvánossága motiválja. Vita nélkül hétpárti egyetértés van arról, milyen undorító a gyerekkel való szex, és hogy ezt igen szigorúan kell büntetni. Hogy talán vannak olyan elkövetői is ezeknek a bűncselekményeknek, akik inkább saját vágyaiktól szenvedő betegnek tekinthetők, mint "alantas ösztöneik pillanatnyi kielégítésére" (Pálos Miklós, KDNP) gyermekeket használó élveteg drakulának, az a pártok számára nem kérdés. A közvélemény rendet kíván. A kormány a helyén van, a nép óhaja pedig szent. Ha nem tudjuk/akarjuk elkapni a milliárdos sikkasztókat, higgasztólag hat majd népünkre a kamerák előtt csorgó szatírvér.

Egészen más a helyzet a házassági életközösségen belül elkövetett szexuális erőszak bűncselekménnyé nyilvánításával. Itt a vita arról folyik, büntessék-e egyáltalán.

Az, hogy megerőszakolhatnak-e bennünket, vagy megerőszakolásunk mennyire nagy bűn, nem függhet attól, korábban milyen szexuális életet éltünk, hogy esetleg volt-e már szexuális kapcsolatunk a támadóval, vagy házasságot kötöttünk-e vele. Az, hogy a múltban hogyan éltünk szexuális szabadságunkkal, nem csökkenti mai szabadságunkat. A múltbéli szexuális kapcsolat senkit sem jogosít fel az erőszakos ismétlésre. A szabadság és a méltóság a minden helyzetben való szabadságot és méltóságot jelenti. Korábbi döntéseink sem csorbítják a méltósághoz való mostani jogunkat.

Ezekről az evidenciákról most fundamentális erkölcsi eszmecsere folyik a Parlamentben. A vita a nyílt színen nem arról folyik, szabad-e mást megerőszakolni, van-e a férjezett nőnek is emberi méltósága, ezt ma már a zsidózók sem igen vonják kétségbe. Hanem arról, kérhessen-e a megtámadott nő védelmet az államtól akkor is, ha ezzel saját férjét, feltehetően egykori szerelmét juttathatja börtönbe. A FKGP vezérszónoka, Bánk Attila számára egyszerűen megdöbbentő, hogy a Ház asztalára idekerülhet ez a szüfrazsett vízió. Bánk a legmélyebb intimszférába, a családi kapcsolatokba történő beavatkozásnak tekinti az erőszakos közösülés házassági életközösségen belüli megtörténtét illetve pönalizálását (büntetését), a magyar viszonyok azonban ezt nem teszik lehetővé, a kialakult társadalmi gyakorlathoz ez a törvényjavaslat nem illik.

Ehhez csatlakozott Csákabonyi Balázs (MSZP vezérszónok). Házassági kapcsolaton belül szerinte ilyen nincs is. Ha mégis lenne, az életközösséget akár egy nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással, például másik szobába költözéssel meg lehet szakítani, s a nő máris élvezheti a jogi védelmet férje ellen. Magyarul ez annyit tesz, Csákabonyi ügyvéd szerint a férjeknek joga van a feleség megerőszakolására mindaddig, amíg a nő az életközösségből ki nem tör. Azaz legalább egyszer. Hogy mi van azokkal a nőkkel, akik nem tudják, hogy kell ilyen nyilatkozatot tenni, akiknek nincs hová menekülniük? Csákabonyi képviselő nem hallhatott még ilyet.

Az emberi jogi bizottság szintén MSZP-s előadója, Tóth Pál szerint viszont attól, hogy valamit nehéz bizonyítani, a bűn még bűn marad, s a házasságon belül is sérülhet az emberi méltósághoz való jog.

Rágcsálnivaló téma tehát van. A Btk. szexuális bűncselekményekkel foglalkozó fejezetének alapos vizsgálata: nincs. Pedig már a cím is kétségekre ad okot, vajon tényleg ezzel kellene-e foglalkoznia egy büntető törvénykönyvnek: "Nemi erkölcs elleni bűncselekmények". A Btk eleje szerint azokat a cselekményeket kell büntetni, amelyek veszélyesek a társadalomra. Ha valami tehát bűncselekménynek minősül, akkor minimálisan azt kellene tisztázni, ártanak-e vele. Jogokat vagy fontos társadalmi célokat nem önmagában egy erkölcsi értékrend átlépése sért. A szexuális tevékenységek büntetése ráadásul még a fontos társadalmi érdekek sérelmére sem igen hivatkozhat, hisz szexuális kapcsolatot a társadalommal magával vagy az államkincstárral vagy egyéb társadalmi szervekkel, mitagadás, elég nehéz összehozni. Szexuális bűncselekményeket csak olyan "védendő jogi tárgy" sérelmére lehet elkövetni, akivel egyáltalán lehetséges a szexuális érintkezés. A büntetendő szexuális cselekmények körülhatárolásánál az uralkodó erkölcsön esett folt helyett inkább a többi ember jogainak konkrét sérelmét kellene figyelni.

A törvény régi, de nem módosuló szövege aztán tovább árulkodik az erkölcsvédő buzgóságról. Mindjárt beleütközhetünk például a szex megnevezésébe: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál: fajtalanság. Azonos neműek bármifajta szeretkezése: "természet elleni fajtalanság". Hogy ezek a kifejezések megbélyegzik, megalázzák a közösüléstől eltérő módon szerelmeskedő személyeket, hogy az állam nevében értékrangsort teremtenek az emberek ízlései, érzelmei és szokásai között, hogy megengedhetetlenek egy pluralista, az emberek sokféleségét, magánéletét és szabadságát tisztelő jogállam törvényeinek kifejezései között, a módosítások előterjesztőit, úgy látszik, nem aggasztja. A mai, egyoldalúan csakis a büntetések szigorítására koncentráló kampányba, valljuk be, nem is férne bele holmi szimbolikus gesztus az állam világnézeti semlegességének kedvéért.

Pedig úgy a "fajtalanság", mint a "természet elleni fajtalanság" kifejezések több száz éves múltra tekintenek vissza, ha nem is a magyar, de a német büntetőtörvényekben. A múlt század végének magyar Btk-jában a "természet elleni fajtalanság" egyrészt a férfiak között véghezvitt, közösüléshez hasonló tevékenységeket, másrészt bárminemű embernek állattal elkövetett "bestialitását" jelölte. De a Regensburgban 1532-ben elfogadott Btk. (Carolina) alapján keresztény és zsidó nemi érintkezését is a fajtalanság fogalma alá vonhatták. Változatos tartalmakkal töltötték meg az idők folyamán a sodomia "fogalmát" is, amely ausztriában például a nők közötti tevékenységekre is vonatkozott. A paederastia eredeti görög jelentésétől elválva immissio penis in anum-ként élt, és néhol akkor is büntették, ha az anus nőé volt... Úgy látszik, ezek univerzális kategóriák, minden "bujasági cselekvést" képesek felölelni, amit az épp regnáló hatalom nem tűr.

Visszatérve a mába, a gyermekkel folytatott szexuális érintkezést hatályos törvényünk "megrontásnak" nevezi, ami ugyan közelebb áll a köznyelvhez, mint a "fajtalanság", ám nyilvánvaló, hogy ez a kifejezés is azokból az előítéletes, képmutató időkből való, amikor a szexet az embertől elvileg idegen, kívülről jövő mocskos ártalomnak kellett tartani. A "megrontás" a köznyelvben nem a gyermekkel való szex szinonímája, hisz felnőttet is meg lehet rontani, s nem csak a szexre értik, hanem mindenféle gyanús üzelmekre. A vérfertőzésről sem állíthatnánk, hogy modern, tárgyszerű kifejezés a rokonok szexuális érintkezésére, ráadásul azonos nemű testvérek közt szigorúbban büntetik, mint különböző neműek közt, holott azonos neműektől biztos nem születik recesszív géneken hordozott betegségben szenvedő utód.

De ha belenézünk a konkrét szabályokba, láthatjuk, a törvénynek nemcsak a címe és kifejezései elfogultak, valójában sem pontosan azt bünteti, ami sérti az emberek jogát a szexualitásukkal való rendelkezésre. Jelenleg a jog azt a célját is csupán hézagosan éri el, hogy megvédje az embereket az akaratuk ellenére folytatott szextől. Ez persze részben a törvényszöveg alkalmazóin múlik. A bírói jogalkalmazás szerint például a fajtalanság csak a passzív alany testének közvetlen, fizikai érintésével valósul meg, továbbá akkor büntetik az elkövetőt, ha cselekménye a saját nemi vágyának kielégítésére irányul. Így például nem szexuális erőszakért, hanem csak szolgálati visszaélésért büntették meg azokat a katonákat, akik társukat fizikai erőszakkal illetve további erőszakkal való fenyegetéssel arra kényszerítették, hogy előttük önkielégítést végezzen, holott nem vitás, hogy ez a sértett szexuális szabadsága ellen elkövetett bűncselekmény volt.

A törvényszöveg hiányosságai közül sorrendben az első a Btk. 197. §, amely büntetlenül hagyja a férfiak sérelmére elkövetett erőszakos közösülést. Nem gyakori ugyan ez, de a törvénynek csak egy szaván múlna, hogy "nő" helyett "más" legyen a sértett megjelölése. Az erőszakos közösülés lehetséges sértettjei közül a férfiak kizárása csak abban az esetben indokolható, ha azt feltételeznénk, hogy a férfi csak akkor képes közösülésre, ha azt ő maga is akarja. Ez a vélekedés nem helytálló, hiszen például nem kizárólag testi erő alkalmazásával lehet valakit közösülésre kényszeríteni. Ha a támadó azzal fenyegeti a sértettet, hogy közösüljön vele, különben lelövi, akkor élete megmentése érdekében a sértett maga is "akarni" fogja a közösülést, tehát pl. a férfi sértett igyekezni fog, hogy erekciója legyen.

A fiatalokat óvni hivatott, szintén érintetlen szabályok fölöttébb irracionálisak. Az világos, hogy kétes értékű, megrázó sőt méltatlan lehet az olyan szexuális kapcsolat, melynek egyik résztvevője a másiktól függ.

...szereteten egy másik ember legbelső lényegének szenvedélyes igenlését, a vele való cselekvő kapcsolatot értjük, (...) a vele való egyesülést mindkét partner függetlenségének és integritásának megőrzése mellett gondoljuk. A szeretet egyenlőséget és szabadságot feltételez.(Erich Fromm)

A Btk. 201. § (1)-nek a közösülést tiltó része valamint a 199. § azonban a fiatalok védelme jegyében igen kis korkülönbségű résztvevők szexuális kapcsolatát is börtönnel fenyegeti. Például ha két olyan fiatal közösül, akik közül az egyik egy nappal elmúlt 14 éves, míg a másik csak egy nap múlva tölti be e kort, akkor az "idősebb" ezért büntethető. Hasonló a helyzet olyan szerelmeseknél, akik ugyanahhoz a nemhez tartoznak, csak ott a kritikus küszöb a 18. életév. Ez ráadásul hivatalból üldözendő, még akkor is, ha a fiatalok szerelmét szüleik helyeslik (állítólag a szülőknek joga, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák). Két nappal hamarabb vagy még korábban, vagyis amikor még mindketten 14 illetve 18 alatt voltak, érintkezésük nem büntethető. Mitől lesz két nap alatt bűncselekmény? De egy 18. évét éppen egy nap híján be nem töltött fiatal bárkivel legálisan létesíthet szexuális kapcsolatot, aki betöltötte 12. évét, feltéve, ha nem közösülnek. Kétséges, hogy valóban szándékában állott-e ilyen anomáliákat előidéznie a törvény kiagyalóinak, de józan ésszel nem tudok érveket találni fenntartásuk mellett sem.

Ha a büntetés funkciója az, hogy megvédje a gyermekeket attól, hogy őket mások fondorlatos módon szexuális aktusra bírják, akkor egy alkotmányos Btk.-nak valóban csak az olyan életkorú partnert lenne szabad büntetnie, akivel kapcsolatban pusztán életkora alapján teljes bizonyossággal kizárható, hogy a gyermekkel való szexuális kapcsolata a gyermek valóban szabad elhatározásán alapult. A büntetőjog bevonása az egyén pszichés fejlődésének védelmébe csak a kirívóan egyenlőtlen felek közötti szexuális viszonyok megakadályozására lehet indokolt. Azokban az esetekben tehát, amikor csaknem teljes bizonyosságunk lehet afelől, hogy pusztán a résztvevők közötti korkülönbség miatt a fiatalt felnőtt partnere érzelmileg manipulálta és szó sem lehet közöttük egyenlően szabad felek kölcsönös szerelméről.

Nyilvánvalóan nem felel meg ennek az alkotmányossági követelménynek az olyan büntető rendelkezés, amely két napnyi - vagy akár egy-két évnyi - korkülönbségű fiatalok érintkezése esetén az idősebbet büntetéssel sújtja. Nem tekinthető a védett jogi tárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó világos törvényhozói akaratnak az, ha a 14 évnél egy nappal fiatalabb gyermek védett a 14 évnél egy nappal idősebbel szemben, míg két nap múlva egy hasonló helyzetben maga minősülhet bűnelkövetővé. A szexuális élethez való jognak az a fajta szabályozása, amely egy, a szexre való abszolút érettséget "megadó" korhatár fölött egyáltalán nem védi a fiatalt (az évtizedekkel idősebb felnőttektől sem), míg az e kor alatti gyermekeket minden e kor feletti személytől tiltja, vagyis a szexuális szabadságnak egyéni jogként való kezelése éppen azt nem veszi figyelembe, hogy általában több ember együtt él vele. A szexuális érettség "megszerzése" helyett a jognak tehát azt kellene figyelembe vennie, vajon a partnerek egyenlő döntési szabadságot élveznek-e. A szexuális partnerek egymáshoz viszonyított érettségének vizsgálata lenne összhangban a céllal, hogy a serdületlen és serdülésben lévő gyermekeket megóvják a befolyásolhatóságukkal való visszaélésektől.

A megoldás egyszerű lenne: ne legyen büntethető az, akinek életkora a sértett életkorát legalább hat (vagy akármennyi) évvel meg nem haladja. Ezzel elkerülhető lenne olyan kapcsolatok kriminalizálása, ahol a résztvevők szexuális érettsége hasonló fokú. Ilyen szabályozás mellett ugyan el lehet gondolkodni a sértetti korhatár fölemelésén, de szerintem ennek is meg lenne az a veszélye, hogy kriminalizálnánk azt, amit egyes családok, szubkultúrák normálisnak tartanak. Pl. romáknál könnyen előfordulhat 15 és 26 éves pár, ami esetleg éppen a fiatalok és az egész család vágya. Ha ilyenkor a gyámhatóság él a magánindítvány előterjesztésére való jogával, úgy az állam erkölcsi diktálásának leszünk tanúi. Nem lenne jó, ha létező és saját közegében normálisnak tartott magatartások fölött börtönbüntetést lebegtetnénk.

További probléma, hogy a Btk. 199. § a melegekre szabott diszkrimináción kívül túlságosan magas, 18 éves korban is "sértettnek" tekinti a fiatalt az azonos nemű szerelmével folytatott kapcsolatában. Az önkéntes szerelem büntetőjogi korlátozása, az állam markáns beavatkozása a magánszférába, egyszerűen indokolatlan akkor, ha olyan résztvevők között kerül rá sor, akiknek szexuális érettsége és a kapcsolat létesítésében való döntési szabadsága nem kirívóan egyenlőtlen. Ezért nem csupán az igen kis korkülönbségű résztvevők büntethetősége aggályos, hanem minden olyan korlátozás is, amelynél nem eleve biztos a partnerek egyikének kiszolgáltatottsága.

A Btk. 199. § azonban tiltja például 17 és 21 éves azonosnemű szerelmesek szexuális kapcsolatát is. Jóllehet egy ilyen párnál valószínű, hogy a 21 éves erotikusan érettebb, mint a 17 éves, a büntetőtörvényi beavatkozás mégis aránytalanul súlyosan korlátozza szabadságukat. A 17 éves sem annyira tájékozatlan és fejletlen már, hogy ne lehessen képes kapcsolatuk önálló alakítására, ne lehessen tisztában partnere érettebb voltával. 17 és 21 éves fiatalok között nincs olyan érettségbeli szakadék, mely egyenesen következne életkorukból. A 17 évesek jelentős részének van már szexuális tapasztalata, míg nem ritka a szexuálisan tapasztalatlan 21 éves sem. Jogi következmények levonásához, esetünkben valakinek a börtönbe zárásához biztos érvek kellenek. A szexuális tapasztaltságnak a valóságban még ennél is jóval nagyobb szórása mellett nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy bármely 17 éves fiatal csakis idősebb partnerének manipulálása alatt bocsátkozna szexuális kapcsolatba. Hisz azt sem lehet eleve tudni, hogy a 21 (31, 41, 51) éves partner egyáltalán kicsivel is gyakorlottabb-e a szexben, mint a 17 éves.

Szerény véleményem szerint a büntetőjog szerepe nem terjedhet tovább az egyértelműen, minden esetben veszélyes magatartások szankcionálásánál.

Fokozott védelemre szorulnának a gyermekek a feléjük rendelt elkövetőkkel szemben. Ugyanakkor nem alkalmas e téren a jelenlegi "vérfertőzés" bűncselekmény, mert ez szigorúan a vérrokonsághoz köti a büntethetőséget. A családtaggal való szexuális visszaélés nem elsősorban a recesszív géneken hordozott betegségek véletleneinek megelőzése miatt visszataszító vagy egészségtelen, hanem a gyermeknek a szülői vagy idősebb testvéri hatalommal való manipulálása miatt. Ami a genetikai károsodásokat illeti, bőven elég lenne a rokonok közti házasság tilalma is. A nevelőszülők azonban ugyanolyan módon visszaélhetnek örökbefogadottjukkal, mint szüleik. Vagy az állami intézet nevelői. Másfelől nem látom kétéves szabadságvesztéssel fenyegetendőnek például tizenhat éves testvérek egymással való szexuális kísérletezését. Fiúk közt talán ez nem is ritka. Hol van ennek a bűncselekménynek a sértettje?

Nem tűnik racionálisnak a 18 év feletti egyenesági rokonok kölcsönös büntetése sem. Az elutasító közvélekedés folytán valószínűleg az egyik fél tolakodásával jön létre az ilyen. Ám a jelenlegi törvény egyformán bünteti mindkét felet. Egy 20 éves lány, ha apja tolakodásának enged, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az erőszak sértettjeként ugyan nem lenne büntethető, ám ha az apa tolakodásának foka nem éri el az erőszak megállapításához szükséges fokot (élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés), úgy esetleg épp önmagát jelentheti föl. Azt viszont nem lehet törvényileg megragadni, hogy egy szülő-gyermek viszonyban mikor ki az erősebb fél. A rábeszélés tényét is nehéz lehet bizonyítani, tehát nemigen lehetne a rokonok közti szex tiltásának megfogalmazását úgy elképzelni, hogy az csakis azt felet sújtsa, akit józan ésszel hibásnak tartanánk. Az meg mégiscsak sértené a jogbiztonságot, ha azt mondanánk, hogy bűntettet követ el a résztvevők egyike, és a bíróság állapítja meg, hogy kit van kedve leültetni. Ha pedig a felek kölcsönös, befolyástól mentes elhatározásból, minden előítélet és kulturális visszatartás ellenére mégis érintkeznek, akkor kinek a jogát vagy jogos érdekét sértik ezzel?




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu