Nyomozati szakEgy családon belüli, óvodáskorú gyerekek súlyos bántalmazásával folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak ügyében folytatott rendőrségi nyomozás, ahol a rendőrség ismét az áldozatoktól várja el a vádak bizonyítását.
Néhány hete voltam életem első rendőrségi kihallgatásán. Tanúként idéztek meg egy bűnügyben. Mondjon el mindent, amit az üggyel kapcsolatban tud! - fűzte be a papírt az írógépbe a nyomozó, mire annak leszögezésével kezdtem, sosem jártam a faluban, ahol a vitatott bűncselekmények történtek, így azoknak szem- vagy fültanúja nem lehettem. Annál is kevésbé, mivel a falu nevét csak hónapokkal az események után hallottam. A nyomozást vezető századosnő rögtön jegyzőkönyvbe gépelte e szavaimat, meg sem lepődött, talán örült is nekik. Mindent, amit az ügyről tudok, folytattam, a sértettek édesanyjától hallottam, aki maga sem volt közvetlen tanúja az erőszakcselekményeknek, s akit egyébként önök már háromszor kihallgattak. Alig mondhatok bármi újat az ő vallomásaihoz képest, s semmi olyannal nem szolgálhatok, amit ő ne tudna nálam jobban. Katt-katt-katt, készült tovább a jegyzőkönyv, s mondtam négy órán át a jobbára másodkézből való értesüléseimet a megyei rendőrkapitányságon, szabadkozva, amiért gyakorta csak ismételni tudom az anya elmondását, s hogy ezzel mindössze azt támaszthatom alá, nekem is ugyanazt mondta, mint a rendőrségnek.
Megjelent a Magyar Narancs 2000. szeptember 7-i számában Ne gondold, Olvasó, hogy fontoskodásból hallgattattam ki magam. A sértett gyermekek anyja javasolta beidéztetetésemet, kétségbeesésében. Márpedig az anya gyakorta kerül kétségek közé. A Habeas Corpus Munkacsoport jogsegélyszolgálatához, ahol dolgozom, azzal a kérdéssel telefonált először, mi lesz a folytatás, ha a rendőrség a nyomozás első 60 napjában nem tett semmit. Ugyanis óvodáskorú kislánya és fia ellen a gyermekek apja láthatás idején felnőtt fivéreivel és rokon iskoláskorú fiúkkal közösen változatos erőszakos bűncselekményeket követett el. A gyerekek lelkét sem kímélő bántalmazás az apánál töltött láthatási idő szerves részévé vált. Az apa az egész család "kinyírásával" fenyegette meg a piciket arra az esetre, ha beszélnének anyjuknak, de amikor a kislány nemi szervén az anya sebet észlelt, már nem bírták tovább a hallgatást. Felsorolom a rendőrség által jegyzőkönyvbe vett állítások egy töredékét. A 4 éves kislányt rendszeresen meztelenre vetkőztették. A kisfiút húga kínzásakor kizárták. A kislány nemi szervét rugdosták, mindkét gyermek fenekébe seprűnyelet dugtak. Az apa e borzalmakon jókat nevetett. A kislányt többen lefogták, meztelenül a hóra teperték, lábait szétfeszítették. Nem írom tovább, hátborzongatóbb, mint gondolnád, Olvasó. Mindenesetre a kislányon nőgyógyászati műtétet kellett végezni. A nyomozó egyre csak gépelte, amit diktáltam neki. A jogsegélyünk ügyfele, az anya, azt is elmondta nekünk, hogy a nőgyógyászt hónapokon át hiába kérlelte, ugyan írja már le, mit tapasztalt a kislányon, miért volt szükség a műtétre. Az orvos nemigen akarta leírni, mit látott, "egy hét gondolkodási időt kért", de nem írt. Nagyon együttérez, de azt javasolja az anyának, törekedjen volt férjével "megegyezésre". Az orvos a műtét előtt heteken keresztül a puszta kezével olyasfajta terápiát próbált alkalmazni, amelynek során a kislány borzasztóan sírt, s nemi szerve újból és újból vérezni kezdett. Az anya azon megjegyzésére, hogy a kislány lábai 180 fokos szögben szétnyílnak, a nőgyógyász csak annyit felelt, "látom". Ezt sem rögzítette írásban, viszont az anya ezirányú újabb sürgetését, hónapok s a tünetek múltával, azzal hárította el, vigyék a kislányt más orvoshoz. Egy polgári peres tárgyaláson a doktor azt közölte, a kislány sérülésének oka a hormonokban lehet, nem a kínzásban és erőszakban. - Ez meg hogy jön ide?! - rivallt rám ekkor a rendőr-századosnő - Miért beszél ennyit arról, hogy a nőgyógyász nem is orvos, hanem egy hülye?
Ha bebizonyosodnak, mindenki teljes erővel el fogja ítélni az apa és fivérei bűntetteit. Amíg nem bizonyosodnak be, szinte mindenki teljes erővel azon lesz, a rémségekre ne derülhessen fény. A büntetőügy, azt hiszem, nem kerül bíróság elé. Bizonyíték hiányában le fogják zárni a nyomozást. A polgári perben viszont jogerőre emelik az apa jelenleg is meglévő láthatási jogát. Egy jogállamban nem illik előre megjósolni jogi eljárások végeredményét, s bízni illik a hatóság döntésében, tudom. Csak lenne ebben az ügyben akár egyetlen hatósági személy is, aki legalább a hozzáállásával jelezné, érzi döntései súlyát, aki elgondolkodik, mi van, ha a gyerekek igazat mondanak. Még valami. A gyerekek által féléve megnevezett 7 elkövető közül az apán kívül még nem hallgattak ki senkit sem. Apa pedig csak egy van.
|
|