Egyenlő bánásmód és a jog megbízhatatlansága

Általános működési zavarok vagy speciális gondok?

Szükség van-e antidiszkriminációs törvényre, vagy a generális jogbiztonság is javítaná a kisebbségi csoportokhoz tartozók helyzetét?
Megjelent az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ által 1998-ban kiadott "A hátrányos megkülönböztetés tilalmától a pozitív diszkriminációig. A jog lehetőségei és korlátai" című kötetben.
Az elmúlt évben a Habeas Corpus Jogsegélyben dolgozva szexuális érdeklődésük vagy magatartásuk miatt hátrányokat elszenvedett személyek problémáit ismertem meg. Kis János előadásában abból az evidenciából indult ki, hogy alkotmányos demokráciában elvárható minden polgár jog előtti egyenlősége, s azt taglalta, mit érthetünk "egyenlő" alatt. Néhány olyan kérdést fogok említeni, melyeknél viszonylag egyértelmű, mit jelentene az "egyenlő bánásmód", ám az egyenlőség iránti elvárásunk úgy tűnik, sokszor nem kisebbségspecifikus problémák miatt hiábavaló.

Nem kell például külön norma arra, hogy a rendőrség nem verhet meg egy járókelőt pusztán azért, mert valaki bejelentette róla, hogy homoszexuális, hisz a rendőrség senkit sem verhet meg. Az ügyészség tehetetlen az egymásnak falazó rendőrökkel szemben, számos eset mutat arra, hogy ez a közbiztonságot egészében aláássa, nem csak a homoszexuális járókelők testi épségét. A rendőrséggel elég sok probléma lehet, az egyik tipikus panasz szerint ha egy meleg ember ellen követnek el bűncselekményt, a rendőrség élénkebben érdeklődik a sértett magánélete, mint az elkövető kiléte iránt.

Egy rablás áldozatánál például az is belekerült a jegyzőkönyvbe, hogy "a sértett elmondása szerint hétéves kora óta tudja magáról, hogy homoszexuális".

Valószínűleg nem kell külön norma arra sem, hogy tilos valakit HIV-pozitív volta miatt elbocsátani állásából, hiszen a törvény jelenleg is tiltja a munkavállalási képességekkel össze nem függő szempontok figyelembevételét. Mégis, egyik ügyfelünk attól retteg, miután kitudódott pozitív volta, elveszíti állását.

Nem segít rajta az a törvényi szabály sem, mely a munkáltató feladatává teszi az elbocsátás indokának bizonyítását, hiszen ügyfelünket évek óta ugyanazon a helyen mindig csak néhány hónapos határozott idejű munkaszerződésekkel, papíron minimálbérért alkalmazzák. Ami tehát az ügyfelünk helyzetét igazán reménytelenné teszi, a jog kijátszására nyitva álló széleskörűen használt kiskapu, amelyet nem csupán a kisebbség, hanem az egész ország érdekében mihamarabb be kellene csukni. Fölvetődhet persze, honnan fogja megtudni a munkáltató alkalmazottja HIV-pozitivitását, ha egyszer orvosi titoktartási kötelesség van.

Onnan, hogy a pletyka a valóságban nem büntetőjogi kategória, mert csak kivételesen bizonyítható. Hallottunk olyan esetről, amikor az asszisztens a kórházi folyosón sokak füle hallatára szólt oda az anyukának: "Ó, de sajnálom a fiát, hogy HIV-pozitív lett".

Az egyik ügyfelünket azért bocsátották el a rendőrségtől, mert egy elhagyatott erdős-bokros területen szerelmeskedett a barátjával. Noha erre civilruhában szolgálati időn kívül kerítettek sort és tanújuk is csak azért akadt, mert egy harmadik rendőr szándékosan utánuk ment, a munkaügyi bíróság szerint "méltatlan a hivatásos szolgálatra, aki közterületen nappal szexuális kapcsolatot létesít", mivel "felperes ezen magatartása a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti". Nincs tudomásunk hasonló korábbi esetekről, tartok attól, hogy ezt az elvet csak a meleg rendőrök ellen alkalmazzák. Annál is inkább, mivel ebben a konkrét ügyben is a magát kifejezetten melegnek valló rendőrt bocsátották el, társa nős, mondjuk biszexuális, ellene még fegyelmi eljárás sem indult, fokozatosan vették rá a megegyezéssel való felmondásra.

Ha valóban jogszabályok alapján jártak volna el, nem állhatna elő, hogy a szankciókat szelektíven csak a kisebbségi egyén ellen alkalmazzák. Egy jogállamban továbbá a bíróság nem tágíthatja parttalanul a törvények szavainak jelentését. Az a benyomásom tehát, hogy sok jogsértés ellen a klasszikus jogelvek alapján is fel lehetne venni a küzdelmet, a problémák nem a kisebbségi helyzeteket orvosoló külön jogszabály hiányából, hanem az általános, mindenkire vonatkozó normák garantálhatatlanságából vagy inkoherenciájából erednek. A probléma a magyar jogi környezet általános megbízhatatlansága.

Sajnos úgy érzem, nem kivétel ez alól a jogrend legfőbb őre, az Alkotmánybíróság sem. Van néhány kifejezetten melegellenes jogszabály. Például szigorúbb a Büntető törvénykönyv, azonos neműek között olyan szexuális kapcsolatokat is üldöz, melyeket különböző nemű személyek közt nem, magam legalábbis nem ismerek olyan érvet a meleg kapcsolatok üldözése mellett, amely arányos lenne a büntetőeljárás súlyával.

A Btk különösen aggasztó 199.§-a ellen először 1993 őszén adtak be indítványt az Alkotmánybíróságnak.

Az AB az eltelt négy és fél év alatt nem döntött. A jelek arra utalnak, hogy az AB sem ismer érvet a büntető szabály fenntartása mellett, hiszen különben annak kifejtésével az indítványt elutasította volna.

Megkockáztatom, hogy ha az AB egy megkülönböztetést alkalmazó törvény mellett nem tud alkotmányos érvet felhozni, akkor az a törvény alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróságot viszont nem kötelezi semmilyen szabály arra, hogy az előtte fekvő indítványokat ésszerű határidő alatt elbírálja. Így tehát ha az AB lélekben egyetért egy alkotmányellenes törvénnyel, akkor indítvány ide vagy oda, nem dönt róla, hanem akármilyen hosszú ideig hatályban tarthatja. Felvetődik bennem, vajon nem alkotmányellenes-e ez a helyzet. Hangsúlyozom, hogy büntető rendelkezésről van szó, amelyet becsléseink szerint havonta is alkalmaznak. A Habeas Corpus Jogsegélyben azzal próbálkozunk, hogy e törvény alapján büntetőeljárás alá vont egyéneket keresünk, ügyvédet biztosítunk számukra, aki a bírósági eljárás során kéri a bíróságot, a 199.§ alkotmányellenességének gyanúja miatt kérje az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Ez talán felgyorsítja majd az AB döntését.

Más típusú a probléma azzal a törvénnyel, amely csak nő és férfi házasságát teszi lehetővé. Az Alkotmánybíróság ugyanis határozott erről. Véleményem szerint azonban a határozat meglehetősen felületes érveléssel utasította el az alkotmányellenesség megállapítása iránti kérelmet. Leszögezte egyfelől, hogy "a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége", és hogy "a férfiak és a nők külön-külön képezik a jogalanyoknak azt a homogén csoportját, amelyet az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében azonos módon kell kezelni". (Bár az AB nem fejtette ki világosan, mikor szolgálhat mentségül a diszkriminációra a homogén csoportokra bontás, és mikor nem, hiszen azt például valószínűleg alkotmányellenesnek ítélné a testület, ha a törvény a 170 centi alatti embereket csak a 170 centi felettiekkel engedné házasodni.) Tartalmaz még a határozat utalást arra, hogy nemzetközi egyezmények is csak férfi és nő házasságkötési jogát deklarálják.

Furcsa az ilyen érvelés: ha nem kötelez bennünket a külföld, ez felbátorít a diszkriminációra? Mintha azt szerette volna az AB metakommunikálni: "buzik, ne pattogjatok!" Másfelől az AB megmaradt az érvelés ilyen formális szintjén, s nem vizsgálta meg, milyen tartalmi következmények adódnak az azonos nemű pároknak a házasság intézményéből való kirekesztéséből, noha az indítvány kifejezetten ezekre tekintettel kérte az alkotmányellenesség megállapítását. Például az azonos nemű párok között nem alkalmazható a törvényes öröklés, sőt még a bérlakásba sem jelenthetik be egymást a bérbeadó engedélye nélkül.

Még tendenciózusabb az AB azon határozata, mely szerint az állam alkotmányos kötelessége a fiatalkorúak távoltartása a "homoszexualitással kapcsolatos egyesületektől". Ebben a "mások jogai" kifejezésnek a "másik jog" kifejezéssel való összetévesztése mellett ilyen mondatokra épül az indoklás:

  • "A homoszexuálisok jogainak elismerése (ahol ez ilyen minőségükben szükséges) mindig újra megerősíti különállásukat"
  • "A heteroszexuálisok érése "magától megy" (azaz "természetesen")"
  • "... a homoszexuálisok jogaiért küzdő, jelenlétüket demonstráló egyesület kifejezetten a különállást, a választási kényszert,... képviseli "
  • "A 'küzdő' egyesület nem hagyja meg azt a lehetőséget, hogy valaki ne különbözzék teljes személyiségével a kétnemű világtól, hogy rejtőzködjön, vagy hogy 'kettős' életet éljen mind biszexuális."
Ha az AB jogelvek helyett elutasító érzelmeitől vezérelteti magát határozatában, az ellen nincs más jogorvoslat, ki kell várni illetve küzdeni, hogy a politikában többségi meggyőzéssé váljon, s lassanként az Alkotmányba is beszivárogjon az életformák egyenrangúságának gondolata.

Ennek elismeréséig pedig a kisebbségi családformákban élők kereshetik a meglévő jogi utakat és kiskapukat, igyekezhetnek a nyilvánosság figyelmét magukra vonni. Ilyen perspektívával próbál dolgozni jogsegélyszolgálatunk.

Amikor a kisebbségieket érő diszkriminációt a globális jogbizonytalansággal hozom összefüggésbe, tagadhatatlanul az is erre hajt, ellenzem a kisebbségek disszimilációját és a kisebbségi lét jogi fogalommá emelését. Úgy érzem, a megkülönböztetés ellen nem szerencsés eszköz a megkülönböztető fogalmak jogi tartalommal való felruházása. De nem biztos, hogy ezt mindig meg lehet kerülni. E héten hallottam a Kossuth rádióban, hogy évente átlag harminc olyan újszülött van, akinek neme nem egyértelmű, s a szülők megrendelése alapján alakítják őket világosan fiúvá vagy lánnyá.

Alighanem az abortuszkérdéshez hasonló mély problémákat vet föl, vajon joga van-e a szülőknek, joga van-e az orvosoknak ilyen, nem egészségjavító, hanem a nemi sztereotípiák által igényelt műtétekre. A hermafroditák disszimilálódni ugyan nem tudnak, hisz születésük napján sebészileg elintézik őket, ám úgy sejtem, ezt a kérdést külön kell meg tárgyalni, vagyis az eddig mondottakkal ellentétben nem lehet visszavezetni más, általánosabb problémára.

Legalábbis addig, míg az orvostudomány el nem fogadja a hermafroditizmus jelenségét. Addig ugyanis ez egészségügyi beavatkozásnak minősülhet, s nem lehet megtiltani a kiskorún végzett kozmetikai műtétek között.




jg fotó   (C) copyright Juhász Géza
Minden jogomat fenntartom - Élj te is a fenntartás jogával :)
honlap: http://juhaszgeza.hu