Érdekkülönbségek márpedig nincsenek

A látható nőtöbbség átmentéstana

A posztkommunizmus még erős, de már nem eléggé. A paraállami álcivil nőszervezetek elefántos mozgása és stratégiai csatavesztése. Az alternatíva csak egy hajszálnyival jobb, de az később derült ki, s még nem írtam meg...
Megjelent a Magyar Narancs 2003. október 2-i számában
Május végén a kétnapos low-budget III. Női Civil Kerekasztalon résztvevő nőszervezetek szándéknyilatkozatot tettek közzé, miszerint létre kívánnak hozni egy ernyőszervezetet, egyebek közt azzal a céllal, hogy az ahhoz tartozó magyarországi civil nőszervezetek érdekeit képviselje belföldön és az Európai Unió különféle szervezeteiben, például az Európai Női Lobbiban. A nyilatkozathoz június végéig 59 nőszervezet csatlakozott - azóta pedig a szervezetalapítás részleteit egyeztetik. Az ernyőszervezet alakuló ülése október 3-án lesz.

A tét nem kevés. A belföldi érdekképviseleti lehetőségeken túl ugyanis az Európai Női Lobbihoz országonként csak egy testület csatlakozhat, amely az adott országban megtalálható nőszervezetek széles skáláját képviseli, nyílt, demokratikus és átlátható módon szerveződik, továbbá politikai pártoktól és vallási vezető testületektől függetlenül tevékenykedik.

A pártállami nőszövetség utóda, az MSZP preferálta Magyar Nők Szövetsége (Nőszövetség, MNSZ), noha meghívták, a májusi Kerekasztalon nem vett részt: a demokrácia 14 éve alatt 40-ről 41-re emelkedett számú tagszervezetének oda történő meghívását sem segítette, például a címek kiadásával. A Nőszövetség elnöke, Asbóthné Thorma Judit június 3-án levelet írt ellenben az MNSZ tagszervezeteihez, melyben a Kerekasztalra azt a megjegyzést tette, hogy "a kisebb nőszervezetek is igyekeznek magukat eurokonformmá tenni". Elnöki jogon mindjárt közölte továbbá a tagszervezetekkel, még véletlenül sem megkérdezve őket bármiről is, hanem az egész Nőszövetség nevében beszélve, hogy a MNSZ "eddigi tagságát mindenképpen szeretné egyben tartani, nem pedig az új törekvésekkel tagságát megosztani".

Ilyen előzmények után szervezett szombatra az MNSZ országos nőkonferenciát civil nőszervezetek számára az Országgyűlés felsőházi termébe, ahová az MNSZ-en kívülállókat is meghívták. A sebtiben összedobott szűkszavú meghívó csak a felszólalók nevét közölte, az összejövetel célja nem derült ki belőle. A közhelyes cím mellett - "Együtt a jövőért Európában" - azt is nehezen tudtam értelmezni, vajon egy civil konferenciának mi szüksége az Országgyűlés elnökének fővédnökségére és két miniszter, Kiss Péter és Lévai Katalin védnökségére.

A megértést Lévai nyitóbeszéde sem segítette. Lévai ugyanis ezúttal nem azt ecsetelte, hogy ő tulajdonképpen lélekben még mindig mennyire civil, hanem a hivatala szándékainak jóságát bizonygatta, és azt sulykolta, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény a nőszervezeteknek is meghozza az áldást. (Ami amúgy nem igaz, hisz az ágazati elvű pénzelosztó mechanizmusok ebben az országban még sose bírtak kisebbségtámogatóan működni. Az NCA ezen pedig annál is kevésbé fog változtatni, mivel struktúrája a többségi elvű pénzlenyúlást intézményesíti.) Lévai azt az érdekes hipotézist is megfogalmazta, hogy az antidiszkriminációs törvény "alapvető módon fogja meghatározni a kormány-civil kapcsolatot", bár lehet, hogy ezt olymódon kell megfejtenünk, hogy nem lesz kormány-civil kapcsolat. Amikor a miniszter arról szeretett volna beszélni, hogy az antidiszkriminációs törvény mennyiben lesz jó a nőknek, rögtön "az azonosneműek, vagyis hát a szexuális orientáció" témakörére kanyarodott, de hál' istennek nem mondott konkrétumokat eme "összefüggés" megvilágítására. Azt viszont komplettül elhallgatta Lévai, hogy hivatalának 2003-as munkatervében szerepel "Női Lobby" megalakítása, vagyis a butuska kis civilek kormány általi összeterelése a helyesen kiválasztott fenekek köré.

Az ezután következő civilszervezeti vezetők felszólalásai sem bővelkedtek a konferencia értelmének kifejtésében, megtudtuk például, hogy a nők a kapcsolatteremtésben jók, vagy hogy például a nők állítólag urai saját egészségüknek. Koncz Katalin professzor közölte, hogy a magyar nők foglalkoztatottsági aránya 5%-kal kevesebb az EU-átlagnál, de szerencsére a hazai női munkanélküliség is kisebb. Hogy persze akkor hol vannak a magyar nők, az éppúgy nem derült ki, mint Makai Istvánné Barkóczi Gizellának, a Roma Nővédelmi Szervezet elnökének beszédéből az, hogy miféle diszkriminációk érik a roma nőket. Makainé mindazonáltal "újfajta kommunikációs stratégiát" javasolt, melynek lényege az lenne, hogy "vegyék figyelembe a tolerancia szó jelentését", mégpedig az óvodákban, ahol azt kell kommunikálni a gyerekek felé, hogy fogadják el a roma nőket, "mert lehet, hogy a te gyereked fogják tanítani vagy meggyógyítani". "Összehangoltan kell együttműködni, és ez a módszer segíthet az élet minden területén" - szólt Barkóczi következő javaslata, s a mintegy 150 főnyi hallgatóság fegyelmezetten tűrte a megalázóan üres frázisokat még Kárpáti Zsuzsa ügyvédtől is. ("Nőnek lenni öröm, mert minden nő szép, akinek a szívéből öröm sugárzik.")

Voltak azért önmagukban véve értelmes hozzászólások is, mint például Balogh Jánosnéé, aki a kistelepüléseken élő nők mindennapos gondjainak kisebb tárházát adta elő. Csakhát a konferencián spontán felszólalni nem lehetett, párbeszéd, problémaelemzés kizárva.

A szervezők gondosan ügyeltek arra is, nehogy elhangozzék bármi, a nőszervezeteket érintő aktuális közlés. A május óta szerveződő ernyőszervezettől például senkit nem kértek szólásra, és egyébként sem esett róla szó.

A szünet után az elnöki székbe Szűcs Andrea, a Magyar Ügyvédnők Egyesületének elnöke ült, s rögtön eleresztett egy "mi, akik több évtizede küzdünk a nők egyenlő lehetőségeiért" kezdetű lózungot. Ezt kifejezetten üdítő volt hallani a szájából, tekintve, hogy dr. Szűcs eddig jópár alkalommal gyalázta a sajtóban, illetve bántalmazó férfiak sztárügyvédjeként a bíróságokon azokat a nőtársait, akik például nem átallanak feljelentést tenni, ha kislányuk az apa általi erőszakról számol be nekik. Amikor aztán Wirth Judit (NANE) sorolni kezdte a nők és lányok elleni erőszak statisztikai adatait, az elnöklő Szűcs Andrea hosszú percekre a táskájába mélyedt. Nyilván Lévai Katalint kereste, aki ekkor tűnt el a teremből.

Előtte amúgy volt egy kis operettbetét is, "A politikusnők vitája" címmel az MSZP és a FIDESZ nőtagozatának vezetője szólhatott, szigorúan kimért paritásos alapon, két beszervezett alákérdező "moderátor" segítségével. Gurmai Zita (MSZP) fő rövidtávú célként azt jelölte meg, hogy Csehák Judit helyére az egészségügyhöz értő nő kerüljön a frakcióba, noha sem azt nem magyarázta el, mit tett Csehák nőként, sem azt, hogy miért nem mondjuk pénzügyi szakértő nőképviselő bejutását akarja. A fideszes alákérdező patologikusnak titulálta a szingli-jelenséget, mire Gurmai kijelentette, hogy az özvegy nők is szinglik, és az ő nyugdíjukat meg fogják emelni. A civileknek sem hozzászólni, sem kérdezni nem volt módjuk a politikusokhoz, de egy civil konferencián ez abszolút természetes.

Az ebédszünet ellenben kifejezetten gusztusos volt, a húsos-tojásos szendvicseken kívül bőven akadt kétféle vega saláta is. A női egyenjogúság némely elemi követelményét viszont nem tudták produkálni a szervezők: "Gyermekkórus" címen csak lányokkal áldoztatták fel a szombat délelőttöt a nemi egyenjogúság oltárán. A hostess-nők keresztnevükön való felcímkézése és a pincér fiúkkal való munkamegosztásuk is elég szexistára sikerült.

A Nőszövetségnek az egésszel való célját és a nőtársadalom demokráciáját illető felfogását azonban a konferencia zárórésze mutatta meg: Tíz perccel a terembérlet lejárta előtt ugyanis, miután már a meghívottak harmada távozott, a Nőszövetség felolvasott egy szerzőmegjelölés nélküli "határozatjavaslatot", melyből a napot hősiesen végigülő aktívák megtudhatták, hogy ülésük előkészítője kíván lenni a magyar nőszervezetek egységes ernyőszervezetének, melynek csatlakoznia kell az Európai Női Lobbihoz.

Eberhardt Éva, az ENL jelenlévő alapító tagja rögtön szót kért, és közölte, hogy ez azért nem megy ilyen szimplán, metodológia és regionális előkészületek nélkül, a ki?, mikor? és hol? megválaszolása nélkül.

A jelenlévő, a posztkádári Nőszövetségtől független civilek is azonnal nekiálltak felszólalni, amit a Nőszövetségi vezetők az idő rövidségére és a határozat azonnali megszavazásának fontosságára hivatkozással igyekeztek visszaverni: "az EU-ban is mindig sürgős helyzet van".

Az MSZP-független civilek erre csak-csak emlegetni kezdtek némi demokratikus alapelveket, mint pl. hogy nem lehet kívülről jövő szavazással közös szervezetbe terelni jogilag autonóm szervezeteket vagy hogy a javaslat meglepetésként érte őket, és nem tudtak rá előre felhatalmazást kérni egyesületeiktől. A renitens függetlenek ellen beindultak a nőszövetségi ballaszt-felszólalók, és ál-módosító indítványokat tettek, egyikük kijelentette, a határozatban az érdekkülönbségek emlegetésének nincs helye, másvalaki berakni javasolta, hogy a konferencia laca-faca nélkül egyszerűen hatalmazza föl a Nőszövetséget a nemzeti érdekképviselet megszervezésére. A további blöfföket elvágta a sokat sürgetett szavazás, s a nőszövetségi levezető elnök kihirdette: a látható többség (sic! elvégre az MNSZ 1989-ben alakult) hét ellenszavazat és hét tartózkodás mellett megszavazta a határozatot.

Asbóthné MNSZ-elnök háromperces hálaadással zárta, a legbarokkosabban Lévai miniszter és a Parlament irányába.

Hogy persze a kormány, az MSZP és a Nőszövetség komolyan azt hiszi-e, hogy ilyen ócska módszerekkel manipulálni tudja a civileket, afelől kifelé jövet sem világosodtam meg, de a kérdések elhessegetését megkönnyítette, hogy a hostessek, mint minden résztvevőnek, nekem is kezembe nyomtak két szatyor ajándékot: kaptam egy csomag füstölt szalonnás, ízfokozós (E621, lásd még kínaiétel-szindróma) instant tésztát és fél kiló őrölt pörköltkávét, nyilván az egészséges életmód jegyében, valamint 2 doboz tea, 1 db libamagazin és 1 tubus arcszesz-szagú "kényeztető krémtusfürdő" birtokosa lettem - alighanem az adófizetők pénzén.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu